Századok – 1969
Vita - Bellér Béla: A Tanácsköztársaság történetszemléletéről 1134/V–VI
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETSZEMLÉLETÉRŐL 1135-A források mellett nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a vonatkozó tárgykörben az utóbbi időben olyan jelentős tudományos eredmények születtek, mint Szűcs László4 és Molnár László5 tanulmányai s magának Márkus Lászlónak könyve.6 A forrásanyag jelentős kibővülése, a feldolgozások értékálló szempontjai és maradandó eredményei, kapcsolatban történetírásunk újabb, elsősorban a gazdaság- és ideológiatörténetben tetőződő fellendülésével, lehetővé teszik, hogy újabb lépést tegyünk a Tanácsköztársaság történetszemléletének felderítése terén, nevezetesen: megkíséreljük feltárni e történetszemlélet filozófiai alapjait, szorosabb összefüggésbe hozzuk egymással a törtónetideológiai kérdéseket, és pontosabb analízisre törekedjünk a konkrét történeti kérdések elbírálása terén. A tisztázásra váró első főkérdés a Tanácsköztársaság történetszemléletének a marxizmushoz való viszonya. Ami a marxizmus három fő alkotórésze közül a tudományos szocializmushoz és a marxi gazdaságtanhoz való viszonyt illeti, ezeknek alapvető elismerését és részletes kifejtését megtaláljuk Márkus tanulmányában. Másképp áll a • dolog a harmadik fő résszel, a marxista világnézettel, a dialektikus materializmussal. A marxista filozófiának fogalma ós ennek a fogalomnak részletes kifejtése a korabeli irodalomban csak elvétve szerepel. Meg kell itt említenünk két külföldi szerző már korábban megjelent, de 1919-ben újból kiadott művének erre vonatkozó nézeteit. Herman Gorter egészen leszűkített, vulgáris értelemben a gondolkodás eredetére, mivoltára, lényegében tehát a tudat kialakulására és működésére vonatkoztatja a filozófiai materializmust. Ezzel szemben a történelmi materializmus — Gorter felfogása szerint — a gondolkodás változásának okát ós fejlődését vizsgálja.7 Felmerül a marxista filozófia alapkérdése a Jaurès—Lafargue-vitában is. Jaurèsnek a materializmus és az idealizmus egyeztetésére tett javaslatát Lafargue a marxizmus talaján állva határozottan visszautasította, kimutatva az emberi aggyal állítólag veleszületett eszmék, a szépség, rokonszenv, egység anyagi eredetét ós társadalmi-történeti meghatározottságát. A vitában Lafargue az alapkérdésben lényegében helyes marxista álláspontot foglalt el, s ezt nagy meggyőző erővel ós szemléletesen fejtette ki.8 E két idegen szerző művének Tanácsköztársaság alatti újbóli megjelentetéséből azonban csak nagy fenntartással vonhatunk le következtetést a Magyar Tanácsköztársaság világnézeti álláspontjára vonatkozólag. Valamivel messzebb mehetünk következtetéseinkkel Bolgár Eleknek a hathetes pártfőiskolán elhangzott előadásával kapcsolatban. A baloldali szociáldemokrácia oldaláról érkezett, előzőleg machista befolyásnak is kitett teoretikus9 a történelmi materializmussal kapcsolatban jut el a marxizmus általános filozófiai problémáinak felvetéséig. Bolgár először helyesen elhatárolja magát a magyarországi reformizmus általános felfogásától, a gazdasági materializmustól, ill. annak „társadalomtudományi materializmus" néven a történelmi materializmusra való alkalmazásától azon az alapon, hogy ebben nem fejeződik ki világosan az emberi tevékenység, az eszmék szerepe, vagyis a materializmus dialektikus jellege. Miközben azonban az emberi tevékenységet, az eszméket és a dialektikát jogaiba akarja iktatni, egycsapásra két hibát is elkövet: az eszmék másodlagos szerepének elismerését és a dialektikát a marxizmusban egyértelműen idealista elemnek tartja, s ezen az alapon tagadja a materializmus és az idealizmus egymást kizáró ellentétét. „Ugy állítják be ezt a problémát — mondotta pártfőiskolai előadásában — minthogyha Marx antiidealista filozófiát hirdetne, mintha szembehelyezkednék az idealizmussal, mintha tagadná a szellem létezését, tagadná a vallásnak, erkölcsnek, jognak ós ezen ideológiának hatását. Holott semmi ilyesmi nincs a marxizmusban."10 Nyilvánvaló, hogy Bolgár Elek itt a filozófiai és szociológiai pozitivizmusnak azt a Szabó Ervin által is képviselt álláspontját osztja, hogy a monista felfogás mellett nincs szükség (. 4 Szűcs László: A magyarországi polgári radikalizmus kialakulásának történetéhez. Századok, 1963. 6. sz. 1205-1237. 1. 5 Molnár László: A századeleji magyarországi reformizmus ideológiai arculatához. Magyar Filozófiai Szemle, 1964. 2. sz. 313-340. 1. • Márkus László: A szociáldemokrata történetfelfogás fejlődéséhez. Bpest, Akadémiai Kiadó. 1963. ' Qorter Herman: A történelmi materializmus. Bpest, Szoc.-Komm. Munkások Magyarországi Pártj a kiad. 919. 5. 1. s Jaurès-Lafargue: A társadalomfejlődésének tőrvényei. Bpest, Sz. KMMP. 1919. Márkus: i. m. 50 — 55. 1. — A Jaurès-Lafargue vitában Lafargue álláspontját — i. m.-vel szemben — marxistának minősiti Sándor Pál: A filozófia története. II. köt. Bpest, Akadémiai Kiadó. 1965. 416-420. 1. Jaurès nézeteinek egyébként egyrészt elvi, mésrészt történeti okokból semmi köze sincs a duplex verüas középkori elvéhez, ill, a latin averroizmushoz, mint Márkus feltételezi (i. m. 51. 1.). Utóbbi történeti útjára von. Id. Hermann Ley: Studie zur Geschichte des Materialismus im Mittelalter. Berlin, Deutscher Verlag der Wissenschaften. 1957. 178 — 315. 1. valamint Erdey Ferenc: A bölcselet válsága a középkorban. Bpest, Sz. István Társulat. 1944. 156—159, 202- 205. 1. » Molnár : i. m. 318. 1. 10 Bolgár Elek: A Kommunista Kiáltványról. Párttörténeti Intézet Archívuma (a továbbiakban: PI Arch.) •608. fond 1/4. 8. 1. (A lapszámok az egyes előadások külön lapszámai.)
