Századok – 1968
A történelemoktatás kérdései - Eperjessy Géza: A franciaországi történelemtanításról. 656
658 EPERJESSY GÉZA veit földdel adják és veszik. Uruk olykor valamilyen állatért cseréli ki őket... A jobbágyok javítják a kastély falait, ássák az árkokat, művelik a földesúr földjét. Az úr kigúnyolja jobbágyát »Együgyű Jakabnak« nevezve." A lecke végén az alábbi összefoglalás következik: ,,lj Megtörtént, hogy a parasztok éhen haltak. 2) A jobbágyokat az általuk művelt földdel együtt adhatták és vehették." A „Jakabok lázadásával" később egy külön lecke foglalkozik: Az angol és francia csapatok egyaránt gyötrik őket. Noha az éhhalál szélén vannak, tőlük kérnek pénzt a háború folytatására. Végül az urak kegyetlenül lemészárolják a rosszul felfegyverzett felkelőket. A könyv nemcsak a középkori parasztok iránt igyekszik rokonszenvet kelteni, hanem pl. Szent Lajos, az „igazságos, kegyes és bátor király" iránt is, aki „a betegek és vakok gondját viselte". Kiemeli Dugesclin szerepét és Jeanne d'Arcét, „történelmünk legragyogóbb nőalakjáét"; majd Palassyt, az egyszerű fazekas mestert, aki felfedezte a zománcfestós titkát; IV. Henriket, a „jó királyt", aki támogatta és védelmezte a parasztokat, Richelieut, a nagy minisztert, nem is szólva Colbert-ről és főként XIV. Lajosról, valamint legnagyobb tábornokáról, Turenne-ről és Vaubanról, a kiváló mérnökről. Az Indiában hódító Dupleix és a Kanadát védelmező Montcalm „pozitív" szerepét is hangsúlyozza. A francia történelem legkiemelkedőbb eseményeként bemutatott francia forradalom előzményei között megemlíti, hogy „XVI. Lajos idején Franciaország Európa vezető állama, de a szegény nép éhen halt. Uralkodása utolsó éveiben a koldusok be akartak hatolni a Versailles-i palota parkjába: Kenyeret, kenyeret —- kiáltással." A forradalmi háborúk idején külön leckében foglalkozik Hoche-sal és Marceauval, „a 25 éves tábornokokkal", majd Bara-val, kiemelve, hogy „még a gyermekek is, mint pl. Bara, életüket adták a hazáért és a szabadságért". Az arcképcsarnok talán legnagyobb alakja I. Napoléon. De kiemelkedő szerep jut pl. az ostromlott Párizst léghajón elhagyó és 3 hadsereget szervező Gambettának, továbbá Jules Ferry-nek és az általa megreformált francia iskolaügynek; Pasteurnek, de még olyan „két nagy franciának", mint pl. a Kongót és Marokkót gyarmatosító Brazzanak és Lyautey-nek is. A „nagy franciák" soraiba tartoznak azok a maquisardok is, akik a megszállás alatt a hazáért harcoltak, és az 1944 augusztusában barikádokat emelő párizsiak, valamint a fővárost felszabadító Leclerc tábornok. Módszertani szempontból talán a legkiérleltebb az a 13 kiadást megért tankönyv,7 amely különösen a történelmi fogalmak kialakítására helyez nagy súlyt, s ötletes rajzos és manuális feladatokat is tartalmaz. A szemlélete azonban konzervatívabb, mint a fentebb részletesen ismertetetté. A Jacquerie-t pl. nem említi, s XVI. Lajossal kapcsolatban azt emeli ki, hogy „boldoggá kellett volna tennie Franciaországot. De nem volt elég okos. Nem tudott ellenállni felesége, Marie Antoinette rossz tanácsainak sem." Az első fokon különféle történelmi játékokkal," pl. „évszám-lottóval", kivágó- és összerakó játékkal, történelmi személyeket és műemlékeket ábrázoló képek felismertetésével, ezenkívül érdekfeszítő történelmi elbeszélésekkel stb. igyekeznek a gyermekek történelmi ismereteit életkori sajátosságaiknak megfelelően megalapozni. Úgy tűnik, hogy a következő fokon kevésbé számolnak ezekkel az adottságokkal. Ugyanazon 3 említett szakfelügyelő a cours moyen számára írt tankönyvének nívója* inkább a mi 7. osztályos reformtankönyvünkéhez hasonlítható. Egy-egy lecke — igaz sok képpel, vázlattal, rajzzal és a mi általános iskolai történelmi olvasókönyveinkben található szövegekhez hasonló olvasmányokkal — általában 4 — 5 oldalas. Bármennyire is korszerű azonban a pedagógiai apparátus, a rendelkezésre álló heti fél óra alatt 9-10 éves gyermekekkel aligha lehetséges az egyes tankönyvi fejezetekbe sűrített teljes anyagot kielégítően feldolgozni. Nem is szólva a különben igen ötletes gyakorlatokról és helytörténeti vonatkozású feladatokról, amelyeket valamiképpen ugyancsak meg kell az órán beszélni. Még problematikusabbnak tekinthetjük, hogy a tankönyvírók különbséget tesznek a falusi és városi iskolák, ill. a később középiskolában továbbtanulók és a gyakorlati pályára készülők között. Az egyik tankönyv címlapján is feltünteti pl., hogy azt a cours moyen, ill. a középiskola megfelelő osztályainak szánták.10 A többször említett 3 szerző pedig a falusi iskolák számára készített egy „mértéktartóbb" könyvet is.11 A tantervvel kapcsolatban fentebb már céloztunk a 2. és 3. kör közötti átfedésre. így nem véletlen, hogy az előbbi szerzőknek az utolsó évfolyam számára írt könyve'2 csaknem 7 Histoire de France. Cours élémentaire 1"- 2e années. Paris 1962. s Pl. Jeux d'histoire pour les activitées dirigées au cours élémentaire, é. п., valószínűleg 1961-ből. 8 David-Ferré-Poitevin: Histoire. Les grandes faits de la vie des Français, é. п., valószínűleg 1966-ból. Histoire de France. Plandé: M.et L. Dechappe. Cours moyen lr e - et 2e années; Classes 8 et 7 des lycées, é. п., valószínűleg 1964-ből. 11 David-Ferré-Poitevin: Histoire. Cours moyen. Fernand Nathan, é. п., valószínűleg 19'iO-ból. 1! Davùl- Ferré-Poitevin : Histoire. Classe de fin d'étude. Fernand Nathan. I960.
