Századok – 1968
Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván 35
AZ IPAIÎI FORRADALOM KERDÉSÉHEZ 61 hanem a kontinens nyugati országaiban is az állami beavatkozás különböző megnyilvánulásai tűnnek szemünkbe. Ennek egyik leghíresebb példája a francia útrendszer állami kiépítése és különösen a merkantilista gazdaságpolitika intézkedései, a protekcionista védekezés biztosítása. Hasonló intézkedésekkel, főként Mária Terézia idejétől kezdve, a Habsburg-Monarchiában is találkozunk már. Éppen ezen korai és erőteljes állami beavatkozás egyengette többek között a talajt Angliában és Nyugat-Európában az iparosodás kibontakozása előtt, s tette szükségtelenné a beavatkozás direkt formáit. Kelet-Délkelet-Európában tehát nem azt tekinthetjük sajátosnak, hogy az állam beavatkozva a gazdaságba az iparosítás hajtóerejévé válik, hanem talán inkább azt, hogy e beavatkozás nem annyira az iparosítás előfeltételeinek munkálását szolgálta, az iparosítás szempontjából nem közvetett volt, hanem magának az iparnak fellendítését célozta, s a kedvezőtlen fejlődési feltételek közepette a legdirektebb iparfejlesztési, támogatási lépésekre volt szükség. Ezek után tehát úgy fogalmazhatjuk meg a kérdést, hogy vajon azon időbeni és formai eltéréseken túl az állam beavatkozása talán méreteiben lenne oly jelentős a kontinens keleti felén, hogy indokolt lehetne e terület iparosodása legsajátosabb jegyének tekinteni. Miiven méretű volt tehát az állam iparosító tevékenysége? Az állam sajátosnak ítélt szerepe különösen két vonatkozásban emelkedik ki a XIX—XX. század fordulója körüli Kelet-Délkelet-Európában. Az állami eszközökkel folytatott vasútépítésben, illetve a magántársaságoknak nyújtott kamatgaranciában, továbbá az ipari vállalkozásoknak biztosított szubvenciókban és más, ún. ipartámogató törvényekben biztosított kedvezményekben. Ami a vasútépítést illeti, elsősorban Oroszországban kétségkívül számos vonalat építettek állami pénzen, de a térség legtöbb országában csak a kamatgarancia fizetésével vett részt az állam a vasútépítésekben, ami nem jelentéktelen hatást gyakorolt ugyan az infrastruktúra kiépítésére, de nem elsősorban közvetlen jelentősége domborodott ki, hanem inkább az a vonzerő, melyet a külföldi vállalkozókra gyakorolt, befektetésekre ösztönözve őket. A Gerschenkron által különösen kiemelt, s kétségkívül sajátos eszköz az állam által hozott ipartámogató törvények keretében nyújtott támogatás. E jellegzetes ipartámogató intézkedésekre a legtöbb kelet-délkelet-európai országban sor került. Ismeretes, hogy Magyarországon 1881-ben látott napvilágot az első ilyen jellegű törvény, majd 1890-ben, 1899-ben és 1907-ben. Az újonnan meghonosított iparágak üzemeinek nyújtott ingyenes telephely, adókedvezmény, tarifakedvezmény és egyéb támogatás volt hivatott elősegíteni az iparosodást. A későbbi törvények már azt is lehetővé tették, hogy az állam szubvenciókat folyósítson gyáraknak és részvényeket vásárolhasson, ezzel is hozzájárulva az ipar tőkeellátásához. E jelenséget a gazdaságtörténeti irodalom már leírta, értékelte.92 Az ismert mozzanatokhoz csak egyetlen további adalékkal szolgálhatunk. Számítással, amellyel megkíséreljük meghatározni e juttatások mennyiségi arányait az iparba invesztált tőkék egész mennyiségéhez, valamint a termelés értékéhez. 1900 és 1914 között, az állami ipartámogatás csúcspontját jelentő években 4,7 millió korona szubvenciót juttattak a gyáriparnak. M-ivel ugyanezen években csak a részvénytársasági iparvállalatokba fektetett tőke 800 millió koronával emel-92 jSándor Vilmos: Nagyipari fejlődésünk 1867—1900; Berend T. Iván—Bánki György: Magyarország gyáripara 1900—1914. Bpest. 1955.
