Századok – 1969

Történeti irodalom - Pletnyeva; Sz. A.: Ot kocsevij k gorodam (Ism. Fodor István) 135/I

135 TÖRTÉNETI IRODALOM többet mondanak, mint a legjobb levéltári iratok. Különösen a kiegyezésig gazdag tör­téneti statisztikai anyagot ad, ebben ugyancsak úttörő. Nagy gondot fordított a szerző az időben távoleső, de kapcsolatos dokumentumok esetében az utalásra, hivatkozásra. A szo­kásosnál nagyobb terjedelmet ezekkel a megoldásokkal méginkább tágította. Helye­selni lehet, hogy a kötet közzéteszi a megye műemlékeinek jegyzékét. Ennek egy ilyen köz­kézen forgó kiadványban van a helye. Helytörténeti kalauz címen közel félezer címből álló somogyi tájékoztató bibliográfiát is nyújt az olvasókönyv. Megemlítendő, hogy az egyes szemelvények után is minden esetben közli az odatartozó helyismereti irodalmat. A bib­liográfia a kötet használhatóságát méginkább kiszélesíti, beillesztésével a gyűjtemény komplex helytörténeti segédkönyv lett. Ezt segíti elő a 44 képből álló képmelléklet is. A kiadvány elegáns külső borításával, szép papírjával a tipográfiai megoldás nem tudott lépést tartani. A teljes szövegoldalak képe egyhangú, a szerzői szöveg és a forrás elkülöní­tése nem szembeötlő. Egybefogva mondanivalónkat : Kanyar József könyvét a magyar helytörtónetírás jelentős új eredményének tartjuk, amely új utakat talált a megyetörtóneti olvasóköny­vek számára. Sokoldalú historikus műveltsége révén a szerző magas színvonalon fogta át Somogy megye gazdag múltját. Somogy az utóbbi évtizedekben többször került a köz­történetírás figyelmének központjába. A megyével foglalkozó kutatások főbb eredményei bevonultak nemzeti történetünk legfontosabb tudnivalói közé. A megyében és a megyén kívül megjelent somogyi tárgyú történeti kiadványok révén a terület múltja a leginkább feltártak közé tartozik. Ez az állandó érdeklődés nem utolsósorban a Somogyban igen ma­gas hőfokú lelkes lokálpatriotizmusból fakad. (Kanyar József könyve is a „Tegyünk többet Somogyért !" mozgalom keretében látott napvilágot !) A megye vezetése és lakos­sága ma már igényli a hasonló kiadványokat, támogatja a levéltárat ós annak tevékeny­ségét. E fellendülés nagyon sokban Kanyar József fáradságot nem ismerő, nagytudású munkájának eredménye. Az olvasókönyv egy somogyi megyetörtónet alapja, számos pon­ton annak kidolgozott részfejezete, amelyre minden további kutatás, az oktatás ós nép­művelés támaszkodni tud. SZABÓ FERENC SZ. A. PLETNYEVA: ОТ KOCSEVIJ К GORODAM (Moszkva, Izdátyelsztvo „Nauka", 1967. MIA 142. 196 1.) A NOMÁD SZÁLLÁSHELYEKTŐL A VÁROSOKIG Figyelemre méltó munkával gazdagodott a szovjet régészeti irodalom. Ez annál is érdekesebb, mivel Pletnyeva könyvének témájáról — a szaltovói műveltségről — úgy látszott az utóbbi időben, Merpert, Artamonov, Ljápuskin nagyszerű tanulmányai után, hogy nem sok újat lehet már mondani. A műveltség bázisát alkotó szaltovói temetőt ugyanis a század elején tárták fel jobbára megfelelő képzettséggel nem rendelkező lelkes dilettánsok, s így új következtetések levonásával a hiányos ásatási dokumentáció alap­ján aligha kísérletezhetünk. A szerző nagy érdeme, hogy munkáját az újabban előkerült anyagra építi — főként a dmitrovói temetőt és számos más települést tartva szem előtt —, ahol már pontosan rögzített ásatási dokumentáció áll rendelkezésünkre. A könyv alap­vető célja a nomádok letelepedésének, földművelésre való áttérésüknek, a feudalizmus és az állam kialakulásának bemutatása a szaltovói kultúrát alkotó népeknél. Ennek a bonyolult folyamatnak nyomon követése nem csupán a régészeti leletanyag segítségével történik, hanem a szerző bevonja az írott forrásokat, a nyelvészeti, néprajzi adatokat is, s ezt a könyv egyik legnagyobb erényeként kell elkönyvelnünk. A településeket vizsgálva a szerző arra igyekszik választ adni, hogyan ment végbe a nomád állattenyésztők letelepedése ós a földművelésre való áttérése. A nagy egységekben kurenyekben — vándorló nomádok csupán a folyók partján hosszan elhúzódó, gyér leletanyagot adó, szálláshelyeket hagytak maguk után. A társadalmilag már fejlettebb fokon álló, a nagy közösségektől elkülönült aulok után már jóval kisebb, leletanyagban gazdagabb telephelyek maradnak. A fejlődés következő lépcsőfokát a földsánccal körül­vett települések alkotják. Az itt talált leletek — melyek közt gyakoriak a mezőgazdasági munkaeszközök — kétséget kizáróan bizonyítják, hogy az itt élő lakosság már nagymér­tékben foglalkozott földműveléssel. A földsáncokkal védett települések mellett faltöltóses technikával épített és erős bástyákkal ellátott várakat is találunk, melyek az újonnan

Next

/
Oldalképek
Tartalom