Századok – 1969

Krónika - A magyar polgári demokratikus forradalom 50. évfordulóján. Tudományos ülésszak az Akadémián (Pál Lajos) 246/I

KRÓNIKA 251 Az előadó rámutatott a Monarchia felbomlásának sajátos vonásaira. Ezek: az önálló államok megalakulása viszonylag békés úton, a központi hatalom számottevő ellenállása nélkül ment végbe. Ennek okai: a tömegmozgalmaktól való félelem, a forradalom veszélye, mely együttműködésre szorította a központi hatalom szerveit és a nemzeti burzsoáziát. A császári hatalom a hadsereg bomlása miatt békés eszközökkel igyekezett megnyerni az antant jóindulatát, s próbálta átmenteni valamilyen formában a dinasztiát. A helyi közigazgatás részére a békés út, a pozíciók egy részének megtartását, az új államok közigazgatásába való beépülést jelentette. ' Az új államokban a hatalmat a nemzeti burzsoázia ragadta magához: ezt elősegítette a szociáldemokrata pártok zömének megalkuvó magatartása, továbbá a forradalmi marxista pártok hiánya, a baloldal szervezeti gyengesége. A burzsoázia jól bevált eszközként alkalmazta a nacionalista demagógiát, a nemzeti ellentétek kiélezésének politikáját, mellyel erősítette gazdasági-politikai pozícióit, biztosította a kapitalizmus fennmaradását. Ezek a sajátos vonások — hangsúlyozta az előadó — nagyjában és egészében érvényesek voltak a magyar forradalomra, az önálló Magyarország kialakulására is. A régi rend itt is visszariadt a fegyveres harctól, s a nagyjelentőségű októberi események itt is viszonylag békés úton zajlottak le. Az ancien régime ereje ugyanakkor erősebb volt, ezért is következett be Magyarországon későbben a fordulat. A függetlenséget a magyar Nemzeti Tanács inkább ajándékba kapta, mint kiharcolta. Szociális tartalmát tekintve viszont a magyar forradalom nem maradt el a többi területen lezajlott események mögött. Addig, míg ezeken a területeken a régi törvények maradtak érvényben, a Magyar Nemzeti Tanács radikális reformokat hirdetett október végén, s ezeket hatalomrajutása után, az elsöprő erejű tömegmozgalomnak engedve, törvénybe is iktatta. Nagyjelentőségű volt a haladó és reakciós erők harcában, hogy a nemzeti burzsoázia az antant segítségére is támaszkodhatott az új államok megalakulásakor — mutatott rá az előadó. Az antant az új államokat saját politikájának engedelmes eszközeivé akarta tenni. A segítség katonai, fegyverszállítási, gazdasági ós pénzügyi formában nyilvánult meg, de támogatta az antant politikailag is az új államokat, főleg nemzeti követeléseik maximális kielégítésével. • Ez a politika azonban mindig is kétélű fegyver — hangsúlyozta az előadó —, mert a nemzeti követelések kielégítése csakis más országok rovására történhet. Addig, míg ez a politika megerősítette a csehszlovák, román, délszláv nemzeti burzsoáziát, Magyarországon szükségszerűen az ellenkező eredményt érte el: szerepet játszott a polgári demokratikus kormány 1919. március 21-i lemondásában s a proletárdiktatúra megalakulásában. 1 Amikor az antant túlereje megdöntötte a Magyar Tanácsköztársaságot, egy reakciós, németbarát kormány került — segítségükkel — hatalomra, s a nacionalizmus fúriái Magyarországon is elszabadultak. Befejezésül a szovjet kormány 1918. november 2-i felhívásával foglalkozott. Az első helyen Lenin aláírásával ellátott felhívás arra szólította fel az osztrák-magyar állam dolgozó népét, hogy ne elégedjék meg a függetlenséggel, hanem számoljon le minden nép saját földbirtokosaival, bankáraival, tőkéseivel. Az igazi győzelem nem a nemzeti burzsoáziával való szövetségben, hanem az összes nemzetek proletariátusának összefogásával vívható ki. A felhívás szoros összefogásra, a szocialista fejlődés útjának követésére és a forradalmi Oroszországgal való szövetségre hívta fel a Duna-medence népeit. Rámutatott az előadó, hogy újabban egyes cseh és román történészek előszeretettel bírálják e felhívást. E felfogás kapcsán két dolgot emelt ki Siklós András: 1. aligha vitatható, hogy e kiáltvány jobb megoldást javasolt a Duna-medence népeinek, mint ami a két világháború között megvalósult; 2. a körülötte zajló vita azt mutatja, hogy ezek az eszmék még ma is időszerűek, mert Közép-Európa újjászületése csak ilyen alapokon, a szocializmus szellemében, Közép- ós Kelet-Európa népeinek összefogása jegyében valósulhat meg — fejezte be előadását Siklós András. A következő előadást Mérei Gyula, a történettudományok doktora, egyetemi tanár „Az októberi magyarországi forradalom és a polgári pártok" címmel tartotta meg. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a demokratikus polgári pártok a forradalom győzelme után rögtön a „rend" megteremtésében látták elsőrendű feladatukat. A demokratikus polgárság nemcsak az ellenforradalmi veszélyt kívánta elhárítani, hanem a forradalom továbbfejlődését is. Feltétlenül meg akarta akadályozni a kettős hatalom létrejöttét. Károlyi Mihály, aki szakított osztályával, és vállalta a polgári demokratikus