Századok – 1969

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1305/V–VI

KRÓNIKA 1313 nyitója után Urban Aladár kandidátus, egyetemi docens „Szemere, a miniszter ós államférfi 1848 — 49-ben" címmel tartott előadást. Bevezetőül hangsúlyozta, hogy Szemere halálának 100. évfordulóján illő, hogy a ma é'ők emlékezetébe idézzük az önálló magyar államiság egyik építőjót, az első magyar belügyminisztert és az első köztársasági érzelmű miniszterelnököt. Szemere emlékezetének erősítése azért is szükséges, mert egyike azoknak, akikkel mostohán bánt a nemzeti emlékezet. Szemeróről azt rögzítette a közelmúlt történetírása, hogy a sokat vitatott sajtótörvény szerzője, de kevés szó esett arról, hogy mind a független felelős minisztérium felállításánál, mind pedig a népképviseleti választásról szóló törvény készítésében jelentős szerepet játszott. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a Batthyány Lajos mint kijelölt miniszterelnök által Pestre küldött Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány vezető alakja Szemere Bertalan volt. Az első felelős minisztérium hivatalba lépése után Szemeróre várt az a feladat, hogy kiépítse a Belügyminisztérium szervezetét olyan körülmények között, amikor szinte egyidejűleg a főispánok kicseréléséről, a megyei és városi tisztújítások, majd az országgyűlési választások előkészítéséről és lebonyolításáról kellett gondoskodni. Szemere és ekkori munkatársa, Perczel Mór érdeme, hogy hamar felfigyeltek a korszerű értelemben vett államrendőrség szükségességére. Ezért megszervezték az Országos Rendőri Hivatalt, amely előbb csak a fővárosban ellenőrizte az ott megforduló idegeneket, de rövidesen — még Szemere minisztersége alatt — országos jelentőségű szervvé nőtte ki magát. Külön érdekessége a rendőri hivatalnak — mutatott rá az előadó —,hogy annak tagjai között 1848 nyarától sok baloldali, radikális fiatal dolgozott, jóllehet a baloldal sajtója, mindenekelőtt a Marczius Tizenötödike gyakran, s meglehetős következetességgel támadta Szemerét. Szemere országgyűlési tevékenysége — hivatali munkájához mérve — viszonylag korlátozott volt. Az viszont ismeretes, hogy — Kossuthtal együtt — igen tevékenyen részt vett a kormány közös ügyeinek intézésében, így a frankfurti nemzetgyűléshez intézett követküldósben is. 1848-ban Szemere tevókenységének legfontosabb szakasza szeptember eleji tevékenysége volt, amikor egyszerre helyettesítette a Bécsben levő miniszterelnököt és a délvidéki táborban tartózkodó hadügyminisztert. Ebben a minőségében nemcsak az önkéntes nemzetőrség már korábban elrendelt toborzását segítette, de nagy szerepe volt az őszi újoncozás előkészítésében és az ekkor szervezkedő szabadcsapatok felfegyverzésében. Ez az időszak egyben a Kossuthtal való szoros együttműködés időszaka, amelynek nyomait Szemere fogalmazványain Kossuth javításai őrzik. Az előadás második része mindenekelőtt Szemere 1849. évi miniszterelnökségének előzményeivel, a kormányalakítás nehézségeivel foglalkozott. Kossuth jól tudta, hogy Szemere miniszterelnökségének Madarász feláldozása az ára, erre április 16-i levele világosan utal. Bár a Madarász-féle rendőrség feloszlatása körül még nincs minden tisztázva — hangsúlyozta az előadó —,azt látnunk kell, hogy a rendőrségnek radikálisokkal való feltöltése már Szemere alatt megtörtént, s a rendőrségi apparátus országos kiépítése éppen Szemere újbóli belügyminisztersége és miniszterelnöksége alatt folytatódott erőteljesen, — igaz. az orosz és osztrák előnyomulás következtében nem sok sikerrel. Kétségtelenül tisztázandó kérdés még — hangsúlyozta az előadó —,hogy Szemere május 2-i programbeszéde miért fogalmaz olyan élesen a köztársaság kérdésében, - miközben Kossuth igyekszik ezt diplomatikusan kikerülni. De azt el kell ismernünk, hogy Szemere részéről nem ez volt az első hangoztatása republikánus nézeteinek, így nem értékelhetjük azt kizárólag Kossuth-ellenes kortesfogásként. Az viszont tény, hogy Kossuth mellett nincs más, mint Szemere, aki a végső pillanatig, a már reménytelennek tűnő ügy mellett úgy kitartott volna. Szemere még a főváros elhagyásakor is tett kétségbeesett kísérleteket a népfelkelés organizálására, az ellenállás megszervezésére. Utolsó ténykedéseinek egyike a Szegeden elfogadott nemzetiségi törvény és ezt követően futárok küldése láncúhoz. Ez után Szemere Batthyány Kázmérral együtt Görgey táborában tartózkodik, abban a reményben, hogy a civil hatalom is bele tud kapcsolódni az oroszokkal folvtatott tárgyalásokba. Ismeretes, hogy visszatérése után Kossuth Szemere tudta nélkül adta át a hatalmat Görgevnek. Ellentétüket ez a lépés végleg megpecsételte. Urbán Aladár befejezésül hangsúlyozta: Szemere Bertalanban az önálló magvar államiság nagy elméleti érzékű és szervezőképességű építőjót tiszteljük. Személye több figyelmet, gondosabb történeti elemzést igényel. Ennek egyik előfeltétele volna viszont 1848/49. évi belügyi- és miniszterelnöki iratainak közzététele. Román János levéltárigazgató hozzászólásában Szemerót mint Borsod vármegye tisztviselőjét mutatta be. Először rövid tájékoztatást adott a reformkori Borsod vármegyéről és a Szemere-családról, majd Szemere reformkori életútjáról szólt. Szemere Bertalan a pataki kollégiumban 1827-től 1832-ig a jogtudományok hallgatója; a 30-as évek elején pedig az országgyűlési ifjak között találkozunk nevével. 1836-han táblabíró, 1842-től