Századok – 1969
Közlemények - Kardos József: Az Eckhart-vita és a szentkorona-tan 1104/V–VI
1110 KARDOS JÓZSEF rülmények határozták mega szentkorona-gondolat további útját. Az uralkodó osztályok ideológusainak egyik fő törekvése a változatlanság, a töretlenség, az azonosság kimutatása volt: „Nem történt semmi" — ezt kívánták bizonyítani. A Tanácsköztársaság csak múló betegség volt a társadalom életében— próbálták elhitetni—, mint ahogy csak átmeneti állapot az egykori nemzetiségek elszakadása is. Nézeteikhez alkalmas és bevált ideológiai támaszt nyertek a szentkorona tanában. A magyar nemzet — ezek szerint — a szent koronában él tovább, változatlan egységben és harmóniában; nincs törés, nincs változás Г A mindent megmozgató, az osztályuralmat alapjaiban megrendítő eseményekre, a jogfolytonosságnak, az „alkotmányosságnak" a szent korona eszmevilágából szőtt fátylát kívánták borítani. A „történelmi osztályok" államszervezetének ós jogrendszerének restaurációja a jogfolytonosság elvének hangoztatásával történt. A forradalmak által létesített államformával, jogrendszerrel az „ezeréves történeti alkotmányt" állították szembe, melynek az ellenforradalom törvényességét, történelmi jogosultságát kellett volna bizonyítania. A jogfolytonosság, jogállam hangzatos hirdetésével az állam és a jog alapvető funkcióját, jellegét kívánták homályban tartani, feledtetni. A sokat emlegetett „jogfolytonosság" megvalósulása egyúttal az államszervezetben és a jogrendszerben meglevő feudális maradványok továbbélését ill. újraélesztését jelentette.35 Ennek alapján a feudális elemeket magába foglaló ideológiának, a szentkorona-tannak újbóli jelentkezése teljesen kézenfekvő. Az uralkodó osztályok képviselői a Tanácsköztársaság bukása után azonos nézeteket vallottak az osztályuralom helyreállításának szükségességéről. Az államhatalomban való részesedós mértékének tekintetében azonban éles harc bontakozott ki az egyes rétegek, csoportok között. A forradalom előtti uralkodó körök második vonala heves pozícióharcot indított és vívott nagyobb gazdasági ós politikai szerepének eléréséért, biztosításáért. A világháború felelősségét elsősorban viselő nagybirtokos, nagytőkés réteg az adott politikai helyzetben részben defenzívába szorult,3 6 részben a háttérben maradt. A hatalmi harc egyik megjelenési formája az államforma kérdésében, ill. a királykérdésben is megnyilvánult. Ennek ideológiai vetülete világosan kirajzolódik a szentkorona-tanra történő különböző célokat ós érdekeket kifejező hivatkozási módozatokban.37 A királyság tényleges és változatlan visszaállítása elsősorban a régi hatalmi csoportok érdekét szolgálta volna. Természetesnek vehető az is, hogy a szentkoronaeszmét törekvéseik igazolására ők használták fel először. A királyság intézményére szabott gondolatkört magukénak érezhették, tradicionális jellegének hasznosságát leginkább ők ismerhették. Ennek megfelelően a Tanácsköztársaság bukása után a legitizmizmus képviselői szinte azonnal jelentkeztek a szentkorona-eszmébe burkolt törekvéseikkel. Ezek szerint a szentkorona-tan ellentmondást nem tűrő szigorral követeli a királyság intézményének maradéktalan visszaállítását.3 8 Nézeteik súlyát a húszmilliós népességű magyar állam ábrándjával kívánták megadni, mely birodalomnak a szentkorona elméletén alapuló örökös királyság a megtestesítője. A jogfolytonosságot, területreviziót, társadalmi harmóniát „igazoló" történelmi ideológia tulajdonjogáról az ún. „szabad királyválasztók" sem kívántak lemondani.A legitimistákat saját fegyvereikkel akarták legyőzni. Világosan kiderül ez az „alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom helyreállításának ideiglenes rendezéséről" szóló törvényjavaslat előterjesztésénél és vitájánál. A nemzetgyűlés 1920. február 26-i ülésén Thury Béla, a törvényjavaslat előadója éppen a szentkorona-tannal bizonyította a király nélküli nemzetgyűlés jogosságát, törvényeinek alkotmányos voltát. Történelmi igazolásul felhozott érvelése során a legitimisták által hangoztatott szentkorona-eszmét visszájára fordította. így használta fel a magyar történelmi alkotmány sokat emlegetett , ,r ugalm asságát ' '. A legitimizmus híveit valószínűleg meglephette ez a nem várt fordulat. A törvényjavaslat vitájában felszólaló gróf Andrássy Gyula — a Horthy tisztjei által megszállt nemzetgyűlésen — nem vonhatta kétségbe a törvényhozás jogosságát, mint azt egy korábbi cikkében tette,3 9 de idegesen tiltakozott a szentkorona-eszme kisajátítása ellen: „ne hivatkozzunk a szent koronára — mondja —,mert elszeleskedjük a dolgot. . . и E kérdéskör részletes kifejtését adja Samu Mihály: A Horthy-korszak államformája és jogrendszere'c. tanulmányában. Tanulmányok a Horthy-korszak államáról és jogáról. Bpest. 19Б8. " Ránki György: Gondolatok az ellenforradalmi rendszer társadalmi bázisának kérdéséhez az 1920-as évek elején. Történelmi Szemle, 1962. 3-4. sz. " A legitimisták és a szabad királyválasztók összetételével, ellentéteik gyökerével és megnyilvánulásaival nem kívánunk részletesen foglalkozni, csupán a szentkorona-eszme e területen is jelentkező sajátos felhasználását és szerepét igyekszünk bemutatni. " Molnár Kálmán: Az államforma. Egri Népújság, 1919. nov. 1. ••Andrássy Gyula: A király kérdés jogi szempontból. Bpest 1920.
