Századok – 1969

Történeti irodalom - T. Erdélyi Ilona: Az ifjú Magyarország és Kazinczy Gábor (Ism. Trócsányi Zsolt) 1223/V–VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1225 feleletet adni: miért hallgatott el mégis a kör? Fiatalságukban, a kitartás hiányában, a kor átmeneti voltában s az érték gyors változásában, Kazinczy Gábor kozmopolitizmusában, radikalizmusának előzménye- és előfeltétel-nélküliségében látja az okot. Petőfit azonban — hangsúlyozza — mégis Erdélyi, Dobrossy, Vahot ismeri fel — ha az Athenaeum és a Pesti Hírlap többel is hatott a reform előrehaladására, mint Kazinczyék. Nem lehet itt feladatunk (bármennyire hálás lenne is) itt külön méltatni a dolgozat kritikai módszerének alaposságát, a kutatás széleskörűségét. Kritikai megjegyzéseinket (hangsúlyozzuk) értékes, több tudományterület számára hasznos tanulmánnyal szemben tesszük meg. Kérdés: valóban olyan súlyú-e Kazinczy Gábor a kor szellemi életében, amilyennek a dolgozat mutatja (bár az is élesen kritizálja) ? Helyes lett volna valamivel dokumentáltabban foglalkozni Kazinczy e korbeli munkásságával, mert a szorosan vett szakmán kívüliek így sok tekintetben bizonytalanságban maradnak. Az azonban T. Erdélyi Ilona adataiból is kibontakozik, hogy Kazinczy Gábor valójában nem jelentős író s nem is irodalmi vezéregyéniség; gyökértelen virág, magát agyontanuló, csak reproduktív tehetség, dédelgetett jó diák, belső mag nélküli valaki; ami eszmei erjesztő hatása van (nem saját eszméivel; olvasmányai közvetítésével), azt le is rontja mindenkivel összekapása, taktikátlansága, kritikai érzékének hiánya, gyökértelen kozinopolit,izmusa, távolsága a valóságos magyar problémáktól. S kérdés: mennyire tekinthető a Népbarát köre már a 30-as évek végén Ifjú Magyarországnak? Az, hogy Csatóék annak denunciálják őket, s egy cenzor 1839/40 feszült légkörében mindent háromszor húz alá, még nem feltétlen bizonyíték. Itt azonban felmerül valami, amire ez ismertetés szerzője már célzott a Századok hasábjain: egy reformkori teljes ideológia-történet szüksége. Hol jelentkeznek a kor eszméi, kinél, mikor honnan veszi át, ha átvételről van szó, hogy módosulnak a haladottabb országokból származó gondolatok, hogy fejlődik tovább egy-egy idea, mi a tényleges hatása stb.? Egy ilyen ideológia-történet nélkül ti. az értékelések könnyen válhatnak viszonytalanná, szubjektívvé. Egy ilyen általános ideológia-történet kiküszöbölhetővé tenné az olyan bizonytalanságokat, amelyek pl. Kazinczy Gábor szellemi fejlődés-rajzában tapasztalhatók (a T. Erdélyi Ilona által adott Kazinczy-idózetek ti. jórészt eléggé általános deklarációk, s a reformkorban, ahol nemcsak a viszonylag nagyszámú publicisztikai produkció, hanem egy-egy ország- vagy megyegyűlési beszéd vagy határozat is külön álláspontot vagy egy álláspont fejlődését jelentheti, általánosságban mozgó nyilatkozatok alapján nehéz meghatározni valakinek a helyét a politikai életben, a haladás menetében), vagy mélyebbé tehetné az olyan összehasonlításokat, mint a Junges Deutschland és az Ifjú Magyarország egybevetése (a dolgozat szerint mindkét irodalmat a változás, az átmenet jellemzi, a politikai és irodalmi eszmék gyors változása, a szereplők társadalmi helyzete — itt maga is utal az .erős eltérésekre —, a nyilvános jelentkezés túlságos dobvei'óse, Kazinczy először átvenné lapja címének VV'ienbarg Aesthetische Feldzüge-jének némileg módosított magyar fordítását, filiszterellenességük — a dolgozat itt is utal rá: Magyarországon a filiszterség veszedelme vajmi kevés — , a jelenkori élet ábrázolásának igénye, az útikönyvek divata — NB. Bölöni Farkas Sándor a Junges Deutschland hatása nélkül írta meg a kor legfontosabb úti könyveit — , a nagy tettek vállalásának kötelessége, a tett költészete, a költő váteszsége. Mindez, szerintünk, nem eléggé konkrét ahhoz, hogy itt két szellemi irányzat határozott paralleljéről beszélhessünk.) S a szerzőnek ismét fel kell hívnia a figyelmet arra is: irodalomtörténészek ós történészek közt az eddiginél szorosabb együttműködés volna szükséges ahhoz, hogy egy-egy kérdés történeti „beállítását" pontosabbá lehessen tenni. T. Erdélyi Ilona gonddal megírt dolgozatában is vannak olyan „beállítási" hibák, mint 1832/6 értékelése („elakadt a közjogi viták és közjogi ellenzések kátyújában"), Kölcseynek még mindig kísértő túlértékelése (s jegyezzük meg, akad néhány kisebb tárgyi tévedés, értékelési hiba, pontatlanság: a magyar 1831 és 1832/6 nem a júliusi forradalom eszméinek hatása — vagy legfeljebb igen kis részben azé —, túlzás az országgyűlési ifjakat az 1832/6-i országgyűlés legaktívabb tagjainak tekinteni, Kászonyi Dániel nem volt vezéralakja a Társalkodási Egyletnek, még ha maga ezt írja is, Kazinczy Gábort 1835 novemberében Kölcsey nem fogadhatta kitüntetően Pozsonyban, mert — leköszönvén — már az év elején eltávozott a diétáról, Benyovszky Péter nem „ügyész", hanem ügyvéd, az idősebb Lovassy nem vizsgálatot kér a fiscus ellen, mikor Lukács Lajost kihallgattatja, hanem a perfolyamat rendje szerint el len tanú vallomásokat gyűjt, túlzás arról beszélni — egy nem sokat mondó idézet alapján — , hogy Dobrossy messzebbre lát 1837-ben, mint a liberális ellenzék legjobbjai; még néhány hasonló kisebb hiba volna itt felsorolható). Utaltunk rá: miben keresi T. Erdélyi Ilona az Ifjú Magyarország szótesésének okait. Nos, a magyar reform derékhadát, a stafétabotot Széchenyitől Kossuthig, Szemeróig egymás kezébe adókat fiatalságuk, a kitartás szüksége, az értékek változásai nem tudták eltántorítani útjukból. S nemcsak a politikus-élgárdát nem; az íróit sem. A baj oka másutt 19 Századok 1969/5—6