Századok – 1969
Közlemények - Izsépi Edit: A Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle történetéhez 1077/V–VI
A GAZDASÁGTÖKTÉNELMI SZEMI.E TÖRTÉNETÉHEZ 1095 Ehhez kapcsolódik A török alattvalók kereskedése Magyarországon című értekezése is. Megtudjuk ebből, milyen árukat hoztak be keletről a XVIII. században. Két világkereskedelmi cikk, a réz és higany, termelési ós értékesítési viszonyairól rajzolt részletes képet Takáts harmadik hasonló témakörű tanulmányában. III. Károly védővámjaival kezdődik az a kor, midőn hazánk gazdaságilag gyarmata lett Ausztriának, még bányáink jövedelmeit is császári magántulajdonként kezelték.125 Inkább kuriózumok, mint megalapozott kereskedelmi tervek Benyovszky Móric javaslatai, melyeket Thallóczy ismertetett. Benyovszky a tengeri kereskedelem védelmére haditengerészet alapítását javasolta. Majd szállítási vállalatot tervezett a magyar mezőgazdasági termékek kivételére a tenger felé. Végül emlékiratot készített a fiumei forgalom emeléséről. II. József azonban biztos pénzügyi garanciák hiánya és Benyovszky kalandos személye miatt nem bízott a tervek megvalósíthatóságában. Thallóczy maga is elismeri: „Nem annyira feldolgozás ez a közlés, mint inkább levéltári előmunkálat, melynek majd Benyovszky M. óletírója s tengerparti kereskedelmünk történetírója veheti hasznát."126 A földművelés fejletlensége és az ipar pangása miatt főleg állatokat szállítottak külföldre, a gabona mellett ez volt a külkereskedelem legfontosabb cikke. A magyar—szerb sertéskereskedelemről Erdújhelyi Menyhért írt;12 7 az erdélyi marhakivitel meghiúsult tervéről Kárjjy Ödön12 8 a morvaországi auspitzi magyar marhavásárok kiváltságleveleiről Takáts Sándor,12 9 a bécsi halkereskedőknek Károly Róberttől I. Józsefig adott kiváltságairól ugyancsak ő. Ebben vázolta a magyar kamarának a halkereskedők ellen folytatott küzdelmeit és halkivitelünk jelentőségét.13 0 A kereskedelemmel szoros összefüggésben állt a vám- és pénzügy, valamint az ezekkel foglalkozó magyar kamara ügye is. Szent István „pensa auri"-jának értéke felett éles hangú vita folyt a Szemlében Kropf Lajos és Pauler Gyula között.131 Más vitát nem is találunk a folyóiratban. Kropf Lajos: A magyarországi pápai adószedők számadásai a XIII. és XIV. században, valamint Wolfger püspök úti számadásai 1203—1204-ből című értekezéseiben a márka súlyát, pénzérték meghatározásokat, átszámításokat, pénzverési rendeleteket közölt.132 Középkori leveleket, nyugtatványokat ós egy rovásfát adott közre Thallóczy Lajos: Adatok a magyar pénzügyi kezelés történetéhez című cikkében, melyek valóban értékesek lehetnek egy későbbi pénzügyi oklevéltár vagy pénziigytörtónet számára.13 3 Kováts Ferenc: Pénzórtókviszonyok Pozsonyban 1435—GO közt, ós Pozsony városának háztartása a XV. században című munkái alapvető pénz- és gazdaságtörténeti értekezések. „Minden gazdaságtörténelmi vizsgálódás alapja a mérő- és értókszabályozó eszközök pontos meghatározása." A vert arany és vert ezüst közti korabeli viszonylatot és a „számítási forint"-ot is meghatározta. A középkori városi pénzügyek tanulmányozását alapos forráskritikával kezdte. Pontos táblázatokba egyesítette a város jövedelmeit.134 Kemény Lajos a kassai pénzverőházat és működését ismertette a XIV—XVII. században. Még Bethlen Gábor is ott veretett pénzt.135 Takáts Sándor: A rézpénz, mint országos csapás 1703-ban című cikkében leírta a Rákóczi-szabadságharc kitörésének egyik pénzügyi okát. Ezüstpénz helyett 1696-tól fogva igen nagy mennyiségű hitvány rézpolturát bocsátottak forgalomba. A jobbágyság kétszeresen érezte ennek terhét., mert adóba és tartozás fejébe nem akarták elfogadni a poltúrát.13 6 Takáts: Komáromi harmincadosok dolga a XVI.—XVII. században című értekezésében a harmincadvám alakulását kísérte figyelemmel. Ez a háborús időkben mindig csökkent, 1552-ben az egész évi harmincad 80 frt., 1670-ben 8357 frt. A város lakói, az I2S 1905. 233. 1. és 1903. 97., 101. és 133. I. 121 Thallóczy L.: Gr. Benyovszky Móric haditengerészeti és kereskedelempoltikai tervei. 1901. 329. és 385. I. 127 Érdújhelyi M.: A magyar—szerb sertéskereskedés története. 1902. 97. 1. 128 Kárffy Ödön: Az erdélyi marhakivitel monopóliuma 1695-ben. 1898. 486. 1. ""Takáts: Az auspitzi (pusztapécsi) magyar marhavásárok régi kiváltságlevelei. 1905. 228. 1. 130 Takáts: A bécsi halkereskedők kiváltságai Magyarországban 1328-1714-ig. 1902. 49. 1. 1,1 Kropf L.: Szent István „pensa auri"-ja. 189P. 465. 1. Pauler Gyula: Szent István „pensa auri"-ja. 1899. 368. 1. Uá.: Mégegyszer Szent István „pensa auri"-ja. 466. 1. 132 1901. 196., 233. 1. és 1899. 61. 1. '"1895. 110. 1. 13< 1900. 385. és 433. 1., 1902. 433. 1. las Kemény Lajos: A kassai pénzverőház. 1902. 248. I. 13! 1903. 66. 1.
