Századok – 1969
Figyelő - L. Benke Zsófia: Néhány ifjúsági történelmi regényről 1291/V–VI
FIGYELŐ Néhány ifjúsági történelmi regényről í. A történelmi regény múltja, jelene és jövője; rendeltetése, a szépirodalomban elfoglalt helye és a történelemhez, a történetíráshoz való viszonya régóta foglalkoztatja az írókat, irodalomtörténészeket, történészeket.1 Ami megállapításaikból bevezetőül ide kívánkozik, mindössze annyi, hogy a történelmi regény műfaját tekintve a szépirodalom széles keretei közé illeszkedik, de ugyanakkor kétségtelen a történetírással való — hol szorosabb, hol távolabbi — kapcsolata is. A történetíráshoz legközelebb álló változata ismert történeti eseményt regényesít; szereplői vagy a szereplők nagy része valóságos történelmi személyiségek közül kerülnek ki. A műfaj kötetlenebb formáiban az ábrázolt történeti kor, esemény szereplői fiktív személyek. A történelmi regény tehát — ismételjük — elsősorban szépirodalmi jellegű műfaj, mely nélkülözi a szó szoros értelmében vett történetírás tudományos jellegét. A regény fő- és mellékalakjai lehetnek pl. képzelt személyek, kik képzelt események résztvevőiként cselekedhetnek a regény meseszövésének belső törvényei alapján. Egy szabályt azonban a történelmi regény sem hághat át: meg kell őriznie a történelmi hitelességet, abban az értelemben, hogy helyesen kell ábrázolnia a történeti fejlődés fő folyamatát és hűségesen kell felidéznie a kor atmoszféráját, légkörét. A történelmi szépíró természetesen más eszközökkel rendelkezik, mint a történetíró. A megjelenítés művészete feleslegessé teheti az aprólékos leírásokat, minden ok és okozat kibontását; egy-egy felvillantott kép, egy akár csonka párbeszéd bonyolult történelmi helyzetek, alapvető törvényszerűségek bemutatására is elégséges lehet. A regényíró több irányból is eljuthat a történelmi valóság helyes ábrázolásához. A tágabb lehetőségek azonban több hibára is adnak alkalmat: a regényesség, az érdeklődés fenntartására irányuló törekvés, a drámai vég, a csattanó keresése, vagy egyszerűen a feldolgozott tárgy kevésbé mély ismerete, veszélyeztetheti a regény történelmi hitelességét, eltorzíthatja a történelmi valóságot, s így megtévesztheti az olvasót. Mint ahogy minden történeti munka, úgy minden történeti szépirodalmi mű is egy elmúlt kor vagy esemény ábrázolása mellett visszautal keletkezésének korára is. Ha a történelmi regényíró torz képet fest a múltról a jelen számára, egyben torz képet mutat saját koráról, történetfelfogásáról is a jövő felé. Ezért kétszeres a történelmi regényíró felelőssége. 2. Walter Scott történelmi regényeinek megjelenése óta — mintegy másfél évszázada — ha a legkülönbözőbb szinten és igénnyel is, de igen nagy számban jelennek meg történelmi tárgyú regények. Van azonban a regényirodalomnak egy olyan speciális területe, mely össztermésének jelentős hányadát a történelmi regények közé sorolhatja: ez az ifjúsági irodalom. Az ifjúsági történelmi irodalom jelenleg két forrásból táplálkozik. Kisebb számú, de természetéből adódóan időtállóbb része a műfaj lassan ifjúsági olvasmánynyá váló klasszikusai közül kerülnek ki, a másik csoportot a mai ifjúsági szópírók munkái növelik. A továbbiakban éppen ezt az utóbbi csoportot illetve ennek a csoportnak néhány jellegzetes mai termékét szeretnénk közelebbről megvizsgálni. Különösen szükséges ós indokolt az analízis, ha arra gondolunk, hogy ezek a napjainkban vagy a közelmúltban keletkezett regények, a szépirodalom szélesen ható eszközeivel — az iskolai történelem-1 Legutóbb a történelmi regény műfaji kérdéseiről a Tiszatáj 1967 — 1968 évi számaiban közölt vitacikkeket E vitacikkek főbb megállapításaira még visszatérünk. 23*
