Századok – 1969
Közlemények - Kardos József: Az Eckhart-vita és a szentkorona-tan 1104/V–VI
AZ ECKHART-VITA ÉS A SZENTKORONA-TAN" 1113 A szentkorona-tanában megnyilvánuló alkotmányosság Tomcsányi Móric felfogásában is a jogfolytonosság segítségével tartja fenn magát. Véleménye szerint legjobb bizonyítéka annak, hogy él a szentkorona-gondolat, az 1930. évi XXXIV. te., amely kimondja, hogy a bírói hatalmat a szent korona nevében gyakorolják.5 4 Ez a jogfolytonosság világos megnyilvánulása — jelenti ki Tomcsányi. A Horthy-rendszer ideológiai, politikai érdekeit vették védelmükbe Eckhart bírálói akkor is, mikor az általa tulajdonképpen csak a rendi korszakra vonatkoztatott szerződéses államfelfogást kritizálták. E felfogás — nézetük szerint — lehetőséget adhat arra, hogy az államberendezést szerződéses alapon megváltoztassák. Ez pedig elvezethet a népszuverenitás elvéhez, amely — mint Molnár Kálmán írja — az államot a „tömegerő teremtményének, eszközének, játékszerének tekinti". Ezzel szemben a szentkoronatan „örökérvényű eszmerendszere" megvédi az államot a tömeghangulat szertelenségeivei szemben. Ha az államot a polgárok mesterséges alkotásának tekintjük — mondja Molnár Kálmán —, akkor valóban nincs elvi akadálya, hogy egy összetört államszervezet és alkotmány helyébe újat készítsünk. Ez az út „a szent korona eszmekörében nem járható. Ebben az eszmekörben egyáltalán nem lehet alkotmányt csinálni. Itt az alkotmány nem készül, hanem előáll, megterem . . ." Ennek megfelelően a szentkorona-t anhoz ragaszkodó, „a jogfolytonosságon nyugvó nemzetszuverenitás gondolatköre minimumra csökkenti a jogrendi zavarok lehetőségét".5 5 A „jogrendi zavarok" kifejezés a rettegett forradalmat takarja; veszélyének említése a legerősebb tudományos érvnél is hatásosabbnak bizonyult. Mint már említettük, a „legszentebb nemzeti célok" (az irredentizmus) megsértését látták abban Eckhart kritikusai, hogy a szentkorona-tan egyedülállóságának cáfolata éppen cseh analógiával történt. (Ebben sem nehéz felfedezni az aktuális célok szolgálatát.) Egy-két bíráló elismerte ugyan, hogy a koronát használhatták más országokban is az állam megjelölésére, de sietve hozzáteszik: a hasonlóság legfeljebb formális, de a szellemiség tartalma egészen más, ilyen kicsiszolt és tiszta közjogi konstrukciót nem találhatunk egyetlen más államnál sem.5 6 Kórószy Zoltán egyértelműbben fogalmaz: „Alig képzelném el, hogy a koronának, mint közjogi fogalomnak jelentősége a cèeheknél ilyen értelemben (ti. mint Magyarországon) feltalálható lenne." Később nyíltan kimondja: ez azért nem képzelhető el, mert így nem tudnánk mivel „kultúrfölényünket" bizonyítani, területi követeléseinket indokolni. Rendkívül ártalmas Eckhart dolgozata — mondja Kérészy Zoltán —, mivel a magyar nemzet államszervező képessége felől helytelen nézetek és kételyek elterjedéséhez ad alapot itthon ós külföldön egyaránt.57 Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Balla Antal is a Pesti Hírlap 1931. március 1-i számában. „Eckhart Ferenc minden illúziónkat lerontja" — mondja letargikusan. „Egyik nemzeti büszkeségünk az volt — folytatja —, hogy a jogban nagy, önálló és eredeti dolgokat alkottunk. A trianoni gyászos békediktátum óta sok egyéb érveink között ezt is belekiáltottuk a világ fülébe."5 8 Ennek alapján nyílt javaslatot tesz Balla Antal a kultuszminiszternek: a jogtörténeti tanszéket (Eckhart Ferenc tanszéke ez) mielőbb szüntessék meg. 1931. április 2G-án a Szent Korona Szövetség székesfehérvári és fejérmegyei csoportja gyűlést tartott. A felszólaló Ugrón Gábor szintén azt követelte, hogy vonják meg Eckhart Ferenctől a tanítás jogát, mivel megsértette a szentkorona-tant, ós így alkalmatlanná vált arra, „hogy a jövő nemzedéket a magyar alkotmány alapelemeire tanítsa".5 9 Kálnoki Bedő Sándor — már említett cikkében — drámai előadásban közli, hogy Eckhart tanulmánya, miután elolvasta azt, a szó teljes értelmében kiesett a kezéből. „Egyszerű székely lelkem minden erejével kell tiltakoznom — írja a Nemzeti Hitelintézet ügyvezető elnöke, Kálnoki —, hogy a magyar ifjúság ezen az t'ij úton vezettessék tovább. Én ezen az új úton a történelmi materializmus borzongató szelét érzem fújdogálni, amelynek fuvallatától a magyar ifjúságot féltem, s inkább az alkotmánytörténeti katedrát megszüntetendőnek tartom, minthogy annak tekintélye alatt engedélyezzék meg az ilyen rombolást."60 Kálnoki Bedő Sándor parlamenti felszólalásában is elítélte Eckhart tanulmányát. Erre reagálva Zsitvay Tibor igazságügyi miniszter az országgyűlés 1931. április 29-én 64 Tomcsányi Móric: A magyar közjog és jogtörténet téves szemlélete. 9.1. BS Molnár Kálmán: Államelméletek lecsapódásai a tételes alkotmányjogban. Klnv. a Német Károly. Emlékkönyvből. Rpest. 1932. " Molnár Kálmán: Alkotmánytörténeti illúzió-e... 29. 1.; Tomcsányi Móric: A magyar közjog 7. 1. t; Kérészy Zoltán: Hűbéri eszmék ... 38, 04. 1. " Balla Antal: A magyar történetírás új útjai. Pesti Hírlap, 1931. márc. 1. '••Pesti Hírlap, 1931. ápr. 28. 80 Kálnoky Bedő Sándor: A magyar történetírás új útjai. Budapesti Hírlap, 1931. márc. 8. 12 Századok 1969/3—6
