Századok – 1969
Közlemények - Izsépi Edit: A Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle történetéhez 1077/V–VI
A GAZDASÁGTÖKTÉNELMI SZEMI.E TÖRTÉNETÉHEZ 1093 Kártékony állatokról esik sz6 Rodicztcy Jenő: A sáskajárások történetéhez c. cikkében. О csupán az erre vonatkozó adatokat közli 1232—1888-ig, minden értékelő szándék nélkül.108 A növénytermesztés sem maradt ki. Az erről szóló értekezések között kiemelkedő jelentőségűt, amelyik egész új szempontokat vetne fel, egyet sem találunk, de mindegyik hasznos a maga szakterületén, mert eddig ismeretlen részleteket hoz napvilágra. A szőlőművelésről és borászatról szólnak Illéssy János : A kicstár hegyaljai szőlőgazdálkodása а XVII. század második felében, és A tokaji bor védelme 1737-ben című cikkei. Kimutatja, milyen rossz karban voltak a kincstári szőlők. A tokaji bort pedig védeni kellett a borhamisítástól.109 Herczegh Mihály : A bortermelés hazai fejlődése című értekezésében a rómaiak korától vázolja fel a szőlőművelést oklevéltárak ós egyéb feldolgozások alapján.11 0 Néhány iparilag is fontos növény meghonosítása több értekezés tárgyát képezte. Karlovszky Endre : A burgonya meghonosítása Erdélyben című cikkében megírta, milyen nehezen terjedt el ennek a népélelmezési cikknek a termesztése. Mária Terézia s a főkormányszék rendeletei hiába buzdították a lakosságot. Majd ötven óv, s közben egy éhínség kellett hozzá, míg meghonosodott Erdélyben.111 Takáts Sándor két értekezést is szentelt a dohánynak és az első dohánymonopóliumnak. Bár Erdélyben törvények, Magyarországon pedig városi rendeletek tiltották a dohányzást, a XVII. század végén mégis elterjedt az egész országban. Lipót bórbeadta a dohánykereskedelmet, így a magyar dohánytermesztéssel az osztrák appaldátorok rendelkeztek. II. József behozta az állami monopóliumot, de Magyarország ekkor sem részesült ennek jövedelméből.112 Az eperfák ültetése összeköttetésben volt a selyemgyártással, az ezzel foglakozó tanulmányok így érdekes összefonódásai a mezőgazdaság- és ipartörténetnek. Illéssy: A selyemtermesztós állapota Magyarországon 1771-ben című cikkében előadja, hogy Mária Terézia rendelte el a kincstári uradalmaknak és a szabad királyi városoknak az eperfa ültetést, selyemhernyó tenyésztést. Sok jelentést készítettek az eperfák számáról, beváltott gubókról, éles ellentétben a csekély eredménnyel. A szerző szerint: ,,A nép nembánomságánál s ősi foglalkozásánál fogva nem érzett hozzá kedvet, az elöljáróság pedig a kormányhatalom mulandó szeszélyének vélve . . . félvállról vette a dolgot." Ez a cikk a gazdaságtörténet számára hasznos feldolgozás, Illéssy második cikke Passardi tönkremeneteléről azonban ipartörtónetileg értéktelen.113 Karlovszky az erdélyi hasonló helyzetet írta le. Gallarati „selyemtermelési igazgató" selyemszövetet is akart gyártani, hosszú küzdelem után tönkrement ebben a vállalkozásban.11 4 A győri eperfaültetési kísérlet s a selyemgombolyító gyár szintén megbukott, mint Németh Ambrus tanulmányából megtudjuk.115 Sörös Pongrác: Egy magyar gazdaságtan író a XIX. sz. elején с. agrártörténeti cikkében Kovács Márkus életét és kéziratban maradt Bakonyi gazda című munkáját ismertette.116 Mezőgazdasági tárgyú értekezéseken kívül nem hanyagolta el a Szemle az ipart és kereskedelmet, sem. Nem vált egyoldalú agrártörténeti folyóirattá. Karlovszky Endre két nagyobb dolgozatában: „Magyar gyár és kézműipar 1771— 74-ben" és „Erdély ipara а XVIII. század végén" iparáganként feldolgozta a Mária Terézia rendeletére készített megyei és városi jelentéseket (szövő-, fonó-, bőr-, szőrme-, fém-, fa-, agyag-, üveg- és vegyesipar). A jelentésekben szereplő árakból azt is meg lehet állapítani, hogy mit vittek ki Magyarországból. Az osztrák iparnak a magyar exporttól nem kellett tartania. Az erdélyi helyzet még elmaradottabb. Sok megye ós székely szók azt jelenti, hogy náluk sem gyár, sem manufaktúra nincs. Főleg csak céhi ipar. „Mindenütt pangás, hiányzik a három életető elem: nyersanyag, pénz ós munkaerő. Az iparos másod-, harmadkézből, . . . tehát drágán veszi az anyagot, s cikkei . . . nem vetekedhetnek olcsóságban a külföldivel."117 »•• 1894. 27. 1. 1900. 1. és 337. 1. 110 1894. 125. 1. 111 1896. 293. 1. 112 Takáts: A dohány elterjedése és az első dohánymonopólium hazánkban. 1898. 51. és 121. 1. Az első magyar dohánymonopólium bajai. 1902. 385. 1. 113 Illéssy J.: A selyemtenyésztés állapota Magyarországon 1771-ben. 1897. 321. 1. XJ6: Passardi János az első selyemtenyésztő hazánkban. 1898. 1. 1. Karlovszky Endre: A seiyemtermelés története Erdélyben 1848-ig. 1895. 159. 1. 115 Németh A.: Selyemtenyésztési mozgalmak Győrött 1771 -1831-ig. 1901. 1.1. "« 1902. 254. 1. 1896. 1. és 217. 1.
