Századok – 1968
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A nemzetközi kereskedelmi útvonalak XV–XVII. századi áthelyeződésének kérdéséhez. 863
874 PACH ZSIGMOND PÁL eltolódás és a régi típusú fűszerkereskedelem új (sőt legújabb) útvonalának kialakulása és birtoklása a hollandok által mindezek együttes hatása vezetett oda, hogy az Adriai-tenger lassacskán „álmos holtvíz" lett а XVII. század második felére (Parry). Mint látható, a holland vil ágkereskedelmi hege mónia kibontakozása jóval szervesebb, megalapozottabb, mint volt a spanyoloké—portugáloké. Nem véletlen tehát, hogy mig(Spanyolországban. Portug állá ban a világtenger i expanzió nem kapcsolódott össze a feudális gazdaság és a középkori társadalom tőkés irányú átalakulásával, sőt végső soron éppen annak megmerevedésé hez — egy, több vonatkozásban a kelet-európai kései feudalizmushoz hasonló, hosszan elhúzódó történelmi korszak beiktatódásához — vezetett, addig lNémetalföld gazd asági fejl ődése, európai keresk edelm i terjeszkedése a XVI. szazad folyamán megérlelte a polgári forradalomfunkcióját betöltő szabadságharc feltételeit; a feudális rend és idegen uralom nyűgéből kibontakozó Hollandia pedig a forradalom utáni időszakban ,,a XVII. század tőkés mintanemzetévé" (Marx) válik, s továbbfejleszti nemzetközi kereskedelmi tevékenységét mind európai viszonylatban, mind óceáni relációkban. szaka; fogva Antwerpenből flrrjsterdamba tevődött át. Amsterdam mindenekelőtt a f6_jjabonapiac Nyugat-Európa számára: a tőzsdéjén jegyzett gabonaárak befolyásolják az árszínvonalat Gdanskban, Hamburgban és Londonban éppúgy, mint Lisszabonban, Madridban, sőt Velencében is. Amsterdam felé irányult a baltikumi gab onaszállítrnánvok zöme: a balti országokból behozott gabona fedezte.Eszak^Németalföld fogyasztásának túlnyomó részét, nemcsak a városi lakosság körében, hanem a parasztság jelentős hányadánál is. Amsterdamból haladtak tovább a gabonahajók az Ibé rfelszigetre (1595-ben és 1598-ban a spanyol—portugál kikötőkben egyenként 400—500 holland hajót foglaltak le), ill. a Földközi-tenger medencéjébe (1593-ban a Livornóban kikötő gabonahajók zöme Amsterdamban rakta be áruját). Holland ügynökök jótermésű években Gdanskban s más balti kikötőkben olcsó áron nagy gabonatömegeket vásároltak fel; ezeket Amsterdamban halmozták fel — ahol egy 1603 évi adat szerint mindig vagy 700 000 quarter kenyérgabona volt tárolva a rendszeres évi kivitelre szánt mennyiségen kívül —, hogy rossz termés esetén magas áron exportálják az említett területek mellett Franciaországba és Angliába is (Slicker van Bath, Malowist, Braudel). Hasonlóan kiemelkedő szerepet vittek a hollandok az ugyancsak baltikumi kiindulási^fa- ( hajófa-, építőfa-), valamint a halkere gkedelemben ; egyben a halászatnak so val, hordóval, élgljniszerekkel való ellátásában, új halászterületek feltárásában és új halászati-megmunkálási módszerek kifejlesztésében, a végtermék piacravitelében az egész nyugat-európai partvonal mentén. A Baltikumhoz kapcsolódó kelrvt-ci) ropni területek gabonájának és az Északi-tengeri halászat termékeinek közvetítése a jiolla nd kereskedelmi f ölény egyik alapját kepezte^ " ' A másik: a nyugat-euró pai posztó és egyéb iparcikkek fo rgalmazása. Az önálló észak-németalföldi posztóipar (Amsterdam, Leyden) kifejlődéssévei; a XVII. század folyamán a holland ellenőrzés még inkább megerősödött a nemzetközi textilkereskedelemben. A kibontakozó holland—angol rivalizálás ellenére Németalföld posztóexportjának úgyszólván egészét holland keresíkedők viszik piacra; Anglia növekedő posztókivitelét pedig — amelyet az északi-balti-
