Századok – 1969

Vita - Vita a Történettudományi Intézetben az Annales kör történetfelfogásáról - Katus László: Az Annales a történettudomány elvi és módszertani kérdéseiről 1118/V–VI

1124 KATUS LÁSZI-Ó Évezredes, világtörténeti perspektívában a longue durée folyamatok gyorsulási tendenciát mutatnak. Ez jól látható mind a népesség szaporodása, mind a technikaitudományos fejlődós, mind a gazdasági növekedés vonalán. Az idő tehát valóban gyorsul, s ez a gyorsulás napjainkban szinte szemmelláthatóvá válik. A longue durée folyamatok kilépnek a „tudattalan történelem" köréből és közvetlenül átélhetővé, megfigyelhetővé válnak egy-egy nemzedék számára. A történeti folyamat lényeges mozzanatai és elemei a longue duréeben Tagadhatók meg. A lényeg azonban nem egyenlő a totalitással, ezért a történésznek munkája során az időbeliség valamennyi szintjére tekintettel kell lennie. A történelmi esemény, a pillanat szinkronizmusában az időbeliség egymásra rétegződő szintjein végbemenő mozgások találkoznak, a felszínre törnek. A történész főfeladata, hogy ezeket a különböző szintű folyamatokat szótválassza és azonosítsa, osztályozza és szembeállítsa, mert ezek együttese alkotja a globális történelmet. Ez nem könnyű feladat, hiszen a valóságban nem csak három szint van, hanem igen sok; nemcsak egy konjunktúra, egy longue durée van, hanem több. A globális történeti magyarázatban azonban végső fokon mindig a longue durée a döntő. Érről az alapszintről magyarázhatók az összes felsőbb szintek. A determináció alapiránya — végső soron — innen mutat a konjunktúra mozgásokon keresztül a felszínig, az eseményekig. A longue durée struktúrák és folyamatok szabják meg az egyének, csoportok és társadalmak cselekvési lehetőségeinek, szabadságának határait, a véletlen játékának kereteit. A fejlődés újabb lépcsőfokára vezető strukturális változás feltételeinek ós tényezőinek kialakulása, órlelődóse mindig longue durée folyamat. E folyamat bizonyos pontján az átalakulás, a struktúra-változás napirendre kerül, de hogy valóban bekövetkezik-e, hogy mikor következik be, s milyen formában megy végbe, az a konjuktúrák szintjén dől el, a gazdasági, társadalmi politikai és tudati jelenségek ciklikus mozgásai, klímaváltozásai során. A különböző szintű folyamatok közötti kölcsönhatás, a struktúrák és konjunktúrák közötti kapcsolatok elemzésének és bemutatásának kitűnő konkrét példáival találkozunk a francia gazdaságtörténeti iskola ós az Annales kör monográfiáiban, tanulmányaiban és szintéziseiben — így Braudel és Labrousse idézett nagy munkáiban. A kutató történészt elsősorban az érdekli, hogy milyen módszerek segítségével ragadhatja meg a történeti folyamat különböző szintjeit, s kísérheti nyomon a struktúrák történeti útját és átalakulását. Az Annales-kör tudománytörténeti jelentőségét éppen az adja, hogy a rokontudományok, sőt a természettudományok számos kipróbált módszertani vívmányának megfelelő alkalmazásával gazdagította a történettudomány- metodológiai fegyvertárát. Braudel különösen a longue durée vizsgálatoknál használható kutatási eszközök és eljárások két csoportjára hívja fel a figyelmet: a modellekre és a quantitativ, matematikai módszerekre. A hosszútávú folyamatok és struktúrák tanulmányozásának és megértésének legfontosabb eszköze a történeti modell. A modellek szigorúan kötött formában megszerkesztett — ahol lehetséges, matematikai egyenletek és függvények formájában felállított — hipotézisek, magyarázó rendszerek. A társadalomtudományok együttműködésének egyik legfontosabb közös programja a modellek szerepének, alkalmazási lehetőségének és határainak pontos megállapítása. Igen fontos a történeti modellekkel való gondos időbeli manipuláció, mert csak így állapíthatók meg érvényességük időhatárai. Braudel a történeti modelleket hajókhoz hasonlítja, amelyeket a történész az idő vizére helyezve, fel- ós lefelé úsztat. A legfontosabb és legérdekesebb mozzanat éppen a hajótörés pillanata, mert ez jelzi a struktúraváltást, a történeti fejlődés egy-egy lépcsőfokát. A kutatómunka alapmechanizmusa: a társadalmi valóságtól a modellhez, s onnan vissza a valósághoz. Vagyis a történeti valóság közvetlen megfigyelése alapján megszerkesztjük a modellt, s azt a továbbiakban állandóan ellenőrizzük, szembesítjük a valósággal. Az idő vizén hajózó modellen állandóan regisztráljuk a valóság apró és sorozatos változásait, a modellt ismételten a valósághoz igazítjuk mindaddig, míg bizonyos ponton meg nem szűnik azonosnak lenni önmagával, el nem veszti érvényességét. A történeti modellek használata szorosan összefügg a matematikai módszerek alkalmazásával. A komplex nagy gazdasági rendszerek ós társadalmi alakulatok tanulmányozására és leírására az utóbbi évtizedekben igen eredményesen használták a különböző statisztikai modelleket, amelyek a matematikai statisztika hagyományos eszközeivel operálnak. A statisztikai elemzés komoly eredményeket ért el a XVIII-—XIX. századi gazdasági-társadalmi folyamatok kutatása terén, de sikeresen terjesztették ki a korábbi évszázadokra is. Ezen a téren még nagy lehetőségek állnak a történettudomány előtt, különösen, ha igénybeveszi a matematikai-statisztikai feldolgozás korszerű gépi eszközeit is.