Századok – 1969
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Sey István: Pável Pavlovics Mitrofanov (1873–1917) 1173/V–VI
PÁVEL PAVLOVICS MITROFANOV (1873-1917) 1175 nem állt rendelkezésére a Privatbibliothek és a Sammelbände értékes bizalmas anyaga. A diplomaták bizonyos fokig a kívülállók szemével nézték a bécsi eseményeket, ezért tűnhetett nekik olyan mindenhatónak Kaunitz egyénisége. A kérdés végleges tisztázását csakis egy alapos Kaunitz-monográfia segítheti elő, amelyet a korszak kutatói egyébként is már régóta nélkülözni kénytelenek. Mitrofanov a könyv további fejezeteiben külpolitikai kérdésekkel foglalkozik: Egy egy külön fejezetet szentel az összeurópai helyzetnek. II. József a halála idején reichen -bachi-szerződósnek, az 1790. évi belga köztársaság történetének az osztrák—porosz közeledési kísérletnek. Az utolsó részben az 1791 tavaszán előállt európai krízist tárgyalja, érintve Oroszország győzelmét a keleti kérdésben, a szisztovói kongresszust és az 1791. május 3-i lengyel eseményeket. Az elemzés során bemutatja, hogy a birodalom helyzete 1790-ben rendkívül válságos volt, de nem reménytelen. Sorra veszi az európai nagyhatalmak Ausztriával szembeni magatartását és a birodalom tartományaiban kialakult helyzetet. A nagyhatalmak nem törődve a tényleges belpolitikai nehézségekkel sem, — a francia forradalom radikalizálásától való félelmükben — keresték az új szövetségi társulások lehetőségót, amelyek hatalmi helyzetük megtartása mellett, biztos védelmet nyújtottak a forradalom tüzétől. Ez az, ami meghatározza a reichenbachi szerződós aláíróinak magatartását is. Mitrofanov jó érzékkel ecseteli a diplomaták kulisszák mögötti tevékenységét, mindig a lényegre irányítva a figyelmet. A könyv diplomáciatörténetileg is — a pozitivizmus keretei között — a legmagasabb színvonalat képviseli. A könyv befejezetlen maradt. A második kötet, amely belpolitikai kérdésekkel foglalkozott volna, bizonyára sok tekintetben kiegészítette volna az elsőt. Nagyon hiányzik II. Lipót uralkodásának gazdasági szempontú elemzése, nem kevésbé a nagyhatalmak álláspontjának még pontosabb ismerete. A meglevő hiányosságok ellenére is nagyra kell becsülnünk Mitrofanov munkásságát, elsőként látott meg törvényszerűségeket a XVIII. századvégi Habsburg-birodalom történetében. Az utókor mindezideig nem fordított kellő figyelmet életművének tanulmányozására; de neve és munkássága kötelez bennünket , hogy születésének közelgő centenáriuma alkalmából felelevenítsük emlékét.
