Századok – 1968
Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván 35
AZ IPAIÎI FORRADALOM KERDÉSÉHEZ 59 gyarmati jellegű tőkebefektetések jegyeit, korántsem mozdítva ki ezen országok gazdaságát korábbi elmaradottságából, preindusztriális szintjéről.90 A Balkán-országok esetében tehát nem figyelhetjük meg a külföldi tőkebefektetések Kelet-Európára jellemző azon hatását, hogy a tőke-import a gazdaság mobilitását jelentősen fokozza, s ez a belső tőkeképződés felgyorsulására vezetve a gazdaság finanszírozásában a XX. század elején már a külföldi tőkénél nagyobb szerepet biztosít a belső forrásoknak. A fennálló lényeges különbségek ellenére a kelet- és délkelet-európai térség egészére meghatározó szerepet játszottak a külföldi tőke befektetései, melyek a térség országainak egy részében közvetlenül befolyásolták az ipari forradalom megindulását a XIX. század utolsó harmadától, más országokban, a Balkánon pedig közrejátszottak az ipar forradalmasodása belső előfeltételeinek, sőt a világháború előtt már első kezdeteinek kialakításában. Az a körülmény, hogy a gazdasági fellendülés nem elsősorban a belső tőkefelhalmozásra épült, természetesen súlyos ellentmondásokkal járt, s nemzetgazdasági, társadalmi és politikai szempontból egyaránt — jelen írásunk keretein túl menő — negatív hatásokat váltott ki. A külföldi tőke előzőekben bemutatott meghatározó szerepe az ipari forradalom kelet-délkelet-európai megindításában, kibontakoztatásában szükségszerűen felveti a kérdést, mennyiben tehetjük magunkévá azon egyre jobban terjedő nézetet, mely szerint a kelet-délkelet-európai iparosodás legfontosabb tényezője, döntő előmozdítója az államhatalom volt.9 1 A. Gerschenkron tézise szerint Európában az iparosítás három fő típusát kell megkülönböztetni: Az angol utat, mely a magas fejlettség és belső tőkefelhalmozás talaján teljesen spontán, külső tényezők indukálása nélkül létrejött folyamat. A második típus a kontinens nyugati országaira és Közép-Európa egyes országaira jellemző, s legfőbb sajátosságát a bankrendszer, bank-finanszírozás kölcsönzi. „A kontinentális gyakorlatot, ami a bankrendszer útján történt ipari beruházásokat jelentette — állapítja meg a szerző — az elmaradott országok speciális iparosítási eszközének kell tekinteni." Értelmezésében ugyanis a kontinens nyugati fele — ide sorolja Franciaországot, főként Németországot, Svájcot, Olaszországot, az Osztrák-Magyar Monarchia nyugati területeit — Angliával szemben már elmaradottságot mutatott, azonban az elmaradottságnak mérsékelt fokát. Ha Angliában a felhalmozás szintje oly magas volt, hogy lehetővé tette az iparosítás spontán folyamatait, a kontinens ezen országaiban erre már 90 Vö. Singer: Economic of Underdevelopment. Jól jellemzi e kérdést Katus László: A kelet-európai iparosodás és az önálló tőkés fejlődés kérdéséhez című tanulmánya. Történelmi Szemle, 1967. 1. sz. 38. 1. Itt jegyeznénk meg, hogy tanulmányunk 1966-ban fogalmazódott, ezért Katus értékes tanulmányának megállapításait nem tudtuk felhasználni, hasonlóan nem tudunk jelen cikkünkben esetleges eltérő véleményünk részletes kifejtésére sem kitérni. 91 A gazdaságtörténeti irodalomban e nézetet elsőként és legerőteljesebben Alexander Gerschenkron vetette fel Economic Backwardness in Historical Perspective. Cambridge. 1962. c. tanulmányában. A kérdés nyugati kutatói körében ez az álláspont gyorsan elterjedt, és ma már sok követőt sorakoztat fel. Ennek jegyében készült: The Role of State in Economic Growth. Szerk.: H. Aitken с. tanulmánykötet, s legutóbb N. Spulber : The State and Economic Development in Eastern Europe. New York. 1966. c. tanulmánykötete. Utóbbi szerző nem egyoldalúan tárgyalja az állam szerepét, hanem három fő tényezőt („prime mover") emel ki: az állam szerepét, a külföldi tőkét és a „nonindigenous" vállalkozók — ezen a betelepedett idegen, elsősorban az illető országokban működő zsidó, német stb. váltakozókat érti — tevékenységét (12. 1.).
