Századok – 1968

A Történelmi Társulat és a Századok múltjából - Bokes; František: Szlovák témák és szlovák munkatársak jelentkezése a Századok hasábjain (1867–1918) 649–648-649

654 FRANTISEK BOKES íiyos munkásságát. (A nekrológ külön felhívta az olvasók figyelmét Krizkónak Pesthy Frigyessel folytatott levelezésére, amely a Magyar Nemzeti Múzeumban van elhelyezve.) A Századok kiemelkedő munkatársa a XIX. század alkonyán a szarvasi gimnázium és a pozsonyi teológia tanítványa, a pozsonyi jogakadémia történelem-filológia szakának valamint a lipcsei egyetem folizófiai fakultásának hallgatója, dr. Kvacsala János (Ján Kvacala) (1862—1934). Kvacsala az alföldi Péterin született és már főiskolai tanulmányainak során J. A. Komensky életének és művének, valamint a német janzenisták történetének szenvedélyes kutatója. Alaposan elmélyült az egykorú német történelmi és filozófiai irodalomba. Még a XIX. század 80-as éveiben, amikor a pozsonyi evangélikus líceumban fiatal tanárként működött, szoros kapcsolatot teremtett Szilágyi Sándorral, a Századok szerkesztőjével, a Magyar Történelmi Társulat titkárával. A Századokban 1889-ben megjelent első tanulmánya (XXIII. évf. 745 — 766. 1.) a XVII. század második felében élő Ján Drábik vallási fantasztáról szólt. Két évvel később (XXV. évf. 1891. 65—68. 1.) terjedelmes recenziót készített „Adalékok a tót nyelv történetéhez" címen, amelyben kritikának vetette alá Czambel Samu „Adalékok a szlovák nyelv történetéhez" (Budapest, 1887) című munkáját. Hiányolta, hogy Czambel nem reagált Hunfalvy Pál állításaira a szlovákoknak a magyarok bejöveteléig Magyarország területén való letelepedési időszakára vonatkozóan. Kvacsala ezenkívül arra is rámutatott, hogy Czambel, mint nyelvész, nem is tudta megalapozottan kimutatni, mennyire alaptalan Hunfalvynak az az állítása, hogy a magyarok a szlávok előtt érkeztek a Kárpátmedencébe. Kvacsala rövid, de találó kritikai adalékában néhány olyan történelmi tényt hoz fel, amelyek a cseh nyelv szlovákiai érvényesülésével állnak kapcsolatban. Utal különösen cseh zsoldosok érkezésére, akiket Csák Máté hívott Szlovákiába; a prágai Károly egyetem hatására, a huszita mozgalom és a reformáció jelentőségére. Meglepő azután az az állítása, hogy csak A. Bernolák nyelvészeti rendszabályai a XVIII. század végén szorították vissza a cseh nyelv hatását Szlovákiában, legalább is a katolikus értelmiség soraiból, holott a cseh nyelv használata sem azelőtt, sem azután nem zavarta meg lényegesebben a szlovákok etnikai különállóságának a tudatát és politikai hovatartozását. Czambel megállapításaihoz Kvacsala hozzáfűzi, hogy ami a cseh nyelv szlovákiai elterjedését illeti, ez a tény ugyan igaz, de csak nyelvészeti, nyelvtörténeti, nem pedig általános történeti jellegű tényről van szó. Kvacsala végül sajnálkozását fejezi ki afölött, hogy Czambel nem foglalt el olyan egyértelműen világos álláspontot Hunfalvy munkájával kapcsolatban a szlovákok vonatkozásában, amint azt tőle jogosan elvárták volna. Kvacsala megállapításai Czambel könyvének margójára rövidrefogottságuk ellenére is — figyelemreméltóak. A Századok XXV. évfolyamában Kvacsala megjelentette még J. H. Bisterfeldről írott tanulmányát (1891. 447 — 448. 1.), valamint Zoványi Jenő: A Coccejanismus története című könyvéről írt igen kitűnő recenzióját (1891. 238 -240. 1.), továbbá néhány hírt a berlini Komensky Társaság megalakulásáról (1891. 420 — 421., 767 — 768. 1.). Kvacsala kritikájára Zoványi csakhamar válaszolt, úgyhogy a két kutató között a nézetek sokoldalú kicserélésére és eleven vitára került sor. Kvacsala külföldi tanulmányait és útjait nemcsak a komenológiai kutatásnak szenteli, amelyek egyébként tudományos érdeklődésének gerincét alkották és nagy nemzetközi érdeklődést váltottak ki, hanem kisebb, Magyarország történetét érintő cikkek megírására is. Ilyen például „Az angol —magyar érintkezések tör-