Századok – 1969

Figyelő - L. Benke Zsófia: Néhány ifjúsági történelmi regényről 1291/V–VI

FIGYELŐ 1297 (A regényalakok többsége — különben — valóságos történelmi személy, mint ahogy a regény menete is legtöbb helyen ragaszkodik a történelmi eseményekhez.) Az író éppen elsősorban a pontos társadalomábrázolás eszközével talált módot arra, hogy egy kis terjedelmű, érdekes ifjúsági regény keretében a szélesebb társadalomábrázolás segítségével a mohácsi tragédiához vezető út egyik szakaszát is bemutassa. Hunyady József: A király árnyéka című könyvével igen nehéz, talán a maga egészében nem is teljesen megoldható feladatra vállalkozott, amikor egyetlen, bár nagy terjedelmű ifjúsági regényben úgy kívánt Mátyás uralkodásáról a korabeli Magyarország társadalmi-politikai problémáiról, kultúrtörténeti vonatkozásairól történetileg hiteles képet festeni, hogy közben e hosszú időszak eseménytörténetéről is pontos és részletes beszámolót ad. A történet középpontjában Mátyás király áll. Személyének megfestésénél az író elkerülte a regényes Mátyás-ábrázolások legnyilvánv alóbb veszélyét, az idealizálást. A király uralkodásának értékelése nagyjában megfelel a történettudomány felfogásának. Talán csak annyiban tér el attól, amennyiben Mátyás egyes negatív lépéseinek indítékát túl gyakran keresi az író a király emberi hibáiban. A főrendek, a bárók, bárói ligák ábrázolása kitűnő. Velük szemben vívta a király életében — és vesztette el halálakor — harcát a központi hatalomért. Mátyás királlyá választásával a gazdag és hatalmas Hunyadi-családi párt kívánta hatalmát érvényesíteni ós elmélyíteni, a többi főúri hatalmi csoporttal szemben. Ilymódon válik érthetővé a regényben, hogy Mátyás egyeduralkodói törekvései rövid idő alatt őket ugyanúgy szembefordították a király politikájával, mint az eleve ellenséges többi főúri csoportot. Ismeretes, hogy Mátyás királlyá választásában köznemesi, sőt már a városi rétegek nyomásának is komoly szerepe volt. Sajnálatosan keveset mond a regény azonban mind ezekről, mind pedig a jobbágyi tömegekről. A történet adta — bár tág — keret természetesen inkább a király és a vele közvetlenül érintkező környezet képét határolja körül. Mégis, éppen mert Mátyás a központi hatalom megteremtése és kiépítése érdekében bizonyos átcsoportosítást hajtott végre a magyarországi feudális társadalmi hierarchián belül, igen érdekes lett volna a társadalom kissé mélyebb, átfogóbb, differenciáltabb ábrázolása. Talán a regénynek, mint szépirodalmi alkotásnak is javára vált volna, ha Mátyás számtalan csatájának sokszor igen aprólékos leírása helyett a Mátyás-kori Magyarország belső életéből mutatott volna többet. A regény feltétlen erénye azonban, hogy igen alapos és pontos történelmi ismeretekre támaszkodik. Szinte az ellenkező pólust képviseli Lengyel Balázs kalandos, ifjúsági regénye: A szebeni fiúk. E kalandos történet bepillantást enged az erdélyi kisváros szabadságharcalatti politikai társadalmi életébe. Az író igen szerencsésen úgy választotta meg gyermekhőseit, hogy azok a város különböző társadalmi rétegeit képviselik. Együtt játszó gyermekeket kevésbé határol el társadalmi helyzetük; a közös csapatba bekerülhetett az arisztokrata fiú, a kamarai tisztviselő, a mézeskalácskészítő szegény iparos, sőt még az alsóvárosi félromán földműves gyermeke is. Ez kiváló alkalmat ad a viszonylag széleskörű társadalomábrázolásra. A közös játék, a közös kaland egybefogja ugyan a kis szereplőket, de az adott kor társadalmi válaszfalai már ebben a közös célért lelkesedő kis közösségben is elemi erővel hatnak. De végül a cél érdekében az író megteremti a gyerekek „társadalmi összefogását": az osztrák csapatok együttesen kikémlelt haditervét épp a két örök ellenfél juttatja el Bem táborába. A gyermekek társadalmi helyzetükből adódó tulajdonságaik természetesen keverednek természetes jó és rossz tulajdonságaikkal. Ezért nem válik ábrázolásuk sematikussá. Itt-ott bepillantást nyerünk a felnőttek társadalmába is. S lia az író nem is ad, mert nem is adhat egy kis terjedelmű kalandos ifjúsági regény keretében teljes és mélyreható társadalmi elemzést, ügyesen villant fel egy-egy portrét a forradalom alatti erdélyi város társadalmi csoportképéből. Nemcsak kis terjedelme, műfaja is kizárja, hogy BorbásMária: Tél Budán című könyve széleskörű társadalmi rajzot adhasson. Ez a regény ugyanis — mint már említettük — az egymástól szigorúan elhatárolhatatlan műfajok határterületén fekszik. Történelmi regény, amennyiben a már történelemmé vált közelmúlt igen jelentős eseményét, Budapest ostromát és felszabadulását idézi vissza (éspedig mintaszerű történeti hitelességgel), de hangvételét, írói módszerét tekintve, inkább a társadalmi regények felé hajlik. A serdülő leány belső monológja nemcsak arról tájékoztat, hogy Buda egy villanegyedében hogyan zajlott le az ostrom és hogyan érkezett meg a felszabadító hadsereg, hanem az ezzel kapcsolatos események, de elsősorban emlékek, gondolattársítások igen plasztikusan vetítik elénk a 40-es évek néhány, tipikus, középosztálybeli figuráját. A főhősnő egyértelműen antifasiszta, értelmiségi családja kockázatot is vállal, hogy a legnehezebb időkben elbújtassa az üldözötteket; a nyilas uralommal ugyan nem rokonszenvező, de önző és gyáva szomszédok; az elhurcolt, de már korábban is nyomorra ítélt