Századok – 1969
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Historiográfiai törekvések Magyarországon a XIX. században 939/V–VI
HISTORIOGRÁFIAI TÖREKVÉSEK MAG VARORSZÁGON 973 emeli a tárgyat külön magyar álláspontot hazudó korlátoltságából". Toldy tudománypolitikai felfogása sikerét sok egyéb körülmény mellett annak köszönheti, hogy a kiegyezéssel megerősödött uralkodó osztálynak az a rétege, mely nevét, statusát az immáron megdöntött feudális viszonyokból, a történelmi múltból mentette át, e felfogás jegyében óriási érvanyagot tudott felvonultatni uralma igazolására.5 6 Mégpedig valamennyi politikai csoportja, pártmegoszlásra való tekintet nélkül. Az írástudók felfogása azonban megoszlott. Kutatásaink jelenlegi állása szerint úgy látjuk, hogy Eötvös tudománypolitikai tevékenységében tudatosan igyekezett az akkor már nyíltan feudális konzervatív Toldy hatását csökkenteni. Ám sikertelenül. A romantika térhódítása a történettudomány szemléleti tájékozódásában jól megfigyelhető. Az előző korszak hatásának kifutási lehetőségeit még biztosította az a körülmény, hogy a hazai társadalmi fejlődésben most az 1860-as évek után vált egyre jelentősebb tényezővé a munkásosztály, a technikai értelmiség, a városi kispolgárság és a falusi értelmiségi réteg. A pozitivisták műveinek zömmel 1869 és 1885 között megjelenő magyar fordításai a korszak legjelentősebb könyvsikerei.5 7 Most sokasodik meg a lapokban a Buckle, J. St. Mill, Lecky műveivel foglalkozó ismertető cikkek száma.58 Az elutasító kritika csak 1867 után szólal meg velük szemben, sőt a már 1861-ben Toldy egyetemi előadásaiban még óvatosan exponált álláspont hangja is csak a 60-as évek végén erősödik fel. Minden radikális, korai liberális, racionalista felfogás a vádlottak padjára kerül. Csak a hangnem különbözik. A durva és primitív letorkolást, ami Thalv cikkeit jellemzi, kevesen engedik meg maguknak. Ám Toldy világos beszéde is szokatlan: 1870-ben kifejti, hogy a magyar „minél inkább leszen a közeljövőben utasítva . .. egy nagy hatalmas nemzetiséggel való szövetkezésre, s minél bizonyosb, hogy az nem lehet más egy nálunk a kultúrában rég előhaladottabb szomszéd nemzetiségnél", a tudomány feladata annál inkább a nemzeti műveltség kifejtése és elterjesztése kell, hogy legyen. Jellemző a helyzetre, hogy Pauler 1871 nyáreleji akadémiai előadása, amelyben a pozitivisták előtt meghajtja az elismerés zászlaját, mire megjelenik, már némileg módosul, s 1873-ban már csak Comte-ban véli felfedezni a pozitivista történetszemlélet képviselőjét. Hamarosan eljut azonban oda, hogy minden nyugati eszme gyanús és később, mikor történetszemléleti kérdések forognak szóban, elegánsan félrevonul. Minden polgári társadalomtudományi 56 Toldy F. : Tudománvbeli hátramaradásunk okai s ezek tekintetéből Akadémiánk feladása (1868. dec. 21.). TFÖM VII. köt. 144, 147, 149. 1.; Eötvös J. : A tudomány nemzeti hivatásáról (1869. ápr. 17.). Eötvös J.: Az Akadémia feladatáról (1870. máj. 28.) és vö. Eötvös J..- A tudomány és nemzetiség viszonyáról (1868. márc. 21.) EJÖM VIII. köt. 292, 296, 300, 305. 1.; Szalay kritikája PN, 1856.^рг. 22., 262. sz. Vö. Hatiák P.: A polgári átalakulás feltételei és a kieg5'ezés. Kritika, 1967. V. 10. sz. A nemzeti gondolat kisajátításáról: Pach Zs. P.: A nacionalizmus elleni harc történettudományunkban. Történelmi Szemle, 1964. 303. 1. 57 P. Várkonyi A. : H. Th. Buckle és a magyar polgári történetírás. Századok, XCVII. [1963]. 58 Balogh K. : A talaj és az éghajlat befolyása az ember művelődésére. Természettudományi Közlemények 1870; LL (Láng, L.) : Az európai erkölcsök története Augusztusztól Nagy Károlyig(Leckynyomán). Figyelő (F), 1871. 27—28. sz. György A.: Hazai irodalom F. 1872. 30. sz. Békési: Magyar történettudományi Szemle (1873), BpSz, 1874. 4. 387—388 1.; György A.: Stuart Mill* mint bölcsész. A Hon, 1873. máj. 29. sz. (sz. n.) A történelem mint természettudomány (Draper nyomán) F, 1874 14. sz.; György A.: Történelmi irodalmunkról. F, 1874. F. L. (Felméri L.) : Draper I. W. legújabb műve. Erdélyi Múzeum, 1875; Beöthy Á.: Comte Ágost társadalmi nézetei. BpSz, 1879 37. sz. stb.
