Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 203/I

FOLYÓIRATSZEM LE 203 Békéscsaba felszabadulás utáni fejlődésének eredményeit veszi számba. A város töretlen fejlődését bizonyítja, hogy lakosainak száma az 1970-es évekig eléri a 60 000-et, a munkaképes korúak száma peig 34 500-ról 40 598-ra növekszik.— ANTALFFY GYÖRGY A marxista társadalomtudomány jelentőségéről c. tanulmányában annak a korszakalkotó fordulatnak jelentőségét méltatja, amelyet a marxista társadalomtudomány a társadalom materiális ós szellemi fejlődése alapján „a történelem tudománytalan, idealista értelmezéséből a tudományos, materialista értelmezésébe való átmenet"-tel végrehajtott. Marx egy sereg olyan új tételt vitt be a társadalomtudományba, amelyek egyszerűen hiányoztak a megelőző elméletekből. Ő értelmezte először a történelmet dialektikusan mint a fejlődésnek és a különböző konkrét társadalmak váltakozásának objektív, törvényszerű folyamatát. О kapcsolta össze dialektikusan a történelmi folyamat objektív törvényeinek az elismerését a történelemnek a tömegek tevékenysége eredményeként való felfogásával. Ugyancsak ő alkotta meg az első tudományos államfogalmat, tisztázta az állam és a társadalom kapcsolatát. Neki köszönhetjük a történelem tudományos magyarázatának napirendre tűzését éppen úgy, mint ahogy ő alkotta meg ennek a magyarázatnak mindmáig felül nem múlt példáit. Végül ő lebbentette fel a titok fátyolát az emberi társadalom születéséről emberi munka útján. 6. sz. — LÓRÁND IMRE Történelmi vagy „történelmi" regéryeket írt-e Jókai? c., Nagy László hozzászólásával polemizáló cikkében kiemeli Jókai jobb történelmi regényeinek, A kőszívű ember fiainak, A lőcsei fehérasszonynak vagy a Rab Rábynak nem csupán nagy vonalakban, hanem konkrét részletekben, sokszor történetfilozófiai remeklésekben is megmutatkozó történelmi hűségét. Ennekokán nem lehet tagadni, hogy Jókai igazi történeti regényeket is írt, nem csupán idézőjeles áltörténeti regényeket. —• B. A magyar folyóirat szemlét összeállították: Bellér Béla (В.), Glatz Ferenc (G.)' Horváth Jenő (H. J.), Kardos József (K.), Sipos Péter (S.), Szabó Miklós (Sz.), Vörös Károly (V.J. KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK VOPROSZI ISZTORII. 1967. 12. szám. -N. I. MATYUSKIN: A nemzeti kérdés megoldása a Szovjetunióban (3 — 20. 1.) megállapítja, hogy az Októberi Forradalom volt a bolsevik párt nemzeti programjának megvalósításában az első, még pedig sikeres próba. A polgárháború idején sikerült megteremteni a népek összefogását a nemzeti burzsoázia ellen. Kiemeli Lenin szerepét a föderatív államforma kialakításában. Számos statisztikai adattal mutatja meg, milyen hatalmas fejlődés ment végbe a nemzetiségi köztársaságok iparában, a Szovjetunió fejlettebb népeinek a segítségével. Ma már jónéhány köztársaság külföldi kivitelre gyárt. Nagy lépést jelentett a második világháború korszakában egyes népek csatlakozása a Szovjetunióhoz, s ezzel az ukrán és belorusz nép egyesülése egy államban. Számos kis nép a kapitalizmus kikerülésével indult el a szocializmus útján. A gazdasági fejlődés révén megteremtődött a népek tényleges egyenlősége. A fejlődés iránya az egyes köztársaságok minél nagyobb önállóságának a megteremtése, ugyanakkor a köztük fennálló kapcsolatok erősítése, az egész szövetségben egységes népgazdaság keretein belül. Nagy fejlődésen ment keresztül az egyes népek kultúrája is. Erősödik a szocialista hazafiság. A többi szocialista országban a szovjet példa nyomán megoldották a nemzeti kérdést. A proletár internacionalizmus elválaszthatatlan ettől a fejlődéstől, s ez különösen fontos ma, a kínai vezetők tevékenysége láttán. A nemzeti kérdés megoldása segíti elő a Szovjetunió együttműködését a volt gyarmatok országépítő népeivel. — G. A. HIDOJATOV: Geoffrey Wheeler átírja Szovjet Közép-Ázsia történetét (21 — 35. 1.) az oxfordi egyetem közép-ázsiai intézete igazgatójának a tevékenységét bírálja. Wheeler 1953 óta igazgatója az intézetnek, a Central Asian Review с. folyóirat szerkesztője. 1964-ben adta ki Szovjet Közép-Ázsia újkori története c. könyvét. Ez a munka az 1917 előtti történelmet csak felületesen foglalja össze, nagy részében az 1917 utáni fejlődést ábrázolja, meghamisítva a valóságot. Azzal vádolja a szovjet történészeket, hogy régebbi nézeteiket megtagadva, pozitívan ábrázolják a cárizmus hódító tevékenységét, és elítélik a cári fennhatóság ellen irányuló mozgalmakat. Hidojatov kimutatja, milyen megbecsüléssel írnak a szovjet történészek a különböző népi mozgalmakról. A szovjet korszakban lezajlott hatalmas fejlődóst Wlieeler nem tudja letagadni, de ezt az itt megtelepedett oroszok dinamizmusának tulajdonítja. A cikk utal arra, hogy az európai lakosság megtelepedése