Századok – 1969

Tanulmányok - Bónis György: A személynök és bírótársai a Jagellók korában 5/I

Bónis György: A személynök és bírótársai a Jagellók korában* A Jagellók kora kialakult központi bírósági szervezetet örökölt Mátyástól. A hatalmaskodás elleni harcban, a feudális viszonyok közt elképzelhető jogrend megszilárdítása során kifejlődött az 1464-ben két királyi jelenlét egyesítéséből született personalis presentia regia szupremáciája. Vezetőjét, a személynököt az 1486-i Decretum Maius az ország nagybírói közé sorolta. Mellette ott ültek az udvarban tartózkodó főpapok és főurak, az esküdt bírósági ülnökök és a jogtudást képviselő ítélőmesterek. A Mátyás uralkodásának több szakaszában állandóan ülésező bírói tanácsot, melynek — a hagyomány szerint — a nádor vagy az országbíró is lehetett az elnöke, a gyakorlat a királyi tábla névvel jelölte meg. Ennek a többé-kevésbé állandó, a rendi ország jogelveit alkalmazó és továbbfejlesztő, lényegében a szakemberek irányítása alatt álló fórumnak létrejötte és megszilárdulása a mátyási központosítás maradandó eredménye. A királyi táblán rendszerint elnöklő személynököt, a personalis presentia regia helytartóját is jobban megismertük a megelőző korszak tárgyalása során. Láttuk, hogy a későbbi idők állapotainak visszavetítése nem helytálló, a személynök általában nem volt jogi szakember. Bírói függetlenség hiányában a király akaratát képviselte a bíróságon, sőt a kancellária exponensének tekint* A jelen tanulmány „A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon" című, nagyobb lélekzetű munkám egy fejezete. Tárgyát a latinul író-olvasó Európa deákj ságának, egyetemi jogtanításának, római és kánonjogtudományának, a doktorok és praktikusok gyakorlati szerepének áttekintése után így határoztam meg: „Jogtudó értelmiségnek tekintem azt a réteget, amely az artes-jellegű ismereteken túl egyetemen vagy a praxisban elsajátította a római, kánoni vagy hazai jog tudományát; ennek birtokában, a politikában, a diplomáciában, a jogszolgáltatásban, a jogügyleti forgalomban vagy az államigazgatásban működött, s a jogászi vagy hivatali munkával kereste kenyerét, esetleg szerzett vagyont; az állami és jogi feladatok elvégzése során hozzájárult a feudális állam megszilárdításához, illetve a hűbéri jog továbbfejlesztéséhez; e társadalmi funkciója mellett azonban a hűbéri uralkodó osztályt belülről alakította át, s az árutermelés fejlettségének mértékében polgári tartalommal töltötte meg." Módszeremül az élément humain, az intézményeket benépesítő és működtető emberek életének részletes kutatása kínálkozott, amelyre Hajnal István mutatott példát, s amelyet Kardos, Mályusz, Jakó és Kubinyi munkái olyan sikerrel alkalmaztak. Könyvemben végig kísértem a magyar jogtudó értelmiség kialakulását, megszilárdulását, a központosításban vitt szerepét, az egyszerre bomlást és kiteljesedést jelentő Jagelló-kori alakulását, végül művének eredményét: a római és a kánonjog magyar alkalmazását, a hazai szokásjog feljegyzését és kezdeti romanizálását. Ennek során természetesen foglalkoznom kellett a kancellária ós a kúria, a késő Árpád-kortól Mohácsig működő központi igazgatási és jogszolgáltatási szervek történetével is. Az itt közölt részlet nemegyszer olyan megállapításokra kénytelen hivatkozni, amelyeknek részletes bizonyítását kéziratom más fejezetei tartalmazzák.