Századok – 1969

Figyelő - Bölöny József: Pihent szemmel – az olvasó érdekében II. 229/I

FIGYELŐ 231 egy évszázad alatt példátlan módon, azonnali hatállyal történt, de csak utólag — és akkor is meglehetősen burkolt formában — nyilvánosságra hozott távozásának okára és körülményeire. Felmentését a képviselőháznak is csak a rákövetkező negyedik ülésén jelentették be. A március 10-i, 11-i és 12-i ülésen a kormány részéről senki sem volt jelen. A március 19-i ülésen végre megjelent az új miniszterelnök és nyolc minisztere. Az egyes miniszterek névsora már nem mindig ilyen folyamatos. Többször találunk megszakítást, anélkül, hogy áthidalná ezt a hivatalos lapban közzétett ideiglenes meg­bízatás. Összesen 7 ilyen megszakítás fordult elő: Wenckheim, Pauler, Szende, Ráday, tíedekovich (1879 — 89 közt) çs Horánszky (1902) miniszterek halálával 2—16 napos idő­tartammal. 1902 — 44 közt már csak egyszer fordult elő ilyen hézag: 1942-ben Győrffy-Bengyel halála és Reményi-Schneller ideiglenes megbízatása közt 6 nap telt el. Meglehetősen gyakori eset, hogy a miniszter második tárcára történt kinevezésekor a korábbi miniszteri teendőinek ideiglenes ellátására kap megbízatást. A miniszterek név­sorában célszerű ennek feltüntetése, az egyes miniszterek életrajzában és miniszteri működésük minden egyéb kimutatásánál azonban teljesen felesleges lenne és csak zavaró­lag hatna. Korábbi tárcájának hivatali teendőit ugyanis épp úgy látja el ideiglenes minő­ségben a miniszter továbbra is, mintha nem is kapott volna másik miniszteri kinevezést. Ezeknek a tényleges helyzetet tükröző és logikus szabályoknak önkényes mellő­zése vezetett pl. arra a kényszeredett megoldásra, amely ,,1905. jan.—jún. 18." Tisza Ist­vánt ideiglenes miniszterelnökként tünteti fel, holott nem kapott megbízatást a minisz­terelnöki teendők ideiglenes ellátására, hanem a lemondást elfogadó királyi kézirat csak a szokásos záradókot tartalmazta, meghagyván, „hogy az egyes miniszterek hivatalos műkö­désüket további legfelsőbb elhatározásig — végleges felmentésükig — folytassák". Ennek a lemondásban levő időszaknak a külön feltüntetése tehát épp oly felesleges és zavaró ebben a kivételesen hosszú ideig tartó esetben is, mint a rövidebb átmeneti állapotoknál. Ha azonban egy időrendi áttekintés mégis szükségesnek tartja ennek a valóban példát­lanul hosszú ideig tartott átmenetnek hangsúlyozott kiemelését, nem ideiglenes, hanem lemondásban levő miniszterelnökként kell feltüntetnie Tiszát, de csak. február li-től, a lemon­dás elfogadásának napjától. Hangsúlyozzuk, hogy a miniszterek hivatalban létének pontos idejét is feltüntető minden névsor számos hibát tartalmaz, beleértve a Tiszti Címtár és a parlamenti almana­chok névjegyzékeit is. Ezeknek adatról-adatra történő ellenőrzés nélküli átvétele tehát tovább szaporítja, illetve állandósítja a hibákat és további hibaforrásokat nyit meg. Minthogypedig a jegyzetszerkesztőtől csakugyan nem kívánható meg, hogy minden egyes időpontot külön-külön ellenőrizzen, illetőleg önállóan állapítson meg, sőt még a lexikonok ós a történelmi munkák szerzőitől sem,—ezeknek a számbelileg talán legjelentékenyebb hibáknak az állandó ismétlődósét és lavinaszerű terjedését csak egy olyan teljesen átdol­gozott névjegyzék zárhatja ki, melynek minden időpontja külön-külön egyeztetés alap­ján pontosan megfelel a kinevező, illetve a felmentő kéziratok kibocsátási napjának. A kizárólag ily módon megszüntethető és kiküszöbölhető hibák elképesztően nagy számának illusztrálására egy lexikonkötetben futólagos átlapozással 95 olyan hibát szá­moltam össze, amely a miniszterek működési idejével, és 62 olyat, amely egyéb személyi ada­taikkal kapcsolatos. Csak Burián címszó alatt 4 — 4, Walko alatt pedig 4—5 a kétféle hibák száma; egyedül Sztójay címszó alatt 9 olyan hiba található, amely személyi adataival kap­csolatos. Hogy pedig a miniszterek működési idejének a feltüntetésénél milyen jelentősége lehet egy nap tévedésnek is, szemléltetően mutatja Bárdossynak nemcsak miniszterelnöki felmentése, hanem kinevezése is, ami a lexikon szerint „1941. április 4-én" történt. Teleki halálának pontos idejét ennek körülményei és következményei meglehetősen a köz­tudatban tartották: április 3. Még pontosabban: az április 3-ra virradó éjszaka. Az utód azonnal iörtént kinevezésének minden személyi és tárgyi magyarázatát meghamisítja a kinevezés időpontjának egy nappal későbbi feltüntetése. További illusztráció: egy idő­rendi áttekintésben 25 az első és 10 a második csoportba tartozó hibák száma. Az utóbbiaké ugyancsak 10 ugyanennek a munkának a név- és helysógmutatójában. Ezek jelentősebb eseteivel találkozni fogunk az egyes csoportosításokban. Említettük már, hogy a hibák oka nem mindig a felületesség. Gyakran éppen az ellenkezője: a túlzott igyekezet a magyarázatra vagy valószínűsítésre. Kettős a hiba veszély akkor, ha az ilyen kombináció alapjául is csak természetesnek vett, vagy feltételezett, de kellőképpen nem ellenőrzött adatok szolgálnak. Számtalan példát találunk erre is. így a már bevezetőként átlapozott egyetlen kötet alábbi címszavaiban : Aelirenthal közös külügyminisztert ,, . . . 1912 januárjában súlyos betegsége (fehérvérű­ség) miatt felmentették hivatalából, néhány hétre rá, 1912. február 17-én meghalt."

Next

/
Oldalképek
Tartalom