Századok – 1969

Krónika - † Kossányi Béla 1894–1968 (Borsa Iván) 241/I

KRÓNIKA 241 gasló képviselői Ady Endre, Szabó Ervin és a többiek — olyan hősök, akiknek legyőzetés a sorsuk, hogy a későbbi fejlődés váltsa csak nem minden ellentmondás nélkül — fokozatosan valóra eszméiket. Horváth Zoltán írásait mindig polémikus hevület jellemzi. Sokszor vitatkozott, s eközben nem egyszer tévedett is. Űgy gondoljuk, hogy a jelentősebb műveiről az elmúlt évek során megjelent kritikai recenziók hatékonyan elősegítik a munkásságát ábrázoló, időtálló kép kialakítását. Azok a problémák, amelyek megoldásán humanista szenvedéllyel buzgólkodott, természetesen ma sem tekinthetők lezártaknak. Fájdalmas érzés számunkra, hogy a további munkában már nem vállalhat részt. Halálával a magyar progresszió avatott historikusát vesztettük el. Erényi Tibor KOSSÁNYI BÉLA 1894-1968 1894. február 13-án Libetbánván született. 1911-ben Besztercebányán érettségizett. Egyetemi tanulmányait a budapesti Tudományegyetem Bölcsészeti Karán végezte, ahol 1915-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Közben l- l félévet töltött a bécsi és a krakkói egyetemen is. Katonai szolgálatot 1915. július 15-től 1918. december 9-ig teljesített. Még 1918 novemberében levéltári kezelői oklevelet szerzett, de munkábalépése előtt a budapesti VIII. kerületi főgimnáziumban gyakorló tanár. Első munkahelye az Országos Levéltár, ahová 1919. június 1-én a Tanácsköztársaság Közoktatásügyi Népbiztossága levéltári tisztként osztotta be. Három hónapi levéltári szolgálat után azonban tanári pályára lépett, közben 1920. március 29-én történelem-földrajz szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Tanári munkájával párhuzamosan aktívan részt vett a Történelmi Társulat munkájában, amelynek 1915. május 20. óta tagja volt. Amikor Csánki Dezső ügyvezető alelnöksége alatt 1920. december 9-én az igazgató választmány a főtitkári ügykört részben Baranyai Béla titkárra, s részben a titkári segéderőre bízta, Kossányi Béla volt az, aki ez utóbbi feladatot ellátta. Ő vezeti már az 1921. december 15-i választmányi ülés jegyzőkönyvét, s mintegy két évtizeden át gondoskodik arról, hogy a Társulat jegyzőkönyvei, okmányai kifogástalan rendben legyenek. Társulati munkájának eredményeként tekinthetjük, hogy 1922. január 15-én búcsút mondott a tanári pályának, és másnap az Országos Levéltár szolgálatába lépett mint országos allevéltárnok. S hogy 1922. március 16-án Baranyai Béla lemondott a Társulat titkári tisztjéről, a következő, május 17-i választmányi ülés e posztra Kossányi Bélát választotta meg. 1923-ban már országos levéltárnok, 1924—1925-ben egy éves külföldi tanulmányúton van, majd szorgalmasan végzi munkáját mind az Országos Levéltárban, mind pedig a Történelmi Társulatban, mindkét'intézmény szürke eminenciásaként. Tudományos tevékenysége néhány kisebb tanulmányra korlátozódik. (A lengyel nemesi társadalom megalakulása különös tekintettel a magyar és szláv fejlődés analógiájára, Az úzok és kománok történetéhez, A kalízok vallása), tevékenységét teljesen a Levéltár és a Társulat foglalta le. Jelentős szerepet játszott a Levéltár két 16 Századok 1969/1