Századok – 1969
Vita - Bellér Béla: A Tanácsköztársaság történetszemléletéről 1134/V–VI
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETSZEMLÉLETÉRŐL 1137-latban Bolgáré, aki idézett pártfőiskolai előadásában a történelmi materializmust ugyan az ez idő szerinti legtökéletesebb törtónetkutatási módszernek tekintette, de egyáltalán nem tartotta az abszolúte legjobb módszernek. Éppúgy el tudta képzelni azt, hogy a történelmi materializmus teljes kiépülésével ennek még meglevő tökéletlenségei lecsiszolódnak, mint azt, hogy a tudomány fejlődése során egy még jobban kimélyíthető rendszerre és módszerre bukkannak, amely a történelmi összefüggéseket hibátlanul fogja tükrözni.1 7 A VAOSz Reformtervezet szintén elképzelhetőnek tartja a történelmi materializmus egykori megszűnését: ,,A történelmi materializmus — írja — mint tudományos és társadalomformáló eszköz a szellemi élet szabadságának útegyengetője; sorsa hasonlatos a nagy tanítók sorsához: feleslegessé teszi egykor önmagát."1 8 A filozófia, a történelmi materializmus és a szocialista politika kérdéseiben mutatkozó, történelmileg egyébként teljesen érthető elméleti bizonytalanság természetesen korlátozta a történelmi materializmus hatókörét, hibáknak, tévedéseknek, torzulásoknak vált forrásává, de nem szüntette meg a Tanácsköztársaság történetszemléletének alapvetően marxista jellegét. Ennek indirekt bizonyítékául szolgál az antimarxista történelmi irányzatok érvényesülési körének közelebbi vizsgálata. Az eddigi irodalom ugyan elég sok ilyen irányzatot felsorol, ú. m. reformista, dühringista, forradalmi szindikalista, anarchista, pozitivista, vulgármaterialista irányzatokat (629, 631—632. 1.), de mindjárt hozzá is fűzi, hogy ezek néhol csak félmondatokban — mi pedig hozzátehetjük: olykor csak szavakban — jelentkeznek. Valójában ezeknek az antimarxista történeti nézeteknek hatóköre nagyon korlátozott. Az erre vonatkozó egész bizonyító anyag Zigánynak már említett, a történelmi materializmusról és a társadalomtudományi ismeretekről a Néptanítók Lapjába írt cikkeire épül fel. Ezek a cikkek valóban szinte gyűjtőmedencéi a különböző antimarxista ideológiai áramlatoknak. Kérdés azonban, hogy a polgári radikális Zigány történetfelfogása, annak szemetszúró eklekticizmusa, ill. pozitivizmusa mennyire általánosítható a Tanácsköztársaság egész történetszemléletére. A kérdés eldöntésénél több külső és belső körülményt mérlegelni kell, többek közt Zigány Zoltánnak erős ós kifejezett polgári radikális ideológiáját, még 1918 novemberéből, Lovászytól származó Néptanítók Lapja szerkesztői megbízatását, két cikke megírásának történelmi körülményeit a kommunistákkal még létre nem jött, ill. már felbomlott radikális szövetség viszonyai közt, a társadalmi ismeretek nevű új tantárgynak a radikálisok által való kisajátítását és az ezzel kapcsolatos tantervi nehézségeket stb. Emellett természetesen nem lehet mellőzni azt a tényt sem, hogy mindkét cikk — alapvetően hibás ideológiai irányzata ellenére — mégis csak kötelező anyaga volt a pedagógus átképzésnek. Mindezek a tények azonban, bármilyen fontosak is, véglegesen mégsem döntik el a kérdést. Perdöntőnek nem ezt a két folyóiratcikket, hanem az elsőrendű pedagógiai dokumentumok, a VAOSz Reformbizottság történelmi tanterve, a Néptanítók Lapja Történelmi összefoglalásai s a velük összefüggő más források tanúságtételét kell elfogadnunk. Vajon összhangba hozhatók-e ezek a Zigány-féle cikkekkel, vagy éppen szögesen ellentmondanak nekik? Ha pl. elsőnek a reformtervet vesszük szemügyre, első pillantásra megállapíthatjuk, hogy míg a népiskolai társadalmi ismeretek albizottsága két változatban, de irányelvek nélkül elkészített tervezete nagyjában és egészében a belátásos elmélet bűvkörében mozog, a két történelmi albizottság tervezete teljes egészében mentes ettől, sőt a középiskolai albizottságnak a kitűnő Sas Andor1 9 által készített, a történelemtanítás célját fejtegető bevezetője a korabeli megfogalmazások közül talán a legvilágosabb és legtömörebb kifejtését adja a történelmi materializmusnak még hozzá olyan nívón, amilyenhez hasonlót csak Fogarasi fejtegetéseiben találunk. Csupán a belátásos elmélettel közvetlenül ellentétes passzust idézem: „Az új termelőerők a maguk képére igyekeznek formálni a társadalom szerkezetét ós a tulajdonviszonyokat, hogy teljesen kifejtsék önmagukat, majd a további alakulás folyamán megbontják a jogrendet, mert nyűggé vált. A harc folyik ezzel egyidőben, a szokások és eszmék szintjén is, de az ideológiákat ugyanazok a tényezők irányítják, mint a konkrét társadalmi változásokat."2 0 (Kiemelés tőlem. — B. B.) Bár a Történelmi összefoglalások függése a VAOSz reformjavaslattól közismert, azért elképzelhető, hogy a Történelmi összefoglalásokon átüt az a belátásos elmélet, amely a reformtervet érintetlenül hagyta. Ezért közelebbről meg kell vizsgálnunk az "PI Arch. 608. fond 1/4. 4-5. I. "VAOSz Reform 81. 1. " Sas Andorról szép, az egész életpályát felölelő nekrológot írt Szalatmi Rezső: Irodalomtörténeti Közlemények, 1963 . 401-402. 1. "VAOSz Reform 80. 1.
