Századok – 1969

Közlemények - Izsépi Edit: A Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle történetéhez 1077/V–VI

1102 IZSÉI'Y EDIT irat gazdag adatait a Magyar jobbágyság történetében. Visszariadtak attól, hogy ebben a tömkelegben kutassanak. így előttünk van egy értékes adattár, sokszor valóban unikummá vált anyaggal, -— mert azóta az eredeti oklevél vagy akta megsemmisült, — s az említett hibák miatt egy részét nem tudjuk eredeti értékének megfelelően felhasználni. A kutató csak akkor tudja hasznosítani az elszórt adatokat, ha azok éppen beleillenek az ő adatainak sorába. Méltán állapítja meg Wellmann:. „Ha a M. Gazdaságtörténelmi Szemle . . . valójában jól átgondolt terv szerint, szerves összefüggésben tette volna közzé anyagi múltunk forrásanyagát, nyilván teljesebben s gyümölcsözőbben töltötte volna be hivatását."173 Más oldalról nézve azonban a dolgokat, nemcsak Tagányi ós Takáts történetírói munkásságában, hanem egész történetírásunkban nagy űr keletkezett volna, ha elmarad a Szemle. Megszűnésének okai közé tartozott az is, hogy Tagányi ezzel a folyóirattal nemcsak a külföldet, hanem itthon saját korát is megelőzte, mert nálunk a gazdaságtörténetírás számára az anyagi alapon kívül a társadalmi szükséglet is hiányzott. Ebben a korszakban Magyarországon még nem voltak adva a szervezett, átfogó gazdaságtörténetírás előfeltételei, hiányoztak a folyóiratot támogató olvasók, a megfelelő szakemberek s főleg az ezeket irányító intézmény. Néhány, a gazdaságtörténet iránt érdeklődő történész még Tagányi lelkes segítségével sem tölthetett meg egy egész folyóiratot. A Szemlét a nagybirtokosok egyesülete, az OMGE finanszírozta, az egyesület urainak azonban nem volt létfontosságú a folyóirat, a folytonos deficitet nem szívesen fizették, nekik aligha érte meg a befektetést néhány előző századokban élt nagybirtokos tetteinek felemlegetése. A cikkírók keze így meg volt kötve, mint a Dessewffy üggyel kapcsolatban láttuk, nem követhették szabadon saját véleményüket, nem lehettek mindig következetesek, nem csatlakozhattak modernebb irányokhoz. Az új úton, a gazdaságtörténet útján a szerzők nagy része régi módszer szerint haladt. Mivel a történészeknek nem volt alapos gazdasági képzettségük, nem csoda, hogy nem volt nagyobbszabású gazdaságtörténeti koncepciójuk. Ennek hiányában pedig egy ilyen szakfolyóiratnak meg kellett szűnnie. A Szemle megszűnése után volt cikkírói, ha valami gazdaságtörténeti témára vagy adatra találtak, visszatértek a Történelmi Tárhoz, a Századokhoz, majd az 1912-ben induló Történeti Szemléhez. A Történelmi Tár Művelődéstörténeti adatok c. részében 1899-ig nagyon sok gazdaságtörténeti adatot közöltek, valamint a Vegyes közlések c. rovatban is. 1900-tól már kevesebb az ilyen tárgyú közlemény, mert ezeket a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemlében publikálták. Majd 1908-tól ismét több művelődés-és gazdaságtörténeti cikket adtak közre. A két folyóirat közt világosan kimutatható az összefüggés. Még hosszú idő telt el, míg megindult a tervszerű kutatás és rendszeresebb publikáció az Agrártörténeti Szemle hasábjain. Közben, az 1930-as években, bár a szellemtörténeti irányzat nem kedvezett a gazdaságtörténeti kutatásoknak, a „Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez" sorozat megindulása, melybe Domanovszky Sándor tanítványai írtak, újabb fordulópont a magyar agrártörténetírás történetében. A Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle sem merült teljesen feledésbe. 1935-ben a Magyar Társaság Falukutató Intézete megbízta Vácz Elemért a Szemle repertóriumának elkészítésével. Nagy ritkaság, különösen abban az időben, hogy egy már rég megszűnt folyóirat repertóriumát összeállítsák. Bizonyítja, hogy adatai ekkor is szükségesek voltak a kutatók számára. A folyóiratok felett, miután azok a legújabb kutatások eredményeit igyekeznek napfényre hozni, s legtöbbször az adatközlések is a kor pillanatnyi érdeklődésót tükrözik, gyorsabban szokott az idő eljárni, mint a könyvek, feldolgozások felett. De nemcsak a társadalomtudományok, az egzakt tudományok (matematika, fizika) folyóiratai is gyorsan elavulnak. A Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle azonban, melyet a maga korában elég kevesen olvashattak, az 50-es évek óta szinte reneszánszát éli. Tagányi jóslata bevált, a trágyából humusz lett. S ennek a beérésnek megvan a természetes magyarázata. A marxista történettudomány pótolni akarja történetírásunk eddigi nagy mulasztását, gazdaságtörténetünk roppant hiányait. A múltban kevés előzményt találtak s szinte újra felfedezték a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemlét. A folyóirat negatívumainak feltárása melletár Sándor Pál elismerte, hogy „a folyóirat agrártörténeti tanulmányai, anyagfeltáró közlemé-Wellmann: id. tan. 310. 1.