Századok – 1968
Történeti irodalom - Historyka. Studia metodologiczna. Tom. I (Ism. Niederhauser Emil) 689
692 [TÖRTÉNETI IRODALOM elemző tudomány legyen, a változások mélyebb okait nem kell kutatni. Ezzel persze leszűkítette a történelmet. Helena Madurowicz-Urbaúska : A strukturára és a strukturalizmusra vonatkozólag az újabb francia irodalomban fellépő nézetek margójára címen (93— 116. 1.) utal a fogalmi bizonytalanságra: strukturalizmuson az ilyen módszert alkalmazó iskolákat szokták érteni, de olykor a strukturális gondolkodást magát is. A biológiából átvett szemléleti mód ellentétben áll a genetikus magyarázási elvvel. Maga a struktúra is kettős jelentésű, jelenthet ténylegesen meglevő szerves egységet, vagy absztrakt matematikai szervezetet, tehát empirikus vagy absztrakt fogalom. C. Lévi-Strauss a struktúrát azonosnak tekinti a modell-lel, tehát a struktúrát nem szabad összetéveszteni a konkrét társadalmi viszonyokkal. A struktúra létezésének négy feltétele: ha az egyik elem változása maga után vonja a többi elem változását is, ha a struktúra paraméterei szeriálisan változnak, ha előrelátható a modell reagálása egyes elemek megváltozása esetén, s ha a modell meg•magyarázza a megfigyelt jelenségek egészét. A tények alapján előbb meg kell szerkeszteni a modellt, s ezután ezzel a modell-lel kell kísérletezni. Ennek a felfogásnak az ellenfele G. Gurvitch. Az ő felfogása szerint a struktúra reális fenomén, nem megismerési eszköz. Magát realistának mondja, realizmusát pedig dialektikusnak ós pluralistának. A közgazdaságtanban is használatos a fogalom, itt a konkrét kutatás és az elméleti elemzés közti híd szerepét tölti be. A statikus és dinamikus struktúra ellentéte jelenti itt a problémát. A szociológia és a közgazdaságtan területéről került át a struktúra fogalma a törtönettudományba. Minthogy más társadalomtudományok képviselői még a száz évvel korábbi állapotok szerint ítélik meg és marasztalják el elmaradottként a történelmet, módszereik és a náluk folyó viták a történészek körében inkább ellenérzést váltottak ki. Viszont éppen a marxista francia történészek körében kelt a strukturális elemzés figyelmet, különösen a struktúra-fogalom dinamizálása, a diakrónikus elemzés. F. Braudel a történettudományt a szociológiához közelíti, a struktúra nála egyenlő a modell-lel, a strukturális vizsgálódást hosszú időszakok vonatkozásában tartja szükségesnek. Ch. Morazé a structure temporelle fogalmával voltaképpen kísérletet tesz a folyamat struktúrájának a megszerkesztésére. A marxista P. Vilar szerint a struktúrákat mozgásukban kell vizsgálni, s mert elérhetetlen eszmény, hogy kellő számú időmetszettel rendelkezzünk, meg kell figyelni a jelenségek időbeli változását, a társadalmi mozgalmakat pedig leíró módon vizsgálni. H. Lefèbvre viszont ellenzi a strukturalizmust. Sokan vannak, akik nem látnak lehetőséget a strukturális és genetikai elemzés egyeztetésére. Újabban felvetődött az időstruktúrák fogalma is, ennek kifejtése azonban külön tanulmányt igényelne. ,,A történész műhelyéből" c. rovatban Maciéj Kozminski : A soknemzetiségű társadalmakra jellemző korrelációk mérésének bizonyos lehetőségeiről (117 — 121. 1.) az 1900. és 1910. évi magyar statisztika adatainak számszerű vizsgálata során kapott eredményeit összegezi: a 0 — 1 közti skálán számította ki 16-féle összefüggés korrelációs arányát, s ezt a korrelációk nagyságrendje szerint foglalta táblázatba, a legkisebb a korreláció (0,179) a magyar nyelvnek a nem-magyarok körében való ismerete és a Magyarországon vagy Horvát-Szlavonországban való lakás közt, a legnagyobb (0,898) a magyar és a horvát nyelv használata a Magyarországon ós/vagy Horvát-Szlavonországban való lakás közt. A vita-rovatban Józef Dutkiewicz : Gondolatok a történelmi ismeretterjesztés általános feladatairól (123 — 131. 1.) megállapítja, hogy az ismeretterjesztés tekintetében eddig általában csak a módszer kérdésein vitatkoztak, de nem azon, mi legyen az ismeretterjesztés tartalma. Tartalmilag a felszabadulás óta sok új téma jelentkezett: az osztályharc, a lengyel — orosz kapcsolatok új értelmezése, a lengyel —német viszony, elfelejtett személyiségek tárgyalása. Különösen 1946 — 48 és a lengyel államiság ezredévének megünneplése kapcsán volt élénk az ismeretterjesztő munka, közben azonban erősen sematikus jellegű volt, holott a történettudományra ez, rövid időszaktól eltekintve, nem áll. A marxizmus győzelme óta nem az emocionális, hanem a racionális meggyőzés volt a cél. Ma már önálló tudományos népszerű munkák jelennek meg, a kutatók saját eredményeiket adják közzé ilyen formában. A fontos történeti események népszerű bemutatásában már komoly eredmények születtek, a mindennapi élet, a munkás hétköznapok ábrázolásában azonban a nyugati történetírás előbbre van. Sok munka hibája, hogy nehézkes stílusú. Az optimista és pesszimista szemlélet vitája állandó. Dutkiewicz nem helyesli az optimista szemléletet, amely el akarja hallgatni a negatív jelenségeket. Nincs kétféle igazság, egy, amely a szakemberek számára hozzáférhető, és egy másik a szélesebb közönség számára. A legújabb kor eseményeivel kapcsolatban számításba kell venni, milyen kép alakult ki ezekről a még élő kortársakban, akik általában csak részletek alapján ítélnek, nem látják a mélyebb összefüggéseket. Fontosnak tartja, hogy a népszerűsítő irodalom is utaljon arra: még nincs minden kérdés megoldva. A népszerűsítés legyen a
