Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1257/V–VI

1286 FOLYÓIB.ATSZEMLE román historiográfiája (69—81. 1.) azokkal a cikkekkel foglalkozik, amelyek az augusztusi felkelés után az egész világon kommentálták ezt az eseményt. Hiányolja, hogy Romániában mindezideig még nem készült összefoglaló munka erről a korszakról, majd bővebben foglalkozik a „Románia a Hitler-ellenes háborúban 1944. aug. 23.—1945. máj. 9." c. több kötetes művel, amely 1966-ban jelent meg. A mű első része a háború előtti korszakkal, második része az augusztusi felkeléssel foglalkozik. Külön fejezet tárgyalja Románia gazdasági erőfeszítéseit. — S. MOVIMENTO OPERAIO E SOCIALISTA 1968. 3—4. szám. — LUIGI CORTESI: Az olasz szocialista párt és az orosz forradalom 1917-ben (139—198. 1.) 1917 februárjától novemberéig követi az orosz eseményeket és azok hatását, amely különböző állásfoglalásra késztette a párt egyes irányzatainak képviselőit: a reformistákat (Turati, Treves), a maximalista, többséget képviselő baloldalt (Serrati), valamint a legforradalmibb nézeteket valló kommunistákat (Bordiga). A párt sajtóorgánumait, a pártban lezajlott viták, gyűlések gazdag anyagát véve alapul, tárja fel azt a folyamatot, amely végül is az októberi forradalom, az olasz munkás megmozdulások hatására az úgynevezett „régi típusú szocializmus", a párt eddigi irányvonalának bírálatához, a leninizmussal való összeegyeztetésének követeléséhez vezetett a pártban. — AURELIO LE PRE : Adalékok az olasz értelmiség történetéhez : a Jakobinusok és Foscolo (219—243. 1.) rövid értékelő ismertetést ad az olasz értelmiség jakobinus csoportjának, nevezetesen G. Bocalosinak, V. Russonak, M. Galdinak működéséről. Az olasz értelmiség történetét e csoport munkássága új elemekkel gazdagította. Műveikben az értelmiség szerepe az eljövendő demokratikus társadalom megteremtésében jelentős mórtékben megnövekedett. Az új ideológia kidolgozása mellett a forradalomban, annak előkészítésében való tevékeny részvételt jelölték meg az értelmiség feladatául, és maguk jártak elől jó példával. Foscolo, aki a XVIIГ. század végén a lényeget illetően szintén hasonló nézeteket vallott, az események hatása alatt, amikor beigazolódott a jakobinus eszmék tarthatatlansága, lépésről-lépésre e koncepció megváltoztatására kényszerült. — T. IL MOVIMENTO DI LIBERAZIONE IN ITALIA 1968. 1. szám. — GIAMPAOLO PANSA: 1944 március: az ipari helyzet és a nagy sztrájkok a Köztársasági Nemzeti őrség jelentéseiben. I. (3—28. 1.). 1944 márciusa a fasiszta Saló-i köztársaság rendszer utolsó évének első nagy erőpróbája, nyitánya a Repubblica Sociale közeli mind katonai, politikai, mind gazdasági téren bekövetkező bukásának. A szerző a Guardia Nazionale Repubblicana-nak, a köztársaság politikai rendőrségének napi jelentései alapján ad keresztmetszetet az ország iparának katasztrofális helyzetéről, a mindennapi élet egyre növekvő nehézségeiről, a társadalom különböző rétegeinek, elsősorban a munkásságnak fokozódó elégedetlenségéről, a nagy sztrájkok előkészületeiről. — BIANCA CEVA: Adalékok az 1944—46 közötti olasz válság történetéhez (29—46. 1.) G. Salvemini: Levelek Amerikából 1944—46 (Bari 1967) ismertetése kapcsán elemzi az antifasiszta polgári értelmiség magatartását a jelzett időszakban. Az olasz antifasiszta mozgalom legkiemelkedőbb alakjai — E. Rossi, E. Reale, R. Bauer, P. Calamandrei — levelezésén keresztül, melyet az Amerikában, emigrációban élő Salveminivel folytattak, kapunk képet Itália bonyolult bel- és külpolitikai helyzetéről, valamint az értelmiség akció-képtelenségéről az új demokratikus Olaszország megteremtésében. — AURELIO LEPRE: A. Gramsci és a hatalom kérdése (1919—1920) (47—63. 1.) 1919 júniusától 1921 januárjáig kíséri figyelemmel Gramsci koncepciójának fejlődését a forradalmi folyamat, a hatalom átvétele, a szocialista és kommunista pártok szerepe, feladatai, valamint a nemzeti és nemzetközi forradalmi mozgalmak kapcsolata vonatkozásában. Gramsci az 1920 tavaszán lejátszódó munkásmegmozdulások hatására meggyőződött a szocialista párt vezetésre való alkalmatlanságáról, a hatalom békés úton történő átvételének elméletétől eljut a hatalom megszerzésének forradalmi szemléletéhez, a kommunista párt vezető szerepének felismeréséhez. — LUIGI ARBIZZANI: Dokumentumok a bolognai kommunista szervezet 1944—45 telén kifejtett működéséről. II. (67—87. 1.) az előző számban közölt dokumentumok sorát újabb hárommal egészíti ki: a szervezet vezetősége által a helyi bizottságoknak megküldött munkaterv (1945 febr.), a párt tartományi bizottságának jelentése a tartományban végzett agitációs munkáról (1945. febr. 16.), az emiliai-romagnai Triumvirato Insurrezionale jelentése a párt felső-itáliai központjához az általános helyzetről. — T. MARXISM TODAY 1968. jan. szám. — J. R. CAMPBKLL, BERT RAMELSON: Brit állammonopolista kapitalizmus és ennek hatása a szakszervezetekre, valamint a bérekre (7—14. 1.) azt elemzik, hogy a brit gazdasági potenciál és a birodalmi kap-