Századok – 1969

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1257/V–VI

1284 FOLY Öm ATS Z E MLE vált, melynek megkísértésére, változásainak kihasználására való törekvés lépett az ősi és keresztény végzet előtti meghajlás helyébe a firenzei kalmárok eszmevilágában. Az idő ós a tér mint mérhető valóság szintén az ő fogalmaik között bukkan fel először — az elszámolások, számlák világából — s válik az igazság, jog szinonimájává. A „prudenzia" (óvatosság) az ő nyelvükön a tapasztalat szülte bölcsességet jelentette. — B. H.FABMERainai India és Ceylon belső telepítési politikáját hasonlítja össze: a feltört földek fajai, a földfajták meghatározásának módszerei, a telepesek származása, a földművelés mór szerei szerint (1227—1244. 1.).—P. IIOLLE: Automatizálás és a munka minősítése (1245—12(iü. 1.) a technikai fejlődós egyesek szerint fokozza, mások szerint csökkenti a dolgozók szakképzettségének igényét. Míg egyfelől az automatizálás csökkenti a hagyományos képzettség-igényt, másfelől az új munkafolyamat új tudást követel a munkások összességétől, amin belül azután a specializáció egyre fokozódik. Az újtípusú munka megbecsülésének alapja elsősorban a felelősség méretén alapul, ami felborítja az üzemen belül korábban kialakult értékrendszert. L. VALENSI: Keresztény és néger rabszolgák Tuniszban a XVIII. században (1267 — 1288. 1.) a kalózkodás révén szerzett keresztény rabszolgák száma ekkor igen alacsony volt, s a náluk sokkal kevesebbet érő négereké sem érte el a 6—7 ezer főt, A kalózkodás és a rabszolgatartás tehát semmiképpen sem játszhatott döntő szerepet sem Tunisz, sem a többi északafrikai állam gazdasági életében. — A-J. SABAIVA a XVII. századi brazíliai néger rabszolgaság kérdéséről ír (1289 —1309. 1.). Vieira jezsuita páter e század közepén megpróbált egy Paraguav-hoz hasonló szerzetes államot létrehozni Brazília belsejében; ahol is az indiánok a rend hatalma alá kerültek volna, helyükbe a telepesek néger rabszolgákat kaptak volna. A négerek és indiánok közötti különbségtétel magyarázata: Vieira és az egyház számára a négerek rabszolgasága hagyománvos, természetes dolog volt —- az üdvözülés útja e pogányok számára; míg az indiánok szabadságát elejétől fogva biztosították az egyházi törvények. — A „Kritikai Jegyzetek" rovatban P. LEUILLOT egv császárság korabeli départementról írt művekkel foglalkozik (1310—1321. 1.), a „Comptes Rendus" rovatban a háború utáni német történetírás összefoglalásának folytatása, majd a munkásmozgalom történetének irodalmáról található ismertetés (1344—1379. 1.).— B. G. REVUE HISTORIQUE 1968. jan.—márc. szám. — P. A. FÉVRIER: Újabb kutatások Róma katakombáiban (1—18. 1.) a korábbi kutatás általában elhanyagolta a katakombák művészeti elemzését, így az i. sz. III—IV. századi keresztény társadalomról viszonylag kevés adalékot nyerhettünk belőlük. A Via Appia mellett nemrég feltárt Lucina-kripta (Cornelius pápa sírjával) sok érdekes adatot szolgáltat a korabeli vallási életre, a katakombák fokozatos keletkezésének nehéz kérdésére. A Via Latina katakombája viszont egységes elgondolás szerinti kiképzésről tanúskodik, s díszítő elemeiben a keresztény és pogány, keleti ós nyugati elemek keverednek — méghozzá megdöbbentően magas művészi szinten. A keresztény művészet ennek tanulsága szerint a késő antikvitás egyenes folytatása, egyik létezési formája, s a kelet—nyugat szembeállítása is— a művészettörténetben —• értelmetlenné válik. — S. ZAVALA témája (19—28. 1.) a múlt századi mexikói társadalom egyik jellemző vonása, az adós-rabszolgasághoz közel álló „peonaje". V. Considérant, Four jer egyik fő tanítványa, aki Texasban megpróbálkozott egy kísérleti teleppel is, ottani tartózkodása során kapcsolatba lépett mexikóiakkal, s nekik, majd a mexikói—francia udvarnak ismételten javasolta a „peonaje" eltörlését. Kérdéses, volt-e ezeknek szerepe Miksa császár kísérleteiben a peonok helyzetének javítására? — M. PACAUT egy VII. Lajos király jövedelmeire vonatkozó helyesbített adat segítségével megállapítja, hogy Conon de Lausanne, az eddigi fő forrás, értesülései igen megbízhatatlanok, tendenciózusak (29—32. 1.). — Y. M. BERCÉ: A bűnözés a XVII. században (33—42. 1.) a bűnözést, mint társadalmi jelenséget, mint a társadalmi mentalitás jellemzőjét kutatja. Az ember életét az évszakok ritmusa szabályozza: ezen megállapítás érvényes a régi bűneseteket tekintve is. A városok és a vidék bűnözése közötti ellentét is fogható már a XVII. században: az életmód és a környezet különbsége már akkor is meghatározó tényező volt. — J. DUPAQUIER: A XVII—XVIII. századi francia népességről (43—79. 1.) a nagy számban megjelent történeti-demográfiai tanulmányok, forráskiadványok alapján megkezdődött a népessógtörtóneti adatok rendszeres feldolgozása. A népesség-szám változásaira, a lakosság koronkénti és nemenkénti megoszlására vonatkozó ismeretek a XVIII. század nagy válságairól vallanak; a halálozási arányszám csökkenésére az Ancien Régime végén csak részben ad magyarázatot a belföldi háborúk nemléte, az éhínség eltűnése; a járványok g5_engülé-