Századok – 1969

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 242/I

244 KRÓNIKA való kiiktatása (antik lumpenproletariátus !) útján haladt volna a hadifogoly- ill. vásárolt rabszolgaság domináns szerepének kialakulásáig. A történeti források azonban — görög és római viszonylatban egyaránt — más képet mutatnak; éspedig azt, hogy a rabszolgatartó jellegű kizsákmányolást megelőzte a kizsákmányolásnak egy másik, kezdetlegesebb, de a rabszolgaságtól jellegében különböző formája. Ez viszont az a pont — mutatott rá Hahn István —, ahol a rabszolgatartó társadalmak kialakulásának kérdésébe belekapcsolódik az ázsiai termelési mód problematikája. Mint ismeretes, Marx elsőízben a Politikai gazdaságtan kritikájához írt előszavában (1859) különböztette meg egymástól az „ázsiai, antik, feudális és modern polgári" termelési módokat, mint az osztálytársadalmak különböző formáit. Ennek a Marx ós Engels műveiben ismételten is felbukkanó terminusnak alapján kb. egy évtizede indult meg ismét a vita — jelentős mórtékben Tőkei Ferenc kezdeményezésére — az „ázsiai termelési mód"-ról, mint a rabszolgatartást elvileg ós kronológiailag egyaránt megelőző osztálytársadalmi szakaszról. Az „ázsiai"-nak nevezett — de már Marx által sem csupán ázsiai érvényűnek tekintett — termelési mód sajátsága az, hogy az elsődleges tulajdonos a közösség (ill. annak képviselői, a despota-királyok és azok bürokráciájának tagjai), a valóságos termelők pedig csupán birtokosok. A teljes értékű tulajdon hiánya abban jut megfogható módon kifejezésre, hogy a közös föld használata fejében terményszolgál tatással (adóval) ill. robotmunkával tartoznak; ezeknek mértékét a közösség képviseletében fellépő despotikus hatalmak önkényesen állapítják meg. A kizsákmányolás módszere ezekben a társadalmakban elvileg eltér a rabszolgatartó típustól: az utóbbiban a termelő (a rabszolga) munkájának teljes eredménye a gazdáját illeti (és ebből kap ő maga urától ellátást), az előbbiben a termelő adja át termékeinek (vagy munkaidejének) egy részét az elsődleges tulajdonosnak. Az előadó a következőkben arra hívta fel a figyelmet, hogy a görög társadalom fejlődésének a rabszolgatartás kibontakozását megelőző időszakában az „ázsiai" termelési módhoz nagyon hasonló viszonyok uralkodtak — annak ellenére, hogy periférikus jelenségként megvan már a rabszolgatartás is. Az ázsiai tulajdonformára (és annak megfelelő kizsákmányolási módszerre), mint a mükénéi típusú államok jellemzőjére már rámutatott Tőkei Ferenc is, de kiegészíthető ez azzal, hogy az archaikus viszonyok között megrekedt görög államokban a föld tényleges megművelői legjobb esetben is csak „birtokosok", de terményeik egy részét átadják az elsődleges tulajdonosnak tekintett arisztokráciának, A függésnek ós kizsákmányolásnak ez a formája tipikus azokra a társadalmakra, amelyekben vagy az uralkodói elsődleges földtulajdont kezelő bürokrata-arisztokrácia monopolisztikus helyzete alapján, vagy pedig az arisztokrata nemzetségek földmagántulajdona alapján már kialakultak bizonyos osztály-különbségek, ámde: vagy még nem ismerik a földmagántulajdont, vagy pedig nem rendelkeznek a nagyüzemi szervezetet involváló értékesítési piaccal, ill. rabszolga-beszerzési külső piaccal. Mindez arra készteti a kutatót — állapította meg Hahn István —, hogy a fejlettebb viszonyokat feltételező rabszolgasághoz képest kezdetlegesebb, koraibb kizsákmányolási mód meglétét ismerje el, amely nem korlátozódik csupán Ázsiára, és nem érvényes csak a bürokratikus-despotikus módon kormányzott ókori keleti monarchiákra, hanem érvénye kiterjed a görög társadalmon belül az archaikus kor nagy részére is (kb. az i. е. VI. század elejéig). Ennek jogi alapja pedig az az elmélet, hogy a földtulajdon a „polgárok közössége" kezében van, az azon kívülállók csak birtoklási joggal rendelkeznek, és annak fejében szolgáltatásokkal tartoznak. Van azonban egy alapvető, tendenciális analógia az „ázsiai" és az „antik", azaz rabszolgatartó forma között: mindkettőben az alapvető termelők ,,szolgák", „nem-szabadok", jogilag is függő helyzetben vannak. Ez a jogi függőség tendenciaszerűen az egyre súlyosabb függési formák kialakulása felé vezetett; ilyen értelemben (jogi szempontból nézve) a rabszolgaság csak csúcspontja egy olyan fejlődésnek, amely már az „ázsiai" tulajdonformában megindult. Innen van az, hogy maga Marx is — bár elvi különbséget tett „ázsiai" ós „antik" tulajdonforma között, a kizsákmányolási módokról szólva, maga is a rabszolgaságot nevezte meg a legősibbnek: nyilván azért, mert a közvetlen termelők jogi degradálásában tendencia-szerűen már eleve megvolt a teljes rabszolgasorba-juttatás lehetősége. Harmatta János egyetemi tanár korreferátumában elsősorban tudománytörténeti szempontból mutatott rá az ázsiai termelési mód fogalmának és problémakörének az utóbbi évek nemzetközi vitáiban való felbukkanására ós ennek termékeny hatására a szaktudományi kutatásra. Ezt sokoldalúan dokumentálta saját kutatásainak eredményeivel is. Az „ázsiai termelési mód" fogalmát Tőkei Ferenc már az 1958-ban Budapesten tartott „Eirene" kongresszuson tartott előadásában felvetette a Csou kori kínai társadalom földtulajdonviszonyainak elemzése során, de tézisei akkor egyes kutatók részéről még visszautasításban részesültek; annál nagyobb visszhangot váltottak ki azonban a