Századok – 1968
Történeti irodalom - Historyka. Studia metodologiczna. Tom. I (Ism. Niederhauser Emil) 689
689 [TÖRTÉNETI IRODALOM HISTORYKA. STUDIA METODOLOGICZNE. ТОМ I. (Warszawa, Panstwowe Wydawnictwo Naukowe. 1967. 161, 2 1.) HISTORICA. MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK Az utóbbi években egyre fokozódik az érdeklődés a történettudomány elméleti és módszertani kérdései iránt, a marxista és a polgári történetírásban egyaránt. Olvasóink a külföldi folyóiratszemlében kísérhetik pl. figyelemmel, milyen eredményeket mutat fel a szovjet történettudomány ezen a területen, s a még megoldásra váró feladatoknak milyen széles körét szokta egy-egy módszertani eikk felvetni. A lengyel történettudomány, amelynek igen régi és jó hagyományai vannak ezen a téren is, elég hamar és érzékenyen reagált erre a világszerte megnyilvánuló érdeklődésre. Már 1963 őszén megalakították a Lengyel Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetén belül a módszertani bizottságot, Celina Bobinska professzor vezetésével, s a bizottság tagjai a lengyel történettudomány legnevesebb, nemzetközi viszonylatban is ismert képviselői. A bizottság munkájából született meg az itt ismertetésre kerülő módszertani cikkgyűjtemény, ugyancsak Celina Bobinska főszerkesztése alatt, a szerkesztőbizottság tagjai Juliusz Bardach, Aleksander Gieysztor, Witold Kula, Boguslaw Lesnodorski, Janusz Tazbir és Janusz Èarnowski. Mint a rövid szerkesztőségi bevezető mondja, a módszertani és elméleti kutatások fórumát kívánja az Intézet ezzel a kiadvánnyal megteremteni. A kötet — folyóiratokhoz hasonló szerkezettel — több rovatban közli mondanivalóit. Az első a „Kérdések" c. rovat, amely láthatólag a megoldatlan vagy vitás kérdéseket veti fel. Henryk Katz : A társadalmi mozgalmak — definíciós kísérlet (5 — 29. 1.) néhány szociológus megfogalmazásának bírálatából indul ki. Rudolf Heberle definíciója inkább a társadalmi csoportra, mint a társadalmi mozgalmakra vonatkozik, C. W. King megfogalmazása túlságosan általános, H. Blumeró pedig homályos. Katz maga nem ad új definíciót, csak kifejti, milyen elemeket kellene egy ilyen meghatározásnak tartalmaznia. Az első követelmény, hogy a társadalmi mozgalom meglehetősen nagy számú embert egyesítsen, különben nem hathat ki a történelem menetére. Ezért nem tartja pl. társadalmi mozgalomnak a blanquisták fellépését az 1830-as években, sem Jacques Doriot híveinek mozgalmát egy évszázaddal később, mert túl kevés volt mindkettőben a résztvevők száma, nem befolyásolták az eseményeket (ill. Doriot-ék később csak mint a német megszálló hatalom segítőtársai jutottak befolyáshoz). Ha a társadalmi mozgalom résztvevőinek a száma lényegesen megfogyatkozik, ez megváltoztatja a mozgalom jellegét is, a példa erre a chartizmus 1848 után. Á másik alapkövetelmény a hosszabb időtartam, ezért nem tartja társadalmi mozgalomnak pl. az 1780-as londoni katolikus-ellenes pogromot, amely mindössze két hétig tartott, vagy a cári Oroszország antiszemita pogromjait. Ha ez a két elem hiányzik, a mozgalom céljai sem lehetnek komolyak. A terület bizonyos minimumára is szükség van, ahol a mozgalom lezajlik. Egy falu, vagy egy gyár még nem elegendő, az ilyen keretek közt lezajló mozgalmakat (ha nem kapcsolódnak valamilyen nagyobb mozgalomhoz) partikuláris mozgalmaknak nevezi. A társadalmi elit sem csinálhat önmaga mozgalmat, bár jelentős befolyást gyakorolhat rá. Ugyancsak nem alkothatnak mozgalmat a társadalmi periféria tagjai sem (a lumpenproletariátus stb.), bár olykor egyes mozgalmakban ők képviselhetik az ütőerőt. A mozgalom hordozója tehát a tömeg: a lakosság nem kiváltságos része, vagy legfeljebb viszonylag kiváltságos része (attj ilyen pl. a kispolgárság a proletariátushoz viszonyítva) : a tiers état, a francia forradalom viszonylatában. Ez a tömeg harcolhat bizonyos jogok megszerzéséért, de harcolhat bizonyos meglevő jogok vagy érdekek megvédéséért (a nacionalista vagy faji mozgalmakban). Ezen a tömegen belül is van általában vezető szerepet játszó, társadalmi tekintéllyel rendelkező szűkebb csoport, ennek tagjait paraelitáris elemeknek nevezi. Az elitből is kerülhetnek közéjük egyes egyének, s a paraelitáris csoport egészében is tarthat fenn kapcsolatokat a társadalmi elittel. A negyedik szükséges elem, hogy a mozgalom tagjai közt bizonyos kapcsolatok vagy a kapcsolatok egész rendszere álljon fenn, vagy legalább is legyen egységes vezetés, amely állhat egy emberből is (pl. Garibaldi), vagy lehet akár kitalált, nem létező egyéniség (Ludd tábornok az angol gépromboló mozgalmakban). A mozgalom során a vezetés és program lényeges változáson mehet át, ahogy ezt pl. a kubai forradalom mutatja. Az ötödik kritérium, hogy legyenek bizonyos közös célok, vagy legalább is egy közös cél. Nem kell, hogy ezt a célt mindenki egyformán értelmezze, de lényeges, hogy meghaladja az egyén érdekeit. Ezért nem tekinthető társadalmi mozgalomnak pl. az aranyásók kirajzása a múlt században, hiszen itt az egyéni célok megvalósulása szemben áll a tömeggel, nem valamennyi aranyásó akar aranyat-találni, hanem mindegyik külön-18 Századok 1968/3—4
