Századok – 1968

Tanulmányok - Sarlós Béla: A kiegyezés magyarországi jogpolitikája. 965

978 SARLÓS BÉL \ szükségessé. A magyar belügynek számító kérdések kodifikálása körében ezért a következőket vizsgáljuk meg: az 1848-i törvények mely rendelkezéseit módosították törvénnyel, mely részeinek módosítását mellőzték s ezzel milyen joghézag keletkezett, végül az 1848-i törvények milyen rendelkezéseit változtatták meg alkotmánysértő módon, s milyen volt e változtatások jellege. Tekintsük át elsősorban a szabályszerű, törvényhozási úton végrehajtott módosításokat. Az 1848:XII. tc.-nek a nádor, mint királyi helytartó jogkörére vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte s a nádor-választást ehalasztotta az 1867 : VII. te. Ugyancsak az 1848: III. tc.-nek 12. §-át az 1867 :VII.tc. akként módosította, hogy a miniszterelnök előterjesztésére a minisztérium tagjait a király nem megerősíti, hanem kinevezi. Az 1867: X. tc. az 1848:IV. tc. 6. §-át úgy módosította, hogy az országgyűlés a király által elnapolható, vagy berekeszthető a költségvetés és az előző évi számadás tárgyában való határozat meghozatala előtt, de még ugyanabban az évben oly időben kell azt összehívni, hogy az említett tárgyak még az év végéig tárgyalásra kerüljenek. Végül az 1867: XI. tc. a nemzetőrségről szóló 1848:XXII. tc.-t a védelmi rendszer átalakításáig felfüggesztette. A most felsorolt módosítások közül az 1867:VII. tc. elvileg jobban hangsúlyozza a király abszolút jogkörét az 1848-i törvénynél, gyakorlatilag azonban nincs nagy jelentősége, hisz a miniszterek kinevezésének ugyanaz az alkotmányjogi hatása, mint az 1848-i megerősítésé volt. A módosítás azért figyelemre méltó, mert éles kontrasztként jelentkezik a gyakorlatilag sokkal jelentősebb kérdések módosításának mellőzésével szemben. Az országgyűlés elnapolhatóságáról szóló módosítás az előzőnél már gyakorlatilag is fontosabban szélesítette ki a királyi abszolút jogkört, s egyben 1848-hoz képest korlátozta az országgyűlés szerepét. A nemzetőrségről alkotott 1848 évi törvény felfüggesztése a kiegyezés egyenes következménye volt. Az 1848. évi törvényeken törvényhozási úton egyéb módosítást nem hajtottak végre, holott ezeket a törvényeket sokkal fontosabb tárgyakban kellett volna módosítani. Elsősorban módosítást igényelt az 1848:111. tc. 6 §-a, amely szerint a honvédelmi ügyekben is kizárólag a magyar minisztérium útján fogja a király a végrehajtó hatalmat gyakorolni. Módosítani kellett volna ezt a szakaszt az 1867:XII. tc. 9., 11., 15., 16., 18., 20., 21., 27., 29—49. §-nak megfelelően mind a király abszolút hadúri jogainak elismerése, mind a katonai ügyek közössége folytán. Ugyancsak lényeges módosításra szorult e törvény 13. §-a, amely a király személye körüli miniszternek a közös ügyekbeni hatáskörét szabályozta. Nem vitás, hogy ezeket az 1848-i törvényhelyeket az 1867:XII. tc. rendelkezései folytán nem lehetett hatályban levőknek tekinteni, hogy a későbbi törvény, tehát az 1867:XII. tc. rendelkezései lettek a kérdésekben irányadók, de a világos és tiszta kodifikáció megkívánta volna ezeknek a szakaszoknak formális megváltoztatását. A miniszteri ellenjegyzési jogkör ugyancsak új szabályozást igényelt volna a közös minisztériumok létesítése, valamint a király hadúri jogainak törvénybeiktatása folytán. A király által 1867 januárjában Andrássy Gyulának átadott németnyelvű jegyzék részletesen felsorolta az 1848-i törvényeknek mindazon rendelkezését, amelyek megváltoztatását, illetve módosítását osztrák részről kívánták. A terjedelmes észrevételeknek a horvát kérdéssel kapcsolatos részét az 1868:XXX. tc. megalkotásánál vették figyelembe, a nádorra, a miniszterek kinevezésére, az országgyűlés elnapolhatóságára, a nemzetőrségre irányuló