Századok – 1968
Közlemények - Ságvári Ágnes: Diplomáciai iratok 1920-ból; Kun Béla kijuttatásáról Ausztriából Szovjetoroszországba. 562
586 SÁGVÁRI ÁGNES 28. Bécs, 1920. július 24. Renner táviratban tájékoztatja Litvinovot a hadifogolyszerelvény és a magyar népbiztosok sorsáról Stettin-ügy teljesen tisztázott. A szállítmányt a nyílt tengerről erőszakosan kényszerítették vissza, ezért azonban az osztrák funkcionáriusok nem felelősek. A szállítmányról szóló félrevezető jelzések Prágából származnak. A felelős kísérőszemélyzet ellen vizsgálat indul. A magyar népbiztosok biztonsága és kiutazása a változott helyzetben ia szavatolva van. Warszawszki-Bronskyt itt teljes felhatalmazással beiktatták hivatalába.'1 Renner Renner sajátkezű kéziratos fogalmazványa Neues Politisches Archiv Präsidialakten 12. Person Béla Кип 1919-1920 29. Budapest, 1920. július 30. A budapesti német főkonzulátus távirata a Külügyi Hivatalnak és a bécsi német követségnek, melyben leírja a követségi titkár beszélgetését a magyar miniszterelnökkel Kun Béla ügyében Amint már más úton jelentette, von Braun-Stumm követségi titkár előtt gróf Teleki miniszterelnök és néhány külügyminisztériumbeli úr f. hó 30-án szóvá tette, hogy ők Förster bárótól és egy azonos tartalmú Wolff-táviratból arról értesültek, miszerint a német kormány elhatározta, hogy Kun Bélának engedélyt ad kiutazásra, tetszés szerinti helyen történő határátlépéssel. Az urak csodálkozásuknak adtak kifejezést, hogy a német kormány nem várta meg a terhelő iratanyag bejelentett érkezését és nem volt tekintettel legalább arra a nemzetközi szokásra, hogy a kiadatási kérelem első bejelentésétől számított 20 napos határidőt betartsa. Von Braun-Stumm követségi titkár megjegyezte, hogy nincsenek az üggyel kapcsolatban értesülései, úgy gondolja azonban, arra rámutathat, hogy a német kormány, mely önhibáján kívül került bele ebbe a zavarba, az állandóan közeledő bolsevista veszélyre és saját belpolitikai viszonyaira tekintettel (több, mint két ötöd szocialista) pillanatnyilag talán egyáltalán meg sem engedhette magának a szokásos 20 napos határidő megvárását, mivel már magában véve az, hogy — bűneitől eltekintve — egy ilyen politikailag mindenesetre erősen vitatott személyiség oly soká ott tartózkodik, veszedelmes nyugtalanság csírája lehetett volna maga Németország számára. Egyébként nem is lehet tudni, hogy a bolsevisták, akik a közeli keletporosz határon állanak, nem tettek-e már ebben az ügyben kéz alatt fenyegető lépéseket a német kormánynál. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az antant képtelenné tett bennünket arra, hogy egy ilyen nyomásnak azonnal ellen tudjunk állni, hiszen csak százezer főnyi hadsereget hagyott meg nekünk. Ha még valóban el akarnak érni valami gyakorlati eredményt (mivel Kun Béla Magyarországnak történő tényleges kiadására az adott körülmények között már gondolni sem lehet), úgy az ő (Stumm) személyes felfogása szerint annak érdekében, hogy ennek a veszedelmes terroristának Oroszországba való kiutazását az utolsó órákban még megakadályozzák, magyar részről esetleg kísérletet lehetne tenni arra, hogy javasolják a német kormánynak: szolgáltassák ki Kun Bélát azonnal a Népszövetségnek, és bízzák rá az eljárás lefolytatását is. Ily módon — föltéve, hogy a magyar információk helyesek, másrészről, hogy ezzel még nem késtek el — a német kormány is megszabadítható lenne zavarából, mivel ez esetben a Népszövetség venné át a felelősséget e nehéz eset további intézéséért. Hogy a német kormány milyen álláspontra helyezkednék egy ilyen javaslattal szemben, azt ő, von Braun-Stumm, természetesen egyáltalán nem tudja megmondani. 71 M, G. Bronsky, lengyel származású forradalmár, a zimmerwaldi baloldal egyik szervezője, 1917-től a szovjet népgazdaság különböző területein vezető beosztásokban dolgozott, 1920—22 között Szovjet—Oroszország teljhatalmú képviselője Ausztriában, később a szocialista gazdaságtan professzora.
