Századok – 1969

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1305/V–VI

1306 KRÓNIKA lilét, Keszthely, Moson-Magyaróvár, Salgótarján, Sopron) pedig kilenc pályamű érkezett. Ezeknek és a többi helytörténeti dolgozatoknak a szerzői a párt és a tömegszervezetek, a szövetkezeti mozgalmak, a szociális, a művelődésügyi és iskolapolitika fejlődését, a Tanácsköztársaság egyes vezetői életútjának történetét dolgozzák fel, megszólaltatnak vidéken élő veteránokat, vagy pedig terjedelmes tanulmánykötetekben vállalkoznak a Tanácsköztársaság helyi történetének átfogó feldolgozására. Közismert a helytörténeti kutatások jelentősége a szintézisre törekvő történószmunkák elkészítésénél. Nem kevésbé fontos azonban a történelemtanításban, a helyi vonatkozások demonstrálásában, a haladó hagyományok ápolásában, a szocialista hazafiasságra való nevelésben betöltött szerepük. A pályázati feltételek ezúttal is részvételi lehetőséget nyújtottak minden kutatónak, pedagógusnak, helytörténeti kutatónak, múzeológusnak. A beérkezett munkák szerzői ennek megfelelően nemcsak és elsősorban nem hivatásos történészek. A dolgozatok műfaji tekintetben sem egységesek: három monográfiát, hét kismonográfiát, 19 tanulmányt, illetve tanulmánykötetet, négy memoárt, illetve népszerű feldolgozást, hét bibliográfiát, forráskiadványt, összekötő szöveggel ellátott szöveggyűjteményt, és nem nagy terjedelmű biográfiát találunk közöttük. Természetesen a pályázatra beküldött dolgozatok színvonala is különböző. A pályázati kiírás szerint pályázni lehetett a „Hirdetmény" megjelenése idején és az azóta nyomtatásban megjelent művekkel is. Ilymódon kiemelkedik a beérkezett munkák közül a pályázat meghirdetése után megjelent, illetve sajtó alatt levő, magas tudományos színvonalú A népbiztosok pere, illetve Ausztria és a Magyarországi Tanácsköztársaság című témát feldolgozó két monográfia A Tanácsköztársaság Békés megyében 1919 című terjedelmes, igényesen szerkesztett tanulmánykötet; A Tanácsköztársaság sajtójának repertóriuma című tudományos igényű bibliográfia; az Internacionalisták a Tanácsköztársaságért c. kötet; továbbá a Tisza Istvántól Kun Béláig című, azóta megjelent értékes memoár. Az imént felsorolt művek legújabbkori történelmünknek eddig jórészt feltáratlan kérdéseit dolgozták fel. így pl. Gábor Sándorné: Ausztria és a Magyarországi Tanácsköztársaság című monográfiájában széles körű, eddig úgyszólván feltáratlan forrásanyagra támaszkodva, a Tanácsköztársaság diplomáciai tevékenységének egyik legfontosabb oldalát vizsgálja, először dolgozza fel a Tanácsköztársaság külkereskedelmének történetét. Rév Erika: A népbiztosok pere című monográfiája mind történelmileg, mind pedig a marxista jogtörténet szempontjából-előszói' nyújt tudományosan megalapozott értékelést arról, hogy milyen jogi eszközökkel indult meg és folyt le a kommunisták és a Tanácsköztársaság funkcionáriusainak „legális" üldözése, ennek során hogyan alakultak ki az ellenforradalmi rendszer büntetőjogi módszerei, milyen jogtörténeti folyamat eredményeként jött létre a majdnem 25 évig hatályban volt hírhedt 1921. évi III. törvénycikk. Eddig feltáratlan témát dolgozott fel Kővágó László: Internacionalisták a Tanácsköztársaságért c. munkájában, amelyben a Tanácsköztársaság idején újjászerveződött nemzetközi föderáció tevékenységét vette vizsgálat alá, olyan történelmi tradíciókat elevenítve fel, amelyek napjainkban is aktuálisak. A szaksajtóban megjelent recenziók és a Bírálóbizottság egyaránt- magasra értékelték A Tanácsköztársaság sajtójának kb. 500 oldalas, annotált repertóriumát, amellyel Kálmán Lászlóné értékes munkát bocsátott a korszakkal foglalkozó kutatók rendelkezésére. A tudományos és népszerűsítő munkák mellett a kutatás megkönnyítése, valamint az oktatás szempontjából egyaránt közismert a tudományos igényű bibliográfiák jelentősége. A repertórium szerzője a felkínálkozó töméntelen anyag között biztos kézzel, jó arányérzékkel válogatott egyrészt a fővárosi és a vidéki, másrészt a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális anyagok között. Tematikája a proletárforradalom négy és fél hónapjának legfontosabb elvi kérdéseit, illetve eseményeit öleli fel. Miután a pályázati feltótelek lehetőséget adtak a hivatásos kutatók részvételére is, ezért is figyelemreméltónak tartjuk, hogy a hét díjazott munka szerzői közül öt nem tudományos intézetben dolgozik, nem függetlenített, úgynevezett hivatásos kutató. E munkák sorába tartozik A Tanácsköztársaság Békés megyében— 1919 című tanulmánygyűjtemény is. A jól szerkesztett kötet — amely 11 szerző tanulmányát ötvözi egységes koncepcióba — szakít azzal a sokhelyütt még ma is fellelhető módszerrel, amely az általános történeti megállapításokra „húzza rá" a helytörténeti anyagot, a helyi eseményeket az országos történeti események illusztrációjaként használja. E tanulmánykötet szerzői az országos történeti események számbavételével, a helytörténeti forrásanyag elemzésével elsősorban a téma speciálisan helyi vonatkozásaira koncentrálták figyelmüket, és ezzel valóban tudományos igényű helytörténeti munkát alkottak. A széles körű forráskutatáson alapuló, a tudományos követelményeknek megfelelő, elemző, a lényeges összefüggéseket feltáró munkák természetesen előnyt élveztek az ezekkel a jegyekkel nem rendelkező művekkel szemben.