Századok – 1969
Történeti irodalom - le Goff; J.: Les intellectuels au Moyen-Age (Ism. Pollák Erika) 1232/V–VI
1232 TÖRTÉNETI IRODALOM 1232 évekre jellemző elvi és politikai vitákhoz. Ezek nem csupán a történettudomány szempontjából jelentősek, de nagyban hozzájárultak ahhoz is, hogy a politikai életben és a párton belül 1929 — 31 között a helyes, lenini irányvonal győzedelmeskedett. A szovjet történetírás az orosz történelem keretein kívül eső kérdéseknek is teret szentelt, bár képzett és világnézetileg is helyes alapokon álló kutatókban ezen a téren mutatkozott a legnagyobb hiány. Az ókori világ történetének tanulmányozása ebben az időben forrásfeltárásokra szorítkozott, előtérbe helyezve a régészetet. Érdembeli viták az ókori ázsiai társadalmak jellegéről folytak. Itt a klasszikusok vonatkozó megállapításainak értelmezésére korlátozódtak, nem próbáltak új anyagot feltárni, így egyazon kutató is rövid időn belül különböző álláspontra helyezkedett. A viták egyik ismert résztvevője V. V. Sztruve, aki az 1920-as évek legvégén — amikor „bebizonyosodott", hogy az ázsiai termelési módról szóló tanítás nem illeszthető be a sémába — az ókori keleti társadalmak feudális jellege mellett tört lándzsát, de 1934-ben már rabszolgatartó jellegüket bizonyító munkáit publikálta. A középkori egyetemes történet kutatása terén szinte az 1930-as évek közepéig nem következett be jelentős előrelépés. Csupán tudományos-népszerűsítő átdolgozások dokumentálják az első eredményeket. Döntő ok itt is a szakemberek csaknem teljes hiánya. A bizantinológiában ugyan ekkor is születnek új kutatási eredmények, mindenekelőtt a pozitivista iskolát folytató F. J. Uszpenszkij jóvoltából, akinek tanítványai — köztük Je. E. Lipsic — később marxista alapra helyezték ezt a tudományágat. Az újkor egyetemes történet kérdései közül — hasonlóan az 1917-et megelőző évekhez — a marxista forradalmár értelmiség képviselői dolgoznak ki egyes problémákat. Mindenekelőtt a forradalmakra, a forradalmi mozgalmakra fektetnek súlyt, és munkáik nem mindilg sorolhatók a kifejezetten tudományos dolgozatok közé. A marxizmus történetének kutatását ekkor elsősorban a nagyarányú szövegkiadások jelentették. A klasszikusok műveinek népszerűsítését tette ez lehetővé, egy későbbi nemzedékre hárítva a tudományos igényű elemzés megoldását. A fontosabb egységek jelzése után a kötet egészével kapcsolatban a következő észrevételünket tartjuk szükségesnek rögzíteni. A sorozat korábbi köteteivel kapcsolatban is megjegyeztük (Századok 101. évf. 5. sz. 1049 — 54. 1.), hogy szerkesztési ós periodizációs okokból eredően jó néhány ismétlődés fordul elő. Itt nem elsősorban a köteten belül találkozunk ezekkel, inkább a megelőző harmadik és az ezen kötet által tárgyaltak között figyelhető meg szembetűnő átfedés. Vonatkozik ez mindenekelőtt V. 1. Lenin, M. N. Pokrovszkij, N. A. Rozskov és Je. V. Tarie munkásságának elemzésére. Kétségtelen, hogy az említettek és mások tevékenysége is 1918 előtt és a forradalom győzelme után is jelentős. A véleményünk szerint elkerülhető ismétlődést eredményező átfedések a fent említett személyiségek munkásságának egy periódusban és egy szerkesztési egységben történő tárgyalásával elmaradtak volna. Ennek a kötet áttekinthetősége szempontjából lehet jelentősége. Mindent egybevetve természetesen azt kell megállapítani, hogy az ismertetett munka rendkívül hasznos mindazok számára, akik a Szovjetunió történetével, ezen belül kultúra-, elmélet- vagy tudománytörténettel foglalkoznak. MENYHÁRT LAJOS J. LE GOFF: LES INTELLECTUELS AU MOYEN-ÂGE ÉRTELMISÉG A KÖZÉPKORBAN (Paris, Édition du Seuil. 1. 1962. 188 1.) A könyv témája szűkebb, mint azt címéből gondolnánk. A szerző meghatározza: csak azokkal foglalkozik, akik „a gondolkodást mint hivatásukat űzik és a hivatásuk ennek tanítása". Vizsgálódásának központjai a XII. és a XIII. sz. kolostori iskolái és egyetemei, kitekintéssel a XIV. és a XV. századra is, s anyújtott képnek csak hátterében állnak a költők és krónikások. A könyv kiindulópontja a francia értelmiség megjelenése. Ezt a XII. századra teszi, szoros összefüggésben a városfejlődéssel, melyről rövid áttekintést ad, s melyben H. Pirenne nézetét fogadja el. Hangsúlyozza az arabokkal való kereskedelem jelentőségét, ahol árucsere mellett egy bizonyos szellemi cserére is nyílt alkalom. Le Goff mintegy feltérképezi ezt a kulturális hatást, különös tekintettel a XII. századi
