Századok – 1969
Tanulmányok - Elekes Lajos: Az amerikai analitikusok és a történelmi relativizmus relativista bírálata 1024/V–VI
AZ AMERIKAI ANALITIKUSOK . 1041 elutasításnak ez a formája. Tegyük fel, hogy nem fogadjuk el a feltétlen bizonyosságú „próféciát", hanem csak a feltételekhez kötött, ezek meglététől és még számtalan más körülménytől befolyásoltan vagy megvalósuló, vagy meghiúsuló tendencia előrejelzésének (prediction) Popper által is elfogadott lehetőségét. Vajon nem oda jutunk ezzel is, mint az összefüggések Hempel és Nagel elemzéseiben fellelhető értelmezésének végeredményeképpen? Hogy ugyanis — ha bármennyire is csak a közelítő valószínűség igen széles és bizonytalan skáláján — valamilyen mértékig mégis rendelkezhetünk a jövőbelátás valaminő lehetőségeivel történettudományi alapozáson is ? Ez esetben az ellenvetés nem eléggé hatásos. Hiszen azt a marxizmus —leninizmus sohasem állította magáról (legfeljebb Popperhez hasonló elferdítői tételezték fel róla), hogy matematikai pontossággal jósolja meg a jövőt ! Csak azt állította, — s ezt az eleven történelem többszörösen igazolta, — hogy a fejlődés irányát, tendenciáit, várható eredményeinek körvonalait képes felvázolni. Ezt viszont a neopozitivista kritika nem képes megcáfolni. Nem helyesebb, nem célravezetőbb az érvelésnek valaminő más, határozottabb módja ? Például az olyan, amilyennel — más analitikusok mellett — Danto könyvében találkozhatunk. Eszerint a történész a múlttal, a történelmi folyamat lezárt részével foglalkozik. Azt több-kevesebb hiánnyal, pontatlansággal feltárhatja és megismerheti. A jövőre nézve semmiféle következtetést nem vonhat le, mert ez túlesik tudományos illetékessége körén. A régi értelemben vett történelemfilozófia, amely ezt megkísérelte, tudományos szörnyszülött, semmiféle létjogosultsága nincs. Nem úgy áll a dolog, hogy a múltra vonatkozó ismereteink megkönnyítik a jövő prognosztizálását, hanem fordítva: a jövő ismeretének hiánya nagy mértékben korlátozza a múlt teljes feltárásának, jelentősége megismerésének lehetőségeit. Mert a történést a jelenig tudjuk követni, jövőbe vezető szakasza rejtve marad, egészének összefüggéseiről tehát nincs és nem is lehet semmiféle elképzelésünk. Azaz legfeljebb elképzelésünk lehet, de ez nem biztos tudás; olyasmi, mint a vallásos hiedelem.1 1 Miután így megszabadult a jövő és a jövőbelátás ingerlő, de kellemetlen problémáitól, az analitikus teljes figyelemmel fordulhat a történelem mint a múlttal foglalkozó tudomány kérdései felé. Ezeket most már csaknem teljes elfogulatlansággal vizsgálhatná, mert hiszen akármit mond is, annak a jövőt illetően semmiféle jelentősége nincs. Am az analitikus a továbbiakban is körültekintő gonddal jár el, nehogy elemzései során óvatlanul utat engedjen olyan értelmezésnek, amely — akár a múlt egészére, akár annak valamely szakaszára nézve — lehetővé tenné a tények összefüggésének törvényszerű felfogását. Érvelésének alapja nem az a szegényesen szűklátókörű aggályoskodás, amellyel a prezentisták vonták kétségbe a történettudományi kutatás eredményeinek 11 Danto: i. m. I. fej: Substantive and Analytical Philosophy of History. (Főleg ll.s. köv. 1.) Például 15. 1.: „The mode of organizing events which is essential to history does not, I shall argue, admit of projection in the future, and in the structures in accordance with which these organizations are effected are not like scientific theories." A régi történetfilozófia jellemzésére Burckhardt szavait idézi, aki azt kentaurhoz hasonlította. Szerinte szellemi szörnyszülött: „intellectual monster". A jövőbelátás igényével kapcsolatban teologizmussal vádolja (Löwith nyomán) a marxizmus alapítóit, bár megemlíti, hogy a folyamatban nem isteni terv megvalósulását látták. A jövőre is kiterjeszthető, törvényszerű általánosítás igényével kapcsolatban egyszerre és együtt marasztalja el Marx, Spengler ós Toynbee nézeteit, mint amelyek „túlságosan grandiózusak". — Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy az említett szerző — művének írásakor a Columbia Egyetem filozófia-professzora — egyike az analitikus irányzat legjobban képzett és legkörültekintőbb képviselőinek.