Századok – 1969
Közlemények - Izsépi Edit: A Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle történetéhez 1077/V–VI
1082 IZSÉI'Y EDIT Tanácsadásai közben érdekes megjegyzései születtek: „Tudod barátom, egy folyóirat cikkei olyanok, mint, a trágya, néha igen utálatos szagúak az olvasóknak, akkor mikor megjelentek, de 5—10—20 év múlva a trágyából humusz lesz és akkor már azoknak a . . . cikkeknek igen jó hasznát lehet venni."37 Eredeti ötlet volt egy gazdaságtörténeti folyóirat cikkeit trágyához hasonlítani, s jóslata bevált, a Szemle cikkei, mint a jó humusz, nem húsz, de hatvan év múlva is megtermékenyíthetik a gazdaságtörténetet. Míg társait ennyire támogatta, maga semmiféle hasonló segítséget nem fogadott el, s a mások által felkutatott anyagot nem volt hajlandó a maga neve alatt kiadni.38 A folyóirat érdekeit annyira szem előtt tartotta, hogy meggátolta olyan sorok megjelenését, melyek a folyóirat egyik főúri támogatójában esetleg sértődést válthattak volna ki: „A kamara visszaéléseiről szóló értekezésednek . . . bocsásd meg, de a Dessewffyfóle részt nem tehetem közzé, mert . . .a Szemle tisztán az OMGE kegyelmére van utalva, melynek Deesewffy Aurél gróf az elnöke. A Szemle deficzitben van, a deficzitet az OMGE-nak kell fizetni, segély iránti kérésünket mind a pénzügyi, mind a kereskedelmi .miniszter visszautasította. Lehetetlen tehát most a Dessewffyeket ütni, mert a Szemle megbukik, mihelyt az OMGE megvonja tőle a segélyt."3 9 Ma már túlzottnak látszik ez az óvatosság, hiszen a Szemle nem volt napilap, s nem az élő Dessewffyek visszaélései kerültek volna napfényre, hanem a rég elporladtaké, a korabeli viszonyok közt azonban valóban nem lehetett magukra vonni a gróf haragját. A pénzügyi gondok egyébként is sok keserű órát okoztak Tagányinak, ezekre később visszatérünk. A cikkírókat tehát nem pénzzel és prémiummal ösztökélte, hanem baráti tanácsaival és köszönetével. Leghívebb munkatársának írta: „Sok, sok köszönet érte ! Mert hiszen micsoda nyomorult anyagi jutalom érte a tiszteletdíj !"4 0 Maga sem anyagi előnyök miatt szerkesztette a Szemlét. Azoknak a sorába tartozott, kik valóban életcéljuknak tekintették a múlt feltárásának fáradságos és áldozatos munkáját. A legmodernebb tudományos eszközök és elméletek birtokában lázas érdeklődéssel kutatta fel a régi okleveleket, aktákat s igyekezett azokat közkinccsé tenni. Később, midőn nagy betegségében utódot keresett, kissé keserűen jegyezte meg: „A jövedelemért sem érdemes nagyon gyötörni magát. Én kaptam minden nyomtatott ív után 10 frt-ot szerkesztési revízió címén, de 30 ívnél többet nem volt szabad adni egy évben, az az 1—1 füzetnél 3—3 ívet. Én persze nem bírván a korrektúrát is, a 10 frtnak a felét Horváth Sanyinak adtam korrigálásért. 160 frt volt tehát a jövedelmem a Szemléből ! amelynek idegbajomat köszönhetem most !"41 160 frt-nak más volt a vásárlóértéke, mint manapság, azonban egy esztendei sokoldalú szerkesztői munka egyáltalán nem volt ezzel megfizetve. Már 1899 végén is csak úgy vállalta el a folyóirat további szerkesztését, ha Takáts ezután is lankadatlanul segíti értekezéseivel és vegyeseivel. „Mert nélküled lehetetlen. Hiszen rajtad kívül egyetlen emberem sincs, akire föltétlenül számíthatnék, a többi mind csak véletlenségből jön ós csak lóggós ( !) s közte nem egy, akinek támogatásától inkább fázom, mert rengeteg vesződségem van véle."42 Hogyan állhatott a Gazdaságtörtónelmi Szemle költségvetése Î 1 ív nyomása 35 frt-ba került s a Pátria nyomdában készült. A szerzői tiszteletdíj44 ívenként 28 frt 45 krajcár. se „De már azzal nem értek veled egyet, hogy ezekről a monopoliuniokról a magam neve alatt írjak czikket s hogy te vegyeseidet is csak nekem s nem a Szemlének kílldöd ... ez a felfogás homlokegyenest ellenkezik az enyémmel, mert én másnak munkáját (akár öt sor, akár öt ív) szentségnek tartom, amit semmi szín alatt és semmi féle alakban el nem fogok tulajdonítani. Te megküldöd a monopolíumokat külön-külön czédulán, én összerakom, írok eléje 10 — 15 sort és kész a czikk a te neved alatt." Tagányi—Takátsnak 1899. máj. 13. TJo. " Ugyanabban a levélben. 40 Tagányi —Takátsnak dátum nélkül. 1899. Uo. 41 Uő. - Takátsnak dátum nélkül. 1900 elején. Uo. 4í Uő. - Takátsnak, 1899. dec. 18. Uo. 4' Uo. Fol. Hung. 1547. Hivatalosan 1892-ben tértek át a koronára, de még évekig forintban számoltak, frt = 2 korona. 44 „A tiszteletdíj azonos a Századokéval." Tagányi — Ortvayhoz, dátum nélkül. 1897. OSzK. Kézirattár. Leveles tár. 1897-ben kiadások; nyomda szerzői tiszteletdíjak szerkesztési revízió hordár 1192 frt 07 967 frt 53 340 frt 62 12 frt 50 10 füzet összesen 2.512 frt 724 3 "Uo.