Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 203/I

FOLYÓIRATSZEM 1-Е 219 társadalmunk legfelsőbb szervének, a kéttáblás országgyűlésnek összetételét, működését, — áttekintést ad jogköréről; mindezt a kor országgyűléseinek konkrét példáin szemléltetve. A gravaminális ügyeken keresztül ad képet a nemesi rendi társadalom és a központi hatalom küzdelmeiről, az alsó ós a felső tábla viszonyáról. Az 1655 — 1659 — 1662-es országgyűlések sérelmi listája alapján a magyar nemesség politikai eszményeit a következőkben látja: annak alappillérei a nemzeti függetlenség védelme a török ellen, de a német ellen is; illetve a hagyományos jogok megőrzése (ez a szabad királyválasztás esetében nem sikerült, a vallásszabadság terén azonban többször is eredménnyel járt). — GUY THUILLIER az 1810 őszén kibontakozott francia pénzügyi válság történetével foglalkozik (51 — 84. 1.). A császárság gazdasági vérkeringésében nehézségeket okozott, hogy egyrészt nagy mennyiségű régi pénzdarab, másrészt több idegen pénzfajta is volt egyszerre forgalomban, s ezek egymáshoz valç viszonya, ill. értéke (az új egysegekhez viszonyítva) nem volt pontosan meghatározva. A spekulációknak sok teret nyitó helyzet felszámolására az egyes érmék értékének újrameghatározását vitték keresztül, ami azonban komoly zavarokat okozott a pénzforgalomban: az értékesebbnek vélt pénzek eltűntek, a leértékeléstől fenyegetettek elárasztották a piacot. A rémhírektől is fokozott feszültség egészen 1813-ig eltartott. — DIMITRI KITSIKIS: Görögország Anglia és Németország között 1936-tól 1941-ig (86 — 116. 1.) Metaxas diktatúrájának előzményeit és történetét vizsgálja. II. György király angolbarát volt ugyan, de hatalma megtartásához a hozzá feltétlenül hű németbarát Metaxas tábornok felhasználását ítélte a legalkalmasabbnak. A görög külpolitika amúgyis e két hatalom között ingadozott: a hagyományos angol kapcsolatok rovására erősödött a német gazdasági befolyás (részben az angol importpolitika miatt), ugyanakkor az olasz fenyegetéssel szemben egyedül Angliába helyezhette bizalmát Görögország kormánya. Metaxasnak tehát nagy erőfeszítéseket kellett tenni, hogy mindkét ország bizalmát meg tudja tartani: innen végül is kudarcra vezetett semlegességi politikája. — PIERRE BARRAL: A választási szociológia és a történelem (117—134. 1.). 50 éve létezik választási szociológia, ebből az alkalomból rövid áttekintést ad a tudományág történetéről, módszereinek kialakulásáról, a választási szavazatok megoszlása strukturális vizsgálatának szabályairól, de egyben a módszer problémáiról és hatásairól is. — A Bulletin Historique rovatban a centenáriumát ünneplő Kanada történetírását ismerteti CLAUDE FOHLEN (113 —146. 1.). — В. G. REVUE D'HISTOIRE ÉCONOMIQUE ET SOCIALE. 1966. 3. szám. - J. P. COURTHÉOUX az 1963 — 1966 közötti francia jövedelempolitika születésének és fejlődésének történetét vázolja fel (289—314. 1.). A korábbi elosztási politika az 1963-al záródó „kritikus konjunktúrában" idejét múlta: az újnak fő célkitűzése a jövedelemszabályozásnak a fejlődós szolgálatába állítása lett. Az új angol, holland, német példák alapján kidolgozott gazdaságpolitika irányítására önálló hivatal még nem született, menetét több különleges bizottság ellenőrzi. — J. IBARROLA: A feudális társadalom — osztálynélküi társadalom? (315 — 333. 1.) M. Ellul szerint a feudális társadalom nem társadalmi-gazdasági kategóriákra (osztályokra), hanem jogi-szervezeti alapokon megkülönböztethető rendekre oszlik. E két fogalom azonban nem egyéb, mint ugyanannak a jelenségnek kétféle megnyilvánulása: a jogi rendek a társadalmi osztályok elvont tartalmának a valóságban jelentkező formái. Természetesen a kettő között az összefüggés nem mechanikus. — R. LACOMBE: Nápoly kegyes bankjai (334—363. 1.) a Szentlélek-bank előképeinek a háborús kor pónzfelhalmozásai során megerősödött nápolyi hitelintézményeket tekinthetjük, amelyek, tanulva a kor számos bankcsődjéből, egy-egy nagyobb egyházi alapítványra támaszkodva jöttek létre a XVI. század végén. Nagyobb megbízhatóságuk révén lassan teljesen kiszorították a magán-bankokat, s az ország pénzügyi életében egészen a XVIII. század végéig — a Nápolyi Bank létrehozásáig — döntő szerepet játszottak. — Franciaország ingó vagyonának XIX—XX. századi társadalmi rétegek szerinti megoszlását vizsgálja A. DAUM ARP (364 — 392. 1.). Megállapítása szerint ennek a kornak egyik fő jellemzője, hogy a tőkekoncentráció növekedésével párhuzamosan növekedik a kispolgárság, sőt bizonyos fokig a munkásság ingó vagyona is. Más jelenségek mellett ebben látja az ország gazdasági struktúrájának stabilitását biztosító egyik fő tényezőt. 4. szám. — Y. DURAND A XVIII. századi párizsi kőművesek munkabérének alakulását tanulmányozza (468 — 480. 1.). Egy nagyobb építkezés iratanyaga alapján megrajzolja, milyen rétegekre oszthatók az építőmunkások munkájuk szerint; hogyan alakult mindegyikének munkabére az egyes évszakokban, illetve az időszak egészét tekintve. Úgy találja, a munkabérek lassú, de állandó emelkedése megerősíti mindazt, amit a korszak építkezési helyzetének vál-