Századok – 1969

Könyvszemle - Könyvszemle Egyetemes történelem 1247/V–VI

KÖNYVSZEMLE 1247 tozta az eddig teljesen szabad költözést. A törvény a hospes-kiváltságok tárgyi feltételeit tükrözi. — Menyhárt Lajos : A Három Császár Szövetsége visszhangja a magyar történetírásban (109—133. 1.) valójában még a szovjet, osztrák és nyugat-német történetírásra is kitér. Magyar vonatkozásban az első munkákban (Halász Imre, Wertheimer Ede) oroszellenességük torzító hatását mutatja ki. A két világháború közt megjelent munkák a német orientációt kívánták igazolni, s ezért lebecsülték a szövetség fontosságát. A szovjet munkák túlhangsúlyozzák Oroszország szerepót, a nyugat-német és osztrák összefoglalások viszont egyértelműen csak Bismarck békepolitikáját emlegetik, s ezzel is elferdítik a valóságot. — Veliky János: Példa a magyar jobbágyság kapitalizmuskori fejlődéséhez (134—150. 1.) az Abaúj megyei Regéc község birtokviszonyait elemzi (a földmegoszlást, a föld minőségét is figyelembe véve, az állatállomány megoszlását). Megállapítja, hogy a 15—30 EGYETEMES Letiin a szocialista demokráciáról (Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1968. 278 l.) — „Ez a kérdés — az állam kérdése — most, a szocialista világforradalom kezdetén és éppen akkor, amikor a forradalom néhány országban győzött, amikor különösen kiéleződött a világtőke elleni harc — az állam kérdése a legnagyobb jelentőségre tett szert, és elmondhatni, a legfájóbb kérdéssé, valamennyi politikai kérdésnek és korunk valamennyi politikai vitájának gyújtópontjává vált." Leninnek ezek a szavai, amelyeket a Szverdlov egyetemen mondott 1919. július 11-én Az államról szóló előadásában, tulajdonképpen mindvégig időszerű maradt; a szocialista államiság kérdése mindig elsőrendű elméleti és politikai problémák között húzódott meg, akár a proletárdiktatúra továbbfejlődésének mikéntjei és hogyan továbbjai merültek fel közvetlenül vagy a társadalmi, gazdasági, szociális stb. intézkedések kapcsán közvetve, akár a burzsoá ideológia megközelítésének volt kitéve. A gyűjtemény — alapjául szovjet kiadás szolgált — természetesen csak betekintést adhat az igen gazdag lenini életmű idevonatkozó megállapításaiba, lényegében megismerteti az olvasót a szocialista demokrácia legsarkalatosabb tételeivel és körvonalaiban kirajzolódik az a héroszi munka, amelyet Lenin mint gyakorlati politikus és államszervező, valamint teoretikus végzett a világ első szocialista államának megszilárdításában. A váloholdas középparaszti birtok maradt túlnyomó, a gazdagparaszt igen kevés, tehát nagyjából a jobbágyi birtokviszonyok őrződtek meg, vagyis a község fejlődése negatív ellenpélda a kapitalizmuskori differenciálódásra. Ebben a harmadik kötetben az egyes tanulmányokhoz már rövid idegen nyelvű rezümé is csatlakozik (csak vigyázni kell a jövőben arra, hogy ezek nyelvi szempontból kifogástalanok legyenek). Anélkül, hogy a dolgozatok kritikai értékelését megpróbálnánk elvégezni (ami nem is lehet egy ember feladata, tekintettel sokrétű voltukra), megállapíthatjuk, hogy a debreceni egyetem KISz-bizottsága helyes kezdeményezést indított el a diákköri dolgozatok egy részének kiadásával, Veliky János, az eddigi szerkesztő (a nagy létszámú, zömében ugyancsak hallgatókból álló szerkesztő bizottsággal együtt) jó munkát végzett az anyag kiválogatásában. Kívánatos volna, hogy az egyetem ezt a kezdeményezést folytassa ós továbbfejlessze. Niederhauser Emil TÖRTÉNELEM gatás — amelynek első szövegrészlete 1917 áprilisától datálódik és az utolsó az Inkább kevesebbet, de jobban című írással az 1923-as évvel zárul nem minden előzmény nélküli politikai irodalmunkban. 1957 nyarán Lenin a szocialista demokráciáról és a diktatúráról címmel jelent meg már egy hasonló összeállítás. Az akkori sem volt aktualitástól mentes, a jelenlegi kiadásnak is megvan az időszerűsége. Az alapvető két-dés, amely eldöntötte a szocialista forradalom kimenetelét Oroszországban — ós amely tulajdonképpen minden forradalom alapkérdése — a hatalom problémája volt. Ennek a hatalomnak voltak szervezeti letéteményesei azok a spontán módon, a népi alkotó kezdeményezésből született szovjetek, amelyek először 1905 májusának végén jelentkeztek az oroszországi polgári demokratikus forradalomban. S ugyanilyen ösztönösen bukkantak fel 1917 februárjában. Lenin történelmi érdeme épp abban van, hogy meglátta a szovjetekben a proletariátus politikai hatalmának egyik lehetséges formáját, s ezzel a marxista államelmélet továbbfejlesztésének újabb perspektíváit nyitotta meg. Lenin többször is hangsúlyozta, hogy a szovjetek a Párizsi Kommünnel azonos államtípust testesítenek meg. Természetesen nem egyszerűen a hetvenkét napig fennállt Párizsi Kommün puszta hasonmásai ezek, hanem továbbfejlődést jelentenek a munkás államiság gyakorlati megvalósításában. A szovjethatalom tehát az államiság egy