Századok – 1968
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A nemzetközi kereskedelmi útvonalak XV–XVII. századi áthelyeződésének kérdéséhez. 863
868 PACH ZSIGMOND PÁL és Brügge hanyatlásával, Antwerpen felemelkedésével — már а XV. század végén érezhető volt: ugyancsak azt tanúsítva, hogy a nemzetközi kereskedelem útvonalrendszerének módosulása nem a tengerentúli felfedezésekkel, hanem már azok előtt kezdetét vette, és az európai gazdaság belső fejló'désével, a nemzetközi kereskedelem jellegének változásával függött össze. Ha a hollandok a tömegáruk szállításának szakértőivé váltak, a velenceiek a „gazdag kereskedelem" specialistái voltak és maradtak, akiknek nemzetközi kereskedelmi hegemóniája a fűszerekhez, levantei cikkekhez, a középkori típusú távolsági kereskedelem domináló szerepéhez volt kötve. A vel encei kereskedelem hanyatlás a tehát nemcsak, ill. első sorban nem abból adódott, hogy a távol-keleti fűszerkereskedelemnek Afrika körülhajózása folytán új, közvetlen útja nyílt — tudjuk, a XVI. század egyes időszakaiban (így 1550— 1570 között), sőt a XVII. század elején a fűszerkereskedelem régi, Vörös-tengeri útvonala sem veszítette el versenyképességét, hanem időnként újabb prosperitást élvezett (Lane) - , hanem főként aljból, hogy a nemzetközi kereskedelem jellege, áruösszetétele módosult: a keleti fűszerekkel, fényűzési cikkekkel szemben az európai'gazdaság belső növekedéséből, interregionáli s типЬ-áruk javára, az új típusú forgalmi kapcsolatok javára. ' A nemzetközi kereskedelem jell eg ének, á rust г и Id ú rá já na к változása s a fő kereskedelmi útvonalak ebből következő eltolódása szükségképpen együtt járt a kereskedelem közvetítőinek megcserélődésével is: a nemzetközi kereskedelmi hegemónia az"1'észak-itáliai és i^ïlanza-kereskedôkrôl fokozatosan átszállt a •^'hollandokra, majd később az*ángolokra. Amikor a holland hajók (s mellettük még a Hanza és már az angolok is) a XVI. .század végén, kihasználva az észak-itáliai gab onakrízist, a gibraltári szoroson át b ehatoJjj^ zi^tcnger i kereskeçiele m be gabonát és egyéb árukat hoznak be, s innen levantei cikkeket és mediterrán termékeket visznek ki — , ez nemcsak a mediterrán kereskedelmi hajózás háttérbe szorulását jelzi— hiszen a XVI. század elején a Földközi-tenger és Németalföld közti tengeri kereskedelmet még szinte kizárólag velencei és genovai hajók bonyolították le -, hanem egyben az európai kereskedelem fő ütőerévé vált allan ti partmenti^fnrgalnrr] irnnyiMtnznçât is: míg korábban a mediterrán hajózás nyomult észak felé, az Atlantikumba, addig most az atlanti kereskedelem tör be dél felé, a Mediterráneumba. Az új típusú nemzetközi kereskedelem kibontakozásának, előretörésének — hiszen ez éppen az európai árutermelés, munkamegosztás fejlődéséből sarjadt — másik oldala a szélesebb rétegek fogyasztását szolgáló iparcikke k. mindenekelőtt a JJ osztó nemzetközi kereskedelmi szerepének növekedése a XV— XVI. század folyamán. A posztó ugyan, a levantei cikkek mellett, már korábban a középkori távolsági kereskedelemnek is fontos tárgya volt a kiemelkedő minőségű flandriai, valamint az észak-itáliai gyapjúszövetek már a XIII XIV. században eljutottak Közép-Kelet-Európa országaiba, így Magyarországra is —, de viszonylag kisebb mennyiségben drága áron, s elsősorban úri (és gazdag polgári) igények kielégítésére. A __vy У VT század folyamán azután a posztó nomzetkü zi f orgalma mcuwo Lsz orózodott: nagyobb tételekben szélesebb piacra, tömegesebb fogyasztásra irányult. A Flandriában kifejlődő ,,nouvelle draperie", 3.
