Századok – 1968
Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván 35
t AZ IPAIÎI FORRADALOM KERDÉSÉHEZ 65 öt nagyüzem állította elő az ország nyersvastermelésének 68%-át.10 2 A meglevő vas- és fémiparban tehát lényegében megtörténik az átállás, azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy ebben az iparágban egyáltalán nem azonos a helyzet az élelmezési iparral, melyben olyan szélességgel játszódik le az ipari forradalom, hogy az iparág a belső fogyasztás kielégítése mellett exportképessé válik. A vas- és fémiparban viszont rendkívül szűk bázison megy végbe a gépek térhódítása. Az egy főre eső nyersvastermelés 1882-ben alig haladja meg all kg-ot, holott Ausztriában és Németországban már egy évtizeddel előbb is 18, illetve 55 kg-ot tett ki, Angliában pedig már negyedszázaddal előbb is 132 kg-ot.103 Az iparban található további mintegy 12 ezer lóerő teljesítőképességű géppark rendkívül szétaprózódott, s legfeljebb azt tükrözte, hogy ezekben az ágazatokban is megjelenik a gép, de a termelést még nem forradalmasította. Az ipari forradalom a magyar ipar legtöbb ágában az 1880-as évek elejéig éppen csak megkezdődött már, de még nem bontakozott ki, nem játszódott le. Az ipar technikai forradalmasodásának széleskörű kibontakozására a XIX. század utolsó évtizedeiben, a századforduló körül került sor. 1884-től 11898-ig, az első legszélesebb körű ipari statisztikai felmérés idáig 63 869-ről 262 070 lóerőre, több mint négyszeresére emelkedik az ipar gépparkjának I teljesítőképessége. Most már valóban úgyszólván minden iparágban kialakul és vezető szerepre emelkedik a gépi termelés. Ezzel szoros összefüggésben ekkor jut túlsúlyra a nagyipar a kisiparral szemben az ipari termelésen belül. A századforduló idején az összes ipari termelésnek már 65 — 70%-át gépekkel dolgozó gyárak állítják elő. Az ipari forradalom keretében lejátszódó átalakulást azonban mindezzel korántsem tekinthetjük lezártnak. Nem lehet ugyanis figyelmen kívül hagyni, hogy a gépek térhódítása a századfordulóig eltelt időszakban csak rendkívül szűk bázison, kicsiny termelőképességű gyáriparban megy végbe, vagyis, hogy egyes ipari ágazatok a századfordulóig még mindig jórészt hiányoztak, vagy a belső fogyasztásnak csak kicsiny hányadát elégíthették ki. Az ország textilárufogyasztásának pl. mintegy 85%-át csupán import útján fedezhették. Rendkívül nagyarányú volt a behozatal a gépipar legtöbb ágában, a vegyészeti cikkek terén stb. is. Az ipar valóságos forradalmasodásáról ezért a meglevő szűk ágazatok gépesedése alapján nagyon egyoldalú lenne beszélni. Az ipari forradalom ezen alapvető folyamatának kiteljesedése Magyarországon csak a XX. század elején, a világháborúig eltelt időszak során játszódik le. 1898 és 1913 között, főként az 1906-tól kibontakozó konjunktúrahullám eredményeként a magyarországi gyáripar ugrásszerűen fejlődik. A gyárak száma 2747-ről 5521-re emelkedett, s az alkalmazott munkások száma 302 ezer főről 563 ezerre. A gyárakban az alkalmazott erőgépek teljesítménye 307 ezer lóerőről 930 ezer lóerőre, több mint háromszorosára ugrott. Az ipar gyors fejlődése természetesen még mindég nem jelentette azt, hogy az ipar vált volna a nemzetgazdaság fő szektorává, hogy a hazai ipar uralta volna az ipar akárcsak legdöntőbb ágazataiban is a belső piacot. Az iparcikk-behozatal ebben az időszakban is az import legjelentősebb tétele maradt, s pl. a leginkább elmaradott, bár a századelején leggyorsabban fej-102 Sándor Vilmos: Nagyipari fejlődés Magyarországon. Bpest. 1954. 103 Futó: i. m. 427. 1. 5 Századok 1968/1—2
