Századok – 1968
Tanulmányok - Hartwell; R. M.: A gazdaságtörténet Nagy-Britanniában. 79
88 R. M. HARTWELL gok által (mint Labour History, Urban History) a tagok számára sokszorosított formában egyre növekvő számban megjelenő cikkeket. A most folyó gazdaság- és társadalomtörténeti kutatásokat illetően az Economic History Society által a közelmúltban végzett felmérés azt mutatta, hogy 35 egyetemen több mint 550 egyedi téma kidolgozása volt folyamatban. E-zek a kutatások időbelileg és földrajzilag egyaránt nagy területre terjednek ki, ennek illusztrálására nézzünk meg egy egyetemet, Oxfordot. 1966 májusában Oxfordban 41 hallgató volt, aki gazdaság- és társadalomtörténeti témájú disszertáción dolgozott. Eltekintve azoktól, amelyek az ipari forradalom előtti időszakot tárgyalták, az újkorral többek között a következő disszertációk foglalkoztak: a művészet és az ipari forradalom; vasúti tőkebefektetések Angliában 1820—1844; a Californiába irányuló angol emigráció 1870 előtt; az állam és a vasutak 1882— 1914; a kéziszövők az angol gyapotiparban az ipari forradalom idején; a szerszámgépipar Angliában 1850—1914; a lakosság növekedése a tizennyolcadik században; az alkalmi munkás probléma Londonban 1850—1890; a vasutak és a gazdasági növekedés Angliában és Walesben 1840—1870; a leedsi kereskedelmi és ipartestület; brit kormányjövedelmek 1793—1815; a bűnözés és a szegénység Angliában az ipari forradalom alatt; zendülések és zavargások Angliában , 1750—18^0. Oxfordban a történeti kutatások súlya a korábbi időszakokra esik, de az újkorra vonatkozó művek száma is nagy*íSs egyre növekvő, különösen ha 1 az egyetemes történeti és gyarmati témákat is számításba vesszük. V. A gazdaságtörténet növekvő népszerűségével megváltozott-e annak módszere? Amint már fentebb kifejtettem, a történészek azért fordultak növekvő mértékben a gazdaságtörténet felé, mert abban olyan módszerekre leltek, amelyek alátámasztották igényeiket, hogy komolyan vegyék őket. De mi a helyzet magával a gazdaságtörténettel? Mint tudományág, ma ugyanolyan helyzetben találja magát, mint amilyenben a történettudomány volt, mielőtt a gazdaságtörténetet magába foglalta. A gazdaságtörténet, lényegéből folyóan, két nagy problémával találja magát szemben — az adathiány és az összetettség problémájával. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a gazdaságtörténésznek egyaránt szüksége van a statisztikai analízis és a gazdasági elmélet eszközére, hogy a siker reményében birkózzék meg az újkori gazdaságtörténet komplex kérdéseivel. A legtöbb gazdaságtörténész Angliában nem rendelkezik ezekkel az eszközökkel. Amikor a gazdasági növekedéssel foglalkozó közgazdász a gazdaságtörténethez (azelmúlt időszak gazdasági növekedéséhez) fordult tájékoztatásért és útmutatásért, keveset talált, ami számára segítséget jelentett. Ezért a maga szája íze szerint kezdett történelmet írni — a közgazdászok gazdaságtörténetét — vagy ahogyan az Egyesült Államokban nevezik, az új gazdaságtörténetet. Ennek az új gazdaságtörténetnek jelentkezése azzal fenyegeti most a hagyományos gazdaságtörténet jelentős részét, hogy olyannak mutatja be, amilyen többnyire csakugyan: „megbízhatatlan adatok rendszertelen és tudománytalan felsorakoztatása".4 6 Ezzel nem akarom az éppen most felsorolt óriási irodalmat en bloc megbélyegezni, csupán azt hangsúlyozni, hogy bár az irodalom jelentős része olyan témával foglalkozik, amely nem hozzáférhető a statisztikai elemzés számára (pl. olyan intézmények fejlődése, mint a szakszervezetek), de ugyancsak 46 H. T. Davis: The Analysis of Economic Time Series (1941), 571. 1.
