Századok – 1968
Történeti irodalom - Ciano; Galeazzo: Diario (Ism. L. Nagy Zsuzsa) 699
699 [TÖRTÉNETI IRODALOM QALEAZZO CIANO: DIA RIO. 1937-1938 (Boltgrs, Ed.: L. Cappelli. 1948. 333 1. Testimoni per la storia de „tempó nostro". Collana di memorie diari e docomenti) NAPLÓ. 1937-1938 (KORUNK TÖRTÉNETÉNEK TANÚI. NAPLÓK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK ÉS DOKUMENTUMOK GYŰJTEMÉNYE C. SOROZATBAN) Ciano naplója a két háború közötti történettel foglalkozók számára jól ismert és rendszeresen használt forrásmunka az olasz kül- és belpolitikára, annak magyar vonatkozásaira. A teljes napló 1937 — 1943 közötti feljegyzéseket tartalmaz. Mégis, sajátos módon, szinte kizárólag az 1939—1943 közötti kötet ismert, amely Olaszországban és másútt is számos kiadást ért meg. (A legutolsó olasz kiadás 1967-ben jelent meg.) E kötet Magyarországon is hozzáférhető, magyarul is publikálták. Az 1937—1938-as naplórész távolról sem ilyen ismert. Számos római könyvtár katalógusának áttekintése után (Biblioteca Centrale Nazionale, Biblioteca dell'Università, Biblioteca di Storia Contemporanea e Moderna) úgy tűnik, hogy ezt mindössze egyetlen alkalommal, 1948-ban publikálta L. Cappelli bolognai kiadó. Ennek következtében hozzáférni is nehezebb, s ezt a kötetet magyarra sein fordították le, sőt, a hazai könyvtárakban még olasz példánya sem található. Ezért indokoltnak látszik ismertetése, noha nem új kiadványról van szó. Az ismertetés természetesen csak jelezni tudja a kötetben előforduló fontosabb témákat, eseményeket, a magyar vonatkozásokat kissé részletezve, de ott sem térve ki minden megállapításra. Carlo Ciuccinak a kötethez írt előszava Ciano pályáját, karakterét festi meg és a napló jelentőségére hívja fel a figyelmet. A kiadó előszava a napló sorsát ismerteti, homályban hagyva azonban épp a legizgalmasabb kérdést, azt ti., hogyan jutott végül is a kézirat birtokába. Előadása szerint, amikor Edda Ciano-Mussolini elhagyta a pármai Ramiola klinikát és Svájcba szökött, férje naplójának csupán 1939 —1943-as részét tudta magával vinni. Az ezeket megelőző fejezeteket a klinika egy orvosának gondjaira bízta. Az SS, tudomást szerezvén erről, „halálos fenyegetéssel" a kézirat átadására kényszerítette az orvost. Hogy ezek után mi történt a kézirattal, azt sajnos, már nem mondja el a kiadó, csupán azt emeli ki, hogy 1947 előtt is, amikor a kézirat ténylegesen előkerült, tudtak létezéséről. Edda Ciano-Mussolini a kötethez írt néhány sorával, amelyet facsimilében is közölnek, tanúsítja, hogy a napló szövege eredeti és teljes. A kötet felhasználását, a megjegyzések értékelését nemcsak az könnyíti meg, hogy a szereplőkről jegyzetben rövid tájékoztatást ad a kiadó, hanem főként az, hogy negyedévenkénti fejezetekre osztva a kötetet, az egyes fejezetek elé rövid összefoglalókat iktat be (1 — 3 oldalnyi terjedelemben) azokról a nemzetközi eseményekről, amelyek az adott időszakban a legfontosabbak voltak Itália számára s amelyekre a naplófeljegyzések sokszor csak röviden, illetve az eseményt, tényt ismertnek tekintve utalnak. A napló első bejegyzése 1937. augusztus 22-éről kelt és a kötet az 1938. december 31-i naplóbejegyzéssel zárul. Az 1937-es óv anyaga mindössze 79 oldalt tesz ki. Ezt olyan problémák uralják, mint a spanyol polgárháború és abban Olaszország szerepe, érdeke; a mediterrán konferencia terve; az Etiópiára vonatkozó elképzelések, a japán —kínai konfliktus; Olaszország csatlakozása az antikomintern paktumhoz és kilépése a Népszövetségből. Olasz (és Német-) ország szerepe a spanyol polgárháborúban Franconak nyújtott katonai támogatása közismert. Ciano naplója nemcsak e segítség és beavatkozás egyes tényeit rögzíti (katonák, fegyverzet stb. küldése), hanem feltárja, hogy Olaszországnak milyen fontos volt Franco győzelme a saját presztízse miatt, hogy éppen ezért mind Mussolini, mind Ciano milyen nagy aggodalommal követték nyomon a polgárháború erőviszonyainak alakulását, s hogy hosszú ideig egyáltalán nem voltak bizonyosak Franco győzelmében. Jelentős aggályaik voltak a tekintetben is, vajon Anglia eltűri-e minden megtorlás nélkül az olasz beavatkozást, tartottak az általános európai visszhangtól és a Népszövetségtől is. A Ciano által „átkozott háborúnak" (dannata guerra) nevezett spanyol probléma rendezésére, épp kimenetelének bizonytalansága, Franco pozíciójának
