Századok – 1969
Közlemények - Izsépi Edit: A Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle történetéhez 1077/V–VI
1080 IZSÉI'Y EDIT befolyásoló viszonyokból folyó kényszerült átalakulásait, mozgalmait ós fejlődését látja. . . A mezőgazdaság a régibb időben még sokkalta döntőbb befolyással bírt valamely nemzet jólétére és így fejlődésére, mint a mostani időkben." „A magyar nemzet mívelődési történetére is rendkívül érdekes világot vetnek a földesurak családi, gazdasági élete részletei, a viszony úr és paraszt között, a falusi né]) életviszonyai stb., s e témákat . . . feltüntető anyag rejtett kincsként lappang még érintetlenül az irattárak sötétségében. Mindezek . . . felette kívánatossá teszik, hogy a magyar mezőgazdaság története megírassék . . . De a történetírás oknyomozás nélkül, kellő dokumentumok nélkül többékevésbé fikczió, a kútforrások összegyűjtése azért feltétlenül szükséges. Éppen erre vállalkozik a Magyar Gazdaságtörtónelmi Szemle . . . Nemzetünk gazdaságtörténelme épp oly fényes, mint harczainak és győzelmeinek története. Az OMGE . . . elhatározta, hogy oly közlönyt ad ki a maga kiadásában és szerkesztésében, mely a magyar mezőgazdaságra vonatkozó fontosabb adatokat összegyűjtse és történetíróinknak rendelkezésére bocsássa."2 1 Már itt a bevezetésben megnyilvánulnak a folyóirat pozitív és negatív vonásai. Legfőbb érdeme a múlt mulasztásainak felszámolása s az új cél, új tudományág kitűzése. Wellmann felhívja figyelmünket a bevezetés negatív elemeire is. „Egyfelől nyilván a történelmi materializmus ellen irányulta/, a kitétel, hogy a modern történetíró a népek történetében nemcsak az uralkodókat és háborúkat, hanem az „egyes osztályok uralomérti harcát" sem látja — mint ahogy az osztálybéke elméletét tükrözte az a megállapítás is, mely szerint „sehol a politikailag döntő néposztály — nálunk a nemesség — nem volt annyira összeforrva a föld népével, és így a mezőgazdasággal, mint nálunk", s amelynek megfelelően az új folyóirat bevezetője a „régi jobbágyok" mellett a birtokos nemességet is a „földmívelő nép" fogalma alá vonta. Másfelől a pozitivizmus szélsőséges naturalista determinizmusa tükröződött az író hangyaboly hasonlatában."22 Valószínűleg kezdettől fogva nemcsak történészek és közgazdászok számára szánták a lapot. „A gazdaközönség ... a modern gazdasági érdekellentétek heves összeütközésénél, fokozott érdeklődéssel tanulmányozza a letűnt századok gazdasági viszpnyainak ecsetelését . . . mert hisz sok gazdasági vitás kérdés . . . nem ma született, de keletkezésének szálai gyakran századokra visszamenőleg nyúlnak be hazánk történetébe."23 Paikert Alajos a folyóirat előkészítésében, szervezésében vette ki részét. Mint az OMGE titkára és nagy ismeretségi körrel rendelkező agilis ifjú ember sokat fáradozott a minisztériumi ós akadémiai segélyek megszerzésének ügyében. Az első három évfolyamon Paikert szerepel szerkesztőkónt, ő inkább csak a nevét adta, semmi nyoma, hogy a tulajdonképpeni szerkesztői munkában komoly részt vett volna.2 4 A Bevezetés szavai nem csupán Paikert nézeteit tükrözik. Tagányinak döntő része volt a folyóirat célkitűzéseiben, jellegének meghatározásában. A legelső számtól fogva főmunkatársi címmel ' ő a folyóirat fő erőssége és tulajdonképpeni szerkesztője. „Már eddig is e téren nevezetes • •lőtanulmányokat tett s gazdag ismereteivel és erős kritikájával nagy szolgálatokat fog a vállalatnak tenni."25 Ez hamarosan beigazolódott. A kapitalizmus korában igen sok függött a folyóirat szerkesztőjétől, több feladata volt, nagyobb felelősség hárult rá, mint manapság. Ő volt az eleven motor, neki kellett a legapróbb dologra is gondolnia, minden után személyesen szaladgálnia, mert máskülönben akadozott volna nemcsak a szerkesztés, hanem a kiadás ügye is. Tagányi Károly valóban szívvel lélekkel, egészségével sem törődve végezte ezt a szerteágazó, pénzzel egyáltalán meg nem fizetett munkát. Ő volt a Szemle mindenese, folyamodványokat írt, összeköttetéseket keresett, kért, kilincselt, pártfogóknál tisztelgett, hogy előteremtse a szükséges pénzügyi alapot, közben előfizetőket igyekezett toborozni a folyóiratnak; munkatársakat keresett, őket írásra buzdította, hibáikat javította; az egyes számok cikkeit, vegyeseit arányosan összeállította; alkudozott és szerződést kötött a nyomdával, a korrektúra nagy részét szintén maga végezte,2 6 valószínűleg a pénzügyeket (inkasszálási, könyvelést) is ő intézte. Tehát egyedül végezte egy egész szerkesztőség munkáját, miközben még a saját tudományos cikkeit is meg kellett írnia. Mikor szakított minderre időt? Hiszen délelőttönként lelkiismeretes, és pontos, mindenkit segíteni kész levól-21 MGSz 1894. 1-4. 1. " Wellmann: id. tan. 303. I. 21 MGSz. 1905. Előfizetési felhívás. 2< 1895. febr teljes apathia minden iránt . . . Hisz elkergethetnek az OMGE-től, mert tényleg nem törődöm a dolgokkal." Paikert naplójában csak az OMGE-ról vannak elszórt megjegyzések, a Szemléről nincsenek. 1895 nyarán tanulmányutat tett Angliában és az USA-ban. OSzK. Kézirattár. Quart. Hung. 3264. 2S Századok, 1895. 378. 1. " „Ezen a héten a Szemle elkésett februári füzetét állítottam össze és revideáltam a korrektúrákat." Tagányi Takáts Sándornak 1900. márc. 10. OSzK. Kézirattár. Levelestár.
