Századok – 1968
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A nemzetközi kereskedelmi útvonalak XV–XVII. századi áthelyeződésének kérdéséhez. 863
876 PACH ZSIGMOND PÁL távolsági kereskedelemből halmozódik fel, s amely, esetleg mégoly jelentős mennyisége ellenére, végső soron csak külsőséges eleme, „díszítménye" vagy éppen parazitája marad az európai gazdaságnak — ilyen volt, alapjait tekintve, a velencei tőkefelhalmozás jellege, s lényegében ezt folytatta, ú j körülmények jf^j között, a portugál és spanyol gyarmatosító hatalom —, attól a kereskedelmi Vj í tőkétől, л m ply ^'""d^gpspii^kjboíitakozó modeinlíyusú európai kcreskedelem* ] bői ere d, majda^yarmatijbixásokból táplálkozó . eredet i tőkefelhalmozással'' I megsokszoro zódva, az európai gazdaság átalakulásának feszítőerejévé válik. Csak a kereskedelmi tőke. p. ^modern" válfajának megjelenésével válik lehe-VK tövé, hogy általában a kereskedehmjőke — a kölcsöntőkével együtt a tőke ősrégi, „ özönvíz előtti formája" ( Marx )^ipar itőkévé (termelő tökévé) való átalakulásának folyamata meginduljon; hiszen eppen a modern típusú nemzetközi kereskedelem kibontakozása jelzi és ösztönzi azokat a — magában a termelésben végbemenő - folyamatokat : a mezőgazdasági és ipari árutermelés jelentős előrehaladását, a társadalmi munkamegosztás szélesedő fellépését, amelyek a pénztőke termelésbe való behatolásának a feltételeit megteremtik. Ezt az újabb lépést a holland gazdaság akkoriban még csak kis részben tette meg; ennek megvalósítása a hollandok új, a modern típusú európai nemzetközi kereskedelmet és gyarmati expanziót ugyancsak egyesítő vetélytársaira: az angolokra várt. 6. A nemzetközi kereskedelem átalakulásának jellegét, útvonalait és közvetítőit illetően mintegy két évszázad alatt lejátszódott változásoknak az előbbiekben nyújtott vázlatos áttekintése, úgy érezzük, feljogosít két megállapításra. Az egyik: a tengerentúli gyarma tok a XV. század végétől a XVII. század közepéig terjedő időszakban még nem modern világpiaci értelemben, még nem a munkamegosztással összefüggő mod^RY. típusú nem.?Mlrn?.i \РГРЯЬРГ1Р1РГП jpltpgénpl , kapcsolódtak a nyugat-európai gazdasághoz : utóbbi kapcsolatoknak legföljebb első ^ kezdetéi jelentkeztek, az amerikai gyarmatok viszonylatában. A .. u-' lj. :ла i_l .1 • ír A másik: a tárgyalt időszakban sokkal inkább Közép-Kelet-E urópa országai kapcsolódta k ^modsml' mó don, a kialakuló új típusú nemzetközi kereskedelem szálaival, áTBontakozó nemzetközi munkamegosztás és világpiac jellegével, az izmosodó nyugat-európai gazdasághoz, mint közfogyasztást szolgáló élelmiszerek szállítói és mint közfogyasztást szolgáló iparcikkek felvevő pia cai. Az első megállapításhoz, az előadottak után, csak néhány megjegyzést kell fűznünk. Az új világtengeri útvonalakon a XVI. század folyamán, mint láttuk, túlnyomó részben — rabló módszerekkel s az újonnan feltárt lelőhelyek rabszolgamunkával történt kiaknázása útján szerzett -4 nemesfémet, illetőleg a középkori távolsági kereskedelem fő árucikkeit: borsot és egyéb fűszerfajtákat hoztak be a gyarmatokról Európába. Ezt a „hagyományos" áruösszetételű ám megsokszorozódott mennyiségű importot az Újvilág új növényfajtáinak s egyéb mezőgazdasági termékeinek (dohány, kakaó, festék- és gyógyszerfélék, bőrök stb.) behozatala jóidéig még csak alárendelt jelleggel egészítette ki (Hamilton, Chaunu ). A nemesfémek és fűszerek mellett a harmadik nagy gyarmati kincs, a cukornád ugyan már a XVI. század első felében meghonosodott a spanyol- és
