Századok – 1968
Történeti irodalom - Gavrilović; Slavko: Srem u revoljuciji 1848–1849 (Ism. Nikola Gacesa) 694
694 [TÖRTÉNETI IRODALOM Aurel Loghin a romániai dolgozó tömegek 1921 — 1922 közötti helyzetét elemzi-A kapitalizmus újabb stabilizációja, főként az elmaradott technikai színvonal mellett bevezetett termelékenységfokozó módszerek, a polgári demokratikus vívmányok megszüntetése következtében a városi munkásság életkörülményei s a legcsekélyebb parasztvédelmi intézkedések mellőzésével végrehajtott földreform után a falusi tömegek életviszonyai határozottan megromlottak. A kistisztviselőket elsősorban az árváltozások, a szinekúrák elszaporodása sújtotta. A szerző a szociográfiai jellegű leírás mellett röviden kitér a sztrájkmozgalmak kérdésére is. E. Bold és I. Agrigoroaie : „Román —német kapcsolatok az 1929 —1933-as gazdasági válság végén" c. cikkben az 1928. november 10-én megkötött román — német pénzügyi megállapodás (a háború utáni vitás kérdések rendezéséről) utáni kereskedelmi kapcsolatokkal foglalkozik. A román export számára Németország kedvező felvevő piacnak bizonyult; a nácik hatalomrajutása után pedig egyes termékeket 20 —30%-kal a világpiaci ár fölött vásárolt, s a kereskedelmi kapcsolatokat nem befolyásolta az sem, hogy Románia a kisantant tagja volt. Ezzel egyidőben természetesen megnövekedett a Romániába irányuló német tőkekivitel is. D. Botescu, M. Morärasu, I. Hagiu a iasii vasúti igazgatóság munkásainak 1940 — 1943 közötti antifasiszta küzdelmével foglalkoznak levéltári források alapján. D. Rusu az 1857 júliusi moldvai ad-hoe diván összehívását megelőző választások időszakát vizsgálja. A párizsi békeszerződés értelmében a fejedelemségek egyesítését eldönteni hivatott diván összehívása előtt, a hatósági terror miatt, az unionisták bojkottálták a szavazásokat. A szeparatisták győzelmével végződő választást az unionisták közbenjárására a nagyhatalmak semmisnek nyilvánították. V. Gristian Voltaire-nek a gyarmatosításról vallott nézeteit elemzi. N. Baran és Al. Andronic a Iasi közelében fekvő Tomesti községben végzett régészeti feltárások feudális korra vonatkozó leleteit ismerteti. Végül recenziót olvashatunk többek között Rejzov : L'Historiographie romantique française (1815—1830), Gilbert Badia: Histoire de l'Allemagne Contemporaine, valamint A görög művészet világa e. munkákról. , SZÁSZ ZOLTÁN SLAVKO GAVRILOVIC: S REM U REVOLUCIJI 1848-1849 (Beograd, 1963) A SZERËMSÉG AZ 1848-1849. ÉVI FORRADALOMBAN Gavrilovic könyve az első teljes monográfia az 1848 — 1849-es szerémségi forradalmi mozgalmakról. A Habsburg-monarchia és Magyarország 1790—1848 közötti fejlődésének rövid áttekintése után a vajdasági történetírásban először részletesen jellemzi a Szerémség társadalmi és politikai viszonyait II. József halálától a forradalomig. Leváltári és statisztikai adatok alapján sikeresen mutatja be a kor történelmének jelentős tényezőit, a gazdasági haladást jelző földművelés, állattenyésztés, selyemipar és kereskedelem fejlődését, a kibontakozó osztályellentóteket. Ez a kapitalista fejlődés, a társadalmi differenciálódás az alapja annak a liberálisok vezette illír és szerb vajdasági mozgalomnak, amely legfőbb politikai hajtóereje lesz az 1848-as forradalmi megmozdulásoknak. Az ausztriai, magyarországi és horvátországi események rendkívül összetett társadalmi és politikai forrongást idéztek elő a szerémségi falvakban és városokban. Gavrilovic elvi értékelését adja a különböző politikai irányzatoknak, hangsúlyozza az illir-narodnvikok konzervativizmusát a szerb-vajdasági mozgalommal, különösen az agrárforradalom megvalósítására törekvő ún. parasztirányzattal szemben. E fejtegetéseket jól támasztják alá a parasztság és polgárság követeléseinek, akcióinak tényei (földfoglalás, helyi vezetők elűzése, támadás a kolostorokkal szemben stb.), melyek végighúzódnak a forradalom egész menetén, s melyeket a magyar kormány, illetve Jelacic, majd a Főbizottság igyekezett elfojtani. A meginduló forradalom egyik jelentékeny mozzanata a szerémségi határőrvidék megmozdulása. A Határőrvidék, és ezáltal az itteni események fontosságát az adja, hogy mind a forradalmi, mind a reakciós erők innen akarták meríteni katonai utánpótlásukat, S noha. a megmozdulás alapja kétségtelen a helyi nemzetiségi és belső társadalmi elégedetlenség, hatósugara kiterjed a szerbiai eseményekre is, befolyásolja azokat. A létrehívott Főbizottság, mely ebben az időszakban a forradalom tényleges szerve volt, harcolt a feudális katonai, bürokrata nemesi vármegye, az osztrák „Generalkommando" ellen.
