Századok – 1969
Történeti irodalom - Acta Pacis Westphalicae Serie I; Band I; Serie II; Abt. C; Band I (Ism. Zimányi Vera) 152/I
152 TÖRTÉNETI IRODALOM parlamenten kívüli erőfeszítései ugyanúgy ismeretlenek maradnak, mint a francia „kienthalista" három képviselőé, illetőleg az egész pacifista áramlaté. Ebből a szemléletből fakadt, hogy a szerző Kien thai másnapján Brizonnak csak azokat a szavait idézte, amelyben ő elhatárolta magát a zimmerwaldista baloldaltól, de hogy milyen töretlen ellenállást tanúsított a soviniszta pártvezetőséggel szemben, azt már nem. Ugyanígy Huysmans esetében is 1915 — 1916-ban azt az élt domborította ki, amely tükrözte, hogy Huysmans sohasem lett zimmerwaldista, de elhomályosult az az árnyalat, amely a belga Huysmanst az ugyancsak belga, de már kormánytag és háborút hirdető, német vereséget követelő Vanderveldétől 1915—1916-ban megkülönböztette. Trockij, Racovski, Radek is gyakorta csak olyan összefüggésben kerül reflektorfénybe, amikor beszédeik, írásaik eltértek Leninétől és a bolsevikokétői, de kevéssé világlik ki, hogy a fent nevezetteknek milyen nagy szerepük volt a zimmerwaldista mozgalom kibontakoztatásában nemzetközileg s saját országukban egyaránt. Ugyanígy az 1916 júliusi hágai konferencia belső vitáit is meglehetősen megfakultan adja elő a szerző, amelyből úgy tűnhetne, hogy a „semleges" országok pártjainak képviselői mind felmentést adtak a hadviselők egy-egy csoportjának. Tyomkin ehelyütt nem vette eléggé figyelembe az egykorú szocialista sajtót, az amerikai küldött: Algernon Lee felszólalásait, akiről az angol és amerikai szocialista lapok (International Socialist Review, The Socialist Review) is beszámoltak, s Rosmer könyvéről, aki ugyancsak dokumentumokkal bizonyította, hogy e konferenciával kapcsolatban is sokrétű belső harcnak lehetünk tanúi, s óvakodni kell ezek leegyszerűsítésétől. Magyarországról, a magyar szociáldemokrácia magatartásáról csak egy helyen esik szó, mégpedig olyan összefüggésben, hogy a Népszava egyértelműen szociálsoviniszta lett. Ezt azonban ugyancsak lekerekített, s a maga végletességében hibás megfogalmazásnak véljük. A Népszava egy időben valóban szociálsoviniszta húrokat pengetett, de ezek mellett csakhamar megjelentek pacifista szellemben fogant írások is — miként Tyomkin írásából az sem derül ki például, hogy a Népszava üdvözölte a zimmerwaldi konferenciát. Általában hasznos lett volna, ha a szerző a meglévőnél gazdagabb sajtóanyagot mutatott volna be a nemzetközi szocialista konferenciák korabeli visszhangjából. Mégegyszer hangsúlyozzuk azonban, Tyomkin adta eddigelé a legteljesebb feldolgozását a két legnevezetesebb háborúellenes nemzetközi kongresszusnak s a zimmerwaldi mozgalom kibontakozásának, és mind közölt forrásanyagával, mind elemzéseivel jelentősen növelte ismereteinket e témakörben. JEMNITZ JÁNOS ACTA PACIS WESTPHALICAE Serie I. Instructionen, Band I. Frankreich, Schweden, Kaiser. — Bearbeitet von Fritz Dickmann, Kriemhild Goronzy, Emil Schieche, Hans Wagner und Ernst Manfred Wermter. Serie II. Abt. C. Die schwedischen Korrespondenzen, Band 1, 1643—1645. Bearbeitet von Ernst Manfred Wermter (Münster Westfalen, Ascliendorffsche Verlagsbuchhandlung. 1962) Az 1957-ben alapított „Vereinigung zur Erforschung der Neueren Geschichte" első nagy vállalkozása a westfáliai béketárgyalások iratanyagának a kiadása. Az egyesület feladatának tekinti, hogy XVI—XX. századi egyetemes történeti problémákat kutasson, azok széles nemzetközi összefüggéseiben. A westfáliai béke iratainak közrebocsátása nagy mértékben szolgálja a fenti célkitűzést. A vállalkozás annál is indokoltabb, mert az e béketárgyalásokra vonatkozó iratkiadások jórészt a XVIII., részben pedig a XVII. századból származván, természetesen nem felelnek meg a modern tudományos követelményeknek, amellett nagyon nehezen hozzáférhetőek. Ilyen rossz forrásadottságok mellett nem csoda, hogy Woltmann-nak a westfáliai békéről 1808/1809-ben kiadott munkája óta (K. L. v. Woltmann: Geschichte des Westphälischen Friedens, 2 Bände. Leipzig. 1808— 1809) csak a legutóbbi időben jelent meg modern feldolgozás, éppen az iratok publikálásával foglalkozó egyik történész tollából (F. Dickmann : Der westfälische Frieden. Münster. 1959). A jelen forráskiadvány-sorozat nemcsak az Európa nagy levéltáraiban és kézirattáraiban a témára vonatkozó legfontosabb dokumentumokat tartalmazza, hanem a nehezen hozzáférhető és elavult publikációkban foglalt iratokat is új kiadásban bocsátja közre. Az összegyűjtött hatalmas forrásanyagot a mű szerkesztői a következő tagolásban jelentetik meg:
