Századok – 1968
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A nemzetközi kereskedelmi útvonalak XV–XVII. századi áthelyeződésének kérdéséhez. 863
A NEMZETKÖZI KERESKEDELMI UTVONALAK ÁTHELYEZŐDÉSE 887 dés ugyanis lelassult, majd megállt; a külföldi és hazai árak különbözete csökkent, majd a XVII. század közepére lényegileg megszűnt (Zimányi). A külföldi piaci viszonyok egyébként sem alakultak előnyösen a magyar marhaexport számára. A XVI. század második felében a dél-német városok ugyan még növekvő keresletet támasztottak hús iránt, — elannyira, hogy megbízottjaik időnként az Északi-tenger vidékén is megjelentek, hogy dán marhát vásároljanak. A XVII. század elején még ismételt erőfeszítéseket tettek a magyarországi marhaszállítmányok folyamatos biztosítására; az 1620-as években pedig (Nürnberg, Augsburg, Ulm és más birodalmi városok) egymás után léptek fel panaszaikkal a „Landsverlegerische Viehcompagnia" ellen, amely megakadályozta őket abban, hogy — mint eddig „számlálhatatlan évek óta" tették - - Bécsben közvetlenül vásároljanak a magyar marhakereskedőktől (Sachs, Takáts). De ezek az évtizedek immár a dél-német városok fénykorának végét jelzik, ami népességszámuk, vásárlóerejük, húsfogyasztásuk csökkenését is hovatovább maga után vonta.24 Ilyen tényezők közrehatásának tulajdonítható, hogy a XVII. század második felét azután a magyar polgári-paraszti marhakereskedő-réteg elszegényedése, a nagybirtokosoknak az üzleti tevékenységtől való visszavonulása, a magyarországi marhakivitel lehanyatlása jellemezte. Ez nyilvánvalóan maga után vonta a nyugati külkereskedelem mérlegének kedvezőtlen alakulását is: a lengyelországihoz hasonló irányzat kibontakozását, — még ha ennek tényezői a két ország vonatkozásában persze nem is voltak teljesen azonosak. A lengyel tengeri gabonakiviteltől eltérően ugyanis a magyar marhaexport nem a kibontakozó modern típusú nemzetközi kereskedelem atlanti parti központja felé irányult, hanem döntőleg a dél-német városok felé, amelyek — az Észak-Itália és Dél-Németország közötti szárazföldi út lehanyatlásával — maguk is kárvallottjai 'lettek a nemzetközi kereskedelmi útvonalak XV XVII. századi áthelyeződésének. * i Fentebb két megállapítást tettünk. A modern világgazdaság kialakulásának első időszakában a tengerentúli gyarmatok még nem modern világpiaci értelemben, még nem a munkamegosztással összefüggő ú j típusú nemzetközi kereskedelem révén kapcsolódtak a nyugat-európai gazdasághoz, hanem főként mint a régi típusú távolsági kereskedelem fő árucikkeinek: a fűszerféléknek, és a rablás útján szerzett, ill. rabszolgamunkával kitermelt nemesfém-tömegeknek szállítói, — a pénztőke ún. eredeti felhalmozásának forrásai. A XV. század második felétől a XVII. század közepéig terjedő időszakban Közép-Kelet-Európa országai kapcsolódtak „modern" módon, a kifejlődő új típusú nemzetközi kereskedelem szálaival, a bontakozó nemzetközi munkamegosztás és világpiac jellegével az izmosodó nyugat-európai gazdasághoz, — mint tömegfogyasztást szolgáló élelmiszerek szállítói és tömegfogyasztást szolgáló iparcikkek felvevő piacai. Hadd fűzzünk most mindehhez, befejezésképpen, még egy harmadik megjegyzést. 24 A magyar marhahús egyik fő fogyasztója, Nürnberg városa 1449-ben 20 000, 1662-ben 40 00Ô, 1806-ban 25 000 lakost számlált (Kulischer).
