Századok – 1969
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Historiográfiai törekvések Magyarországon a XIX. században 939/V–VI
HISTORIOGRÁFIAI TÖREKVÉSEK MAGYARORSZÁGON 987 meg gyümölcsét, vagyis e történetírókban és e történetírók által.8 3 Még szépen is hangzott: az ezerév határán aratta le a halál a nemzeti dicsőség templomát egy évszázad folyamán építgetőket — ahogyan Thaly Kálmán jellemezte a történetírókat —, életük így kerek egész. Aki csupán azt látná az új századba lépő Magyarországon, amit a díszmagyaros romantika felmutatott, csodálkozva állapíthatná meg: íme egy ország, amely fölött megállott az idő. Sőt a millenáris ünnepségek történelmi kosztümjei és pohárköszöntői egy rég letűnt világ stabil fennállásának délibábjait vetítették előre. Magyarország felett azonban nem állott meg az idő. S akik felmérték a I századforduló táján Európa és Magyarország változásait, azok a történetírás múltján is friss szemmel tekintettek végig. A századforduló nagy tekintélyű méltóságos historikusait nem tudták elődjeiknek elfogadni. Éppen ezért úttörő vállalkozások indultak, hogy a magyar történetírás betemetett útjait felderítsék. Különböző csoportok minősítik majd a hazai történettudomány korai szakaszát. Marczali, Angyal Dávid, Tagányi nemzedéke, a polgári radikálisok s a fiatal Szekfű más és más szemléleti felkészültséggel közelítenek az elfelejtett valósághoz, és eltérő eredményekre is jutnak. De közös az ellenséges közeg, mely Marczali, Angyal, Márki historiográfia vállalkozását derékba töri, a polgári radikálisok kezdeményezését befullasztja, Szekfűékét pedig eltorzítja, ! majd a maga régi normáinak átvételére kényszeríti.84 És közös kérdés körül keringenek a gondolatok. Arra keresik a választ, amit a fiatal Tagányi exponált. Valóban száz esztendővel lemaradt, provinciális volt mindig a magyar történetírás ? Múltunkról alkotott képünkkel nem jutottunk volna túl a feudalizmuson vagy nem telt tőlünk több, minthogy szorgalmasan másoltuk stréber diák módjára a német iskolamestereket? Az első talajminták és első válaszok után kiderül, hogy mindenekelőtt két nagy feladat vár megoldásra. Mindkettőt a század utolsó harmada hagyta maga után terhes örökségül. Behozni egyrészt a nagy mulasztást: tisztázni Bajza, Horváth Mihály, Eötvös, Ipolyi nemzedékének viszonyát a polgári társadalomtudományi történetszemléletekhez. Másrészt eltakarítani az útból a Toldy—Széchen—Thaly képviselte romantikus historiográfiai értékkategóriák s a tudománypolitika hierarchikus rendjének rozsdamarta, avult eszközeit. i А. Варконьи : Направления в венгерской историографли в Венгрии в XIX. веке Резюме В венгерской буржуазной историографии в течение почти целого века велась дискуссия о том, какой характер имеет венгерская историография: имеют-ли место в ней направления, характерные для всеобщей историографии того времени, или же она либо 83 Gróf Teleki Géza elnök ma^nyitó beszéde a Társulat 1895. évi febr. 14. rendes közgyűlésén. A Magyar Történelmi Társulat Évkönyve. MDOCOXCV. Bpest. 1895. 4. 1. 84 Nevezetesen: Szekfű Három nemzedékében koncepcionális szerepe van Bajza szemlélete elmarasztalásának. Továbbá Szekfű, ugyanúgy mint Ranke, elválasztotta egy mistől ós szembefordította egymíssal a liberalizmust ез a nacionalizmust. E régi normík továbbélésére Pach Zs. Pál hívta fel a figyelmet. Vö.: Pach Zs. P. : Az ellenforradalmi történetszemlélet kialakulása Szekfű Gyula Három nemzedékében. Történelmi Szemle. 1962. 3—4. sz. 387—423. 1. 4*
