Századok – 1969
Közlemények - Kardos József: Az Eckhart-vita és a szentkorona-tan 1104/V–VI
AZ ECKHART-VITA ÉS A SZENTKORONA-TAN" 1117 men kívül hagytam Nagy Miklósnak A szent korona eszméje e. alatt a Szent István Emlékkönyv II. kötetében (1938) megjelent összefoglaló tanulmányát, mint amely semmi újjal nem járult hozzá a kérdés megoldásához."73 A hideg hangnem jelzése lehet egy meglövő, de gondosan megtartott véleménynek. „A szentkorona-eszme története" c. könyv bevezetőjében olvashatjuk: „Ahol csak lehetett, magukat az adatokat szólaltattam meg, mert úgy gondoltam, hogy így kerülhetem el leginkább az értékítélet kimondását."7 4 A könyv legnagyobb, legmaradandóbb értéke valóban a rendkívül nagyszámú adat felsorakoztatásában rejlik. A források alapos kutatása, gondos kiválogatása és rendszerezése itt is egy nagy tehetségű, polgári tudós alapos munkájáról vallanak. A körülmények azonban sok mindenben befolyásolták e munkát. A tíz évelőtti felfogásból, mely a szellemtörténeti módszer hirdetésemellett a jogi formák mögött a politikai, gazdasági rugókat is kereste,7 5 nem sok maradt meg. Az 1931. évi tanulmány helyeslően említette mint jelentkező követelményt: „Több szellemtörténetet a jogtörténetbe", de akkor — mint láttuk — egyéb tényezőket is figyelembe vett a szerző, sőt nagyobbrészt azokat érvényesítette munkája során. Az 194l-es műben, az egykor inkább csak hangoztatott követelményhez (ti. a szellemtörténethez) már sokkal következetesebben, egyértelműbben, tudatosabban tartotta magát Eckhart. A forrásfeltárás most is jelentős szerepet játszik könyvében, de ahol összefüggésekről beszél, ott általában csak ideológiai tényezők kapcsolatáról szól; a „tiszta gondolkodás" körén belül marad. A konkrét történelmi helyzet, a gazdasági ós társadalmi viszonyok ábrázolása és az ebből adódó nézetek, gondolatok összefüggésének kimutatása terén itt már keveset nyújt. A korona-eszme és az organikus állameszme párhuzamos vezetése, majd a kettő egyesítése Werbőczy szentkorona-tanában, szintén a szellemtörténeti irány térnyerését jelenti Eckhart művében. Az organikus eszme „corpus mysticum Christi" formájának erőltetett végigvezetése, sok esetben éppen ennek érdekében a források szavának pusztán formális értékelése, vagy a különböző hatásoknak csak ideológiai téren vizsgált és ezért végső soron megint csak formális elemzése, mind-mind arra mutat, hogy az 1931-es követelmény most inkább megvalósult: több szellemtörténet került a műbe, ez viszont az igazi, maradandó értékek rovására történt. Az út, amit Eckhart az említett tíz esztendő alatt megtett, nem volt egyedülálló, nagyjából egybe esett ez, a magyarországi hivatalos történettudomány ós történetírás alakulásának jellegzetes irányával. • " TIo. 4. 1. " Uo. 3. 1. " Eckhart Ferenc: Jog- és alkotmánytörténet 282.1.
