Századok – 1969

Figyelő - L. Benke Zsófia: Néhány ifjúsági történelmi regényről 1291/V–VI

FIGYELŐ 1295 kivételtől eltekintve — az emberrel foglalkozik, egyes emberek vagy embercsoportok történetét mondja el; szereplőinek helyét ki kell jelölni a többi ember között, s ehhez a különböző viszonylatok meghatározása szükséges. Ezeknek az emberi viszonylatoknak a meghatározása azonban egyértelmű a társadalomábrázolás fogalmával. A társadalomábrázolás tehát a regény műfaji természetéből adódik és annak egyik legfontosabb értékmérője. További kérdés azonban a társadalomrajz differenciáltsága, szélessége. Csetri Lajos tanulmányában vitába száll Lukács Györggyel, aki A történelmi regény című művében úgy látja, hogy a történelmi tendencia egy koron belül helyesen csak a „Fent ós lent világának", tehát a társadalom minden rétegének egyaránt való szerepeltetésével ábrázolható.7

Ezzel szemben Csetri úgy véli, hogy a polgári fejlődés bizonyos fokán már igen nehéz az írónak olyan „közbülső hősöket" teremteni — akik minden társadalmi osztállyal és réteggel kapcsolatban állhatnak és így — akiken keresztül a társadalom egésze bemutatható lenne. Vitatható tehát, hogy milyen széles, mennyire differenciált, dinamikus legyen az író által bemutatott társadalmi kép. A teljesség igényének általában a regény terjedelme és szűkebb értelemben vett tárgya is gátat szab. Az ifjúsági regény társadalomábrázolása műfaji sajátosságainál fogva lehet kevésbé bonyolult, azonban az adott korszakról szóló, adott történethez tartozó társadalmi rajz itt sem válhat elmosódottá. Az éles kontúrú képnek a speciális viszonyokat kell tükröznie és az író nem elégedhet meg sémák felvázolásával. A legszélesebb keresztmetszetű, lényegében hibátlan társadalomábrázolást Hollós Korvin Lajos : A Vöröstorony kincse című könyve nyújtja. Az író a kor társadalmi osztályainak általános és speciális helyzetéből bontakoztatja ki azokat a politikai, társadalmi és gazdasági tényezőket, melyek az országot a Rákóczi-féle szabadságharchoz vezették. A főhős jobbágy gyerek, az ő kalandjain keresztül megismerjük mindenekelőtt a legelnyomottabb rétegek életét. A szerző jól érzékelteti: e rétegnek alig van más választása, mint hogy kuruccá legyen és sokszor az önvédelem érdekében nyúl a fegyverhez, áll be a felkelők közé. A történet hősei a népből valók, de kitűnik: nem azért hősök, mert csak jobbágyok, vagy csak magyarok, hanem azért állnak a helyes oldalra, mert a magyar jobbágyság érdekei oda vonzzák őket. Természetesen nem kivétel nélkül mindegyiküket, mert hiszen közülük sem mindegyik rendelkezik olyan öntudattal, hogy helyesen mórlegeljen ós nem elég bátor, hogy vállalja a cselekvéssel járó kockázatot. (Esze Tamás ábrázolása is mentes az idealizálástól: mint kiváló személyiséget mutatja be őt az író, de mindig emberközelben tartja.) A történetből adódóan itt kevesebb a nemes szereplő. Az író felfogása szerint a köznemesség nagy részének ugyancsak súlyos kárt jelentett az osztrák csapatok állandó sarcolása. Helyzetükből következik azonban, hogy őket ritkábban fenyegette egzisztenciálisan a külső elnyomó. Ry módon sokan váltak közülük kuruccá, de állásfoglalásuk kevésbé volt egyetemes és egyértelmű. Thököly kuruc nemeseinek egy része a Thökölyfelkelés leverése után bujdosóvá lett és a Rákóczi-szabadságharc kitöréséig részt vett a népi megmozdulásokban. Igen sokuk azonban idővel szakított vagy éppen szembekerült a mozgalmakkal. Hollós Korvin világosan ábrázolja: a függetlenségi harcokban való részvétel a köznemesség nagy részének érdeke volt, de amikor a Thököly-felkelés leverése utáni mozgalmakban az osztályharc került túlsúlyba, az már nemesi osztályérdekeik ellen is irányult. A nemesi szereplők állásfoglalása a regényben általában visszavezethető osztályhelyzetükre és körülményeikre, de sohasem sematikus egyértelműséggel. Éppen közülük kerül ki néhány, a mozgalmak és a Rákóczi-szabadságharc előkészítésének elszántan hű harcosa. Közülük kerül ki viszont az egyik legnegatívabb figura is, az árulóvá lett, volt kuruc kisnemes. A regény kevés főúri szereplője a népi mozgalmakkal szemben ellenségesen foglal állást. Magát Rákóczit csak távolról látjuk; neve a regény elején nem több egy reménységnél. Hollós Korvin Lajos kiválóan rajzolja meg a regénye tárgyául választott mozgalmas korszak társadalmi kópét, s ha nem is egyforma mélységben, de az egykorú társadalom minden fontosabb rétegét bemutatja. A szereplők cselekedeteit mindig magyarázza ugyan osztályhelyzetük, de sohasem dönti el az egyetlen út szükségszerűségével. A regény olvasása közben nem tantételek igazolására szolgáló figurák élményeit kísérjük figyelemmel, hanem a romantikus kalandok hátterében kibontakoznak a társadalmi fejlődés törvényszerűségei, tendenciái. Történethű ábrázolás, mély ós differenciált társadalomábrázolás jellemzi — számos egyéb, szépírói erénye mellett — Hegedűs Géza két, XVI. században játszódó regényét. Mindkettő a feudalizmuskori magyar városok életébe, társadalmi rétegző' Csetri Lajos: Regény és történelem. Tiszatáj, XXI. évf. 1967. 2. sz. 155-161. 1.